Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-09 / 2. szám

2. szám. írva, hogy: „Der deutsche Gott.“ A másik érdekes dolog a német vallásosságban az, hogy csodálatosan megfér benne a legfanatikusabb gyűlölet is. Az ango­lok ellen. Az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung (!) ezt a gyűlöletet még helyesli is. November 20-iki számában közöl egy verset, utána terjedelmes cikke) „Der Hass gegen England“ címen. A gunyvers röfrénje az, hogy: „Wir haben alle nur einen Feind : England.“ E verset a bajor trónörökös Rupprecht a bajor csapatok között osztogatta is, hogy vele az angolok elleni gyűlöletet szítsa. A hosszú cikk vége az, hogy az angol gyűlö­letet nem kell elnyomni, mert véleménye szerint ez nem személyes természetű, hanem szeretetböl, rokon- érzésből, hűségből fakadó harag és „weil wir in die­sem Zorn grosse und edle Mannes und Volksgedanken auffammen sehen, scheint es uns nicht Sache der Chris­ten zu sein, diesen Volkszorn zu bekämpfen.“ Ez az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung álláspontja! Hogy ke­resztyén szempontból a gyűlöletet és haragot szabad-e táplálni és van-e ilyen alantas nevelésnek vallási és morális értéke, az más lapra tartozik, mert csak azt kívánjuk a jövendő számára leszögezni, hogy a háború keresztyénségp más, mint a békéé. Fölvethetnők ugyan azt a kérdést is, hogy van-e egyáltalában háborús keresztyénség és jellemes-e ez a keresztyénség, de most hagyjuk ezt. Most „treuga Dei“ van. Azaz, hogy nincs. Sehol sincs. Bajorországban épp úgy bolygatják a szabad vallásos oktatás eltörlésének kérdését, mint ahogy lebunkózta a pozitív „Ev. Kirchenblatt für Würt­temberg“ Dr. Graue berlini lelkészt a „Protestanten- blatt“~ban tett „istenkáromlásai“ miatt, fejére citálva Joh. Arnd-nak ama épületes mondását, hogy az az ember, ki lenni akar valami, Isten kezében olyan ma­téria, melyből vagy semmit vagy bolondit csinál! A trieri Petrusblätter is (1914. 2. sz.) most a treuga Dei alatt találták ki, hogy a világháb rút a szabadkőmű­vesek hozták létre, a hármasszövetséget detto, a ne­mes trónörököspár meggyilkolását detto ! A treuga Dei szép szó csak, melyet s'.épnek talál mindenki, de nem követ senki. Ez csak az érem egyik oldala. Van másik is. Rómából szár­mazó hírek szerint a franciák újabban meglehetősen keresik a Vatikán Kegyeit s szabad ez út megint a szerzetesinvázió szá­mára Mi ez ? Royalista munka, — politika, vagy az Istentől való félelem, vagy esetleg — kacsa, — ki tudná azt mégmon­dani?! Jellemző különben az oroszok magatartása is a tem­plomokkal szemben. Keletporoszországban amit lek etett tönkbe igyekeztek tenni, a templomokat azonban feltűnően kimé.ték. Miért? Különös, hogy Isten kézzel csinált templomai, érdemtelen szolgái miiyen megbecsülésben részesülnek, a szentlélek tem­plomának élő köveit, az Isten fiait, Krisztus örökös társait pedig ezerszámra a háború molochjának oda ... (S z e r k.) A sebesültek között. — Levél a szerkesztőhöz! — Kedves Barátom! Tegnap kedves csomagot kap­tam feleségemtől, küldi' a távozásom óta összegyűlt szaklapokat. Kimonhata lan élvezettel olvasom mind, mert régen jutottam ily nemes olvasnivalóhoz. A többi lapok között természetesen a te szerkesztésedben meg­jelenő „Evangélikus Lap“-ot is megkaptam. Olvas­gatva Írásaitokat — arra határozta magam, hogy érte­sítelek munkakörömről — s fáradozásom eredmé­nyeiről . . . November elején nagy nehézségekkel kellett megküzdenem. A német nyelvet egyáltalán nem bírtam — s itt németül kellett beszélnem, nemcsak a katonai parancsnoknál, hanem mindenfelé. Szerencsére még Pesten megvettem a legújabb kiadású Kelemen-féle magyar-német, német-magyar szótárt. Ha valahová indultam, előbb e szótár segítségével tájékozódtam mondani valóim felől. így lassacskán mindig könnyeb­ben forgott a nyelvem. S ma már megértetem magam mindenkivel . . . Idejövetelemkor úgy volt, hogy 3 hét múlva a déli harctérre megyek. Addig pedig látogatom a gráci kórházakban sebesülten és betegen fekvő ev. és ref. katonáinkat. Elindultam felfedező útamra. Tennivalóimra vonatkozólag senkitől semmi útbaigazítást nem nyer­tem. A legnagyobb kórházat a „Landeskrankenhaus“-t kerestem fel legelőször. A hivatalban rendkívül barát­ságos s lekötelező modorú úriember rögtön rendel­kezésemre bocsátott egy szolgát, aki az óriási terje­delmű labyrintban kalauzoljon. A kórház kb. 2 négyzet kilométer nagyságú területen fekszik. Tágas ablakú, magas, fehérre festett 3 emeletes palotákból áll. Min­den osztálynak külön nagy és kisebb épülefe van, a súlyos és könnyebb betegek — jelenleg sebesültek — számára. A hygiénia legmodernebb eszközeivel van felszerelve, amit bizonyít az is, hogy az ide került sebesülteknek csak 270-a nem gyógyul, 98 teljesen egészségesen hagyja el a kórházat. Az első épületben van egy evangélikus kápolnánk is szép oltárral, har- móniummal s megfelelő ülőhelyekkel ellátva. Először a sebészeti osztályra vezettek, ahol csupán lősebeket kezelnek. Itt találtam 27 ev. magyar sebesültet. A 20 Mi úgy hisszük, hogy a militáris keresztyénség önellentmondás. A vallást semminek a világon alá­rendelni nem szabad, hanem meg kell hagyni vallás­nak. Az állam sohasem kívánta a vallástól, hogy jel- lemtelen legyen. Ha húsz esztendő múlva visszatekin­tünk a háborús vallásra, csodálkozni fogunk Jézus vallásának eltorzításán. Azt fogjuk mondani, hogy „si tacuisses, theologus manisses.“ Most azonban emberek vagyunk mindannyian. Homines sumus. Jézus Krisztus tegnap és ma örökre ugyanaz marad. A keresztyénségből a világháborúnak sincs jogában háborús vallást formálni. Ideig-óráig azonban mégis megtesszük. Mert emberek vagyunk ... E. J. 19

Next

/
Thumbnails
Contents