Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Evangélikus Lap

EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Szombatonként jelenik'meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ:

SZIMONIDESZ LAJOS.

;fómunkatársak> HORNYÁNSZKY ALADAR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS.

Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint.

VI. ÉVFOLYAM.

______________„ POZSONY, 1916, JANUÁR 1 ♦__________________________L SZÁM.

T

ARTALOM: Schultz Aladár: 1916. Jeszenszky Károly S.: Újévi ima. R. Aí.; A theologiai oktatás eszménye, (folytatás

és vége.) Szemle. Irodalom. Különféle. - Hirdetések.

1916.

Irta: Schultz Aladár tábori lelkész.

Az emberiség történetének nem közönséges éve kezdődik a mai nappal. Ha vérben fürdik, is meg újév első napja, sugarai bár megtörnek* a könnyben úszó szemeken, mégis körömmé üdvözöljük, mint reményeinknek első hírnökét Az első hírnök még nem hozott örömhírt, boldog új esztendőt, de bízunk, hogy valamelyike mégis meghozza, vagy' nyár derekán vagy mire „a falevelek harmadszor is lehullanak,“ de egyszer meghozza. Mindazonáltal nem lehet jóslásokba bocsátkoznunk, különösen maxiem, amikor először írjuk le e számot 1916!, nicfT az elkövetkezendő év a titokzatosságnak szokatlanul sűrű fátyolát tartja szemünk elé.

így kezdtük meg az elmúlt évet is. Ki merte volna akkor állítani, hogy még egy évig tart a háború? Őrültnek tartottuk volna azt és lehetetlennek a téli háborút. A Kárpátok hófedte ormai, járhatatlan ösvényei mintegy noli me tangere éltek a köztudatban. És mégis!

Azóta már egy év telt el. .Nehéz év volt, telve izgalommal, fáradalmakkal. A halálnak soha nem volt ilyen bő aratása; a Kárpátok lánca és egész Galizia ma egy temető, hol ezer meg ezer vitéz alussza hősi álmát. De a meglepetések éve is volt. Olyan események váltak valóra, amikről álmodni sem mertünk volna. Pedig az elmúlt év sokkal rosszabb előjelek közt indult meg, mint a mostani. Ott álltunk a Kárpátokban, a fagyos ormokon és messze beláttuk hazánk szép völgyeit, a földet, melynek fiai egyenként babérkoszorút érdemelnek. Egy oly sereg állott szemben velünk, kis néppel, mely milliókat mondhatott magáénak. És eljött a tavasz, vele új csalódás és mi azt hittük akkor, hogy az Úr elhagyott minket. És még sem. Mikor úgy látszott, hogy veszve van minden, elkövetkezett a fordulat. Mit sem értek a milliós seregek, sorra romhalmazzá dőltek a várak, melyekben reménykedtek és mi, a sok szenvedésben megizmosodva tudtuk meg, mily hatalmas erő lüktet a nemzet lelkében. A balsikerekben tudtunk bízni, a szerencsés napokon nem bizakodtunk el. Holtnak hitt energiák keltek új életre: megtanultunk lemondani, élni ott, hol eddig lehetetlennek tartottuk az életet, szembe néztünk a nélkülözéssel, a fagyos viharokkal, a halállal, hogy megtanuljuk becsülni az életet. Országok merültek alá az enyészetbe, királyi trónok inogtak meg és e nagy őrületben mi szilárdak maradtunk. Az elmúlt év minden eseménye kell, hogy emlékezetünkben megmaradjon.

De most sem hitegetjük magunkat hiú reményekkel, hogy már csak egy-két hét vagy hónap a megpróbáltatás ideje és mindennek vége leszen — bár úgy lenne! Érezzük, hogy még soká kell küzdenünk, mert a világban nagyon kevés a belátás, épen ezért a társadalomnak és az egyháznak is fel kell készülve lennie az új évben is.

Viszont kishítűek sem akarunk, lenni, mert erre semmi okunk nincsen. És ha lord Kitchener azt kiáltja oda a világnak, hogy a háború csak tavasszal kezdődik és még két évig fog tartani, az csak egy gonosz lelkű embernek agyszüle