Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-03-13 / 11. szám

11. szám. Nézzünk csak kissé körül az életben, mennyi békétlenséggel, viszállyal, perpatvarral, tehát nyílt avagy leplezett küzdelemmel találkozunk az emberek között, az okból, mert érdekkörük találkozik, mert veszélyez­tetve látják hasznukat, előnyeiket, javukat, érdekeiket, kényelmüket és háttérbe szorítva egyéniségét érvényre akarja juttatni a legtöbb ember. Jussát pedig senki sem engedi. Ebből folyólag im kész a szokás-mon- dásos „kenyéririgység“, ami azután haragot, gyülöl- séget, harcai, háborút hoz létre azok között, akik egy­más mellett, vagy szemben egymással működnek az ő boldogulásukért, előmenetelükért az az létükért. S ettől, amint látjuk, az embert nem védi meg az értel­miség, műveltség magasabb foka sem. Itt önkényt tolakodik elénk az a kérdés, hogy váljon emberi szerzemény-e az a testiség, mely a ter­mészet törvényeinek vet alá bennünket? váljon nem a teremtő oltotta-e belénk is, mint minden élőlények világába tartozókba, ama szükségszerű ösztönöket, erőket és törekvéseket, melyek a küzdelmekre ösztö­nöznek, kényszerítenek bennünket ? A ki erre a kér­désre megfelel — a maga egyéni lelkülcte, felfogása szerint, az közel van már ahoz, hogy lássa, érezze azt az összefüggést, viszony*, amiben a háború van az istennel, vallással. A családok, népek, épen úgy mint más alsóbb rendű lények rá vannak utalva szintén bizonyos termé­szeti szükségletek kielégítésére. S ezen kielégítésekre rá vannak szorulva nemcsak önmaguk jóléte, előírnia* dása végett — a természetben csupán önmagáért létező nincs, — hanem az ivadékok jövőjének biztosítása is fontos feladatot ró reá tik. Az ivadékok általi fajszapo- ruhttal, rajt eresztve a családok, népek elsőrendű feladatává válik, hogy a telepítésre alkalmas helyről, megfelelő otthonról gondoskodjanak. Ez szolgáltatja azután a fajbeli összeütközésre az okot és az alkal­makat. Ebből látszik, hogy amiként az állatfajok, épúgy az emberfajok, törzsek között, vajmi sok és alapo sok szolgáltat örökös versengésre, küzdelemre. Mihelyt az érdek a lét vagy nem lét válaszútján találkoznak fajok, népek, kész nyomban közöttük az összeütközés. Az összeütközésnél pedig sikerrel biztat, a kilátást erre nézve fokozza a testi erőn kívül főleg a tiszta erkölcs, kiváló lelki tula donságok mivelése, a tudomány fej­lesztése, az ifjú nemzedék okszerű nevelése és a sokat kifogásolt sovinismus; a faj és hazaszeretetének az ápolása. A minden irányban való kultúra legyen tehát jel­szava minden népnek, mert csak ezzel szerezhet életre­valóságot, rátermettséget és végre az életküzdelmében győzelmet. A testi és szellemi erőben, a kultúra fejlettség­ben elmaradott fajok, népek, népességük száma da­cára is előbb-utóbb leszorittatnak az élet színteréről; 165 amiként ezt a történet sok — egykor szereplő népek példájával igazolja, kiknek nevük is alig maradt fenn az élő nemzetek között. így jut kifejezésre, él vényességre a természetes kiválogatódás a népek, törzsek életében is. Miként már előbb is jeleztük, hogy minden élő lénynek szüksége vau tenyésztésére szolgáló helyre, épen úgy, még ama mikrobáknak is szükségük van erre, amelyek spórái a levegőben vagy vízben úsznak, porban vagy földben vegyülnek és életképességüket évekig megóva várják, lesik az alkalmas időt, amikor megszállhatják a létük folytatására a kellő helyet, talán épen csak az élő szervezetek egyetlen szervét. Otthona megtarthatása, megóvása folytonos küzdelemre szólítja. Folyi < is azután a létfentart sára nélkiilözhetlen helyért a küzdelem erősen, egész könyörtelens'ggel. így, — nemde a kakas a szemétdombján, a kutya a ház udvarán, mindenik az ő szükebb otthonában, — milyen hatalmas; a méhecske köpüjét s benne népét félti és védi a legvégsőig, habár a védelemben mind­egyik áldozatul esik. Az egyes ember és család ott­hona, lakása, háza szent és sérthetetlen a társadalom­ban minden sértés, támadás ellen. Hát a népek, nemzetek másként vannak e tekin­tetben? Nem épen így szükségük s ha kell, védik az ö otthonjukat, hazájukat. Hisz a haza nem csupán el­nevezés, nem puszta fogalom, nem is bizonyos hatá­rok közé szorított föld az a haza fiaira nézve. Az em­ber énjének kiegészítő része, egy darabja az, hozzá van kötve öröme s bánata, reménye, szokása, törvé­nye, jóléte, szabadsága, múltja és jelene. S így a haza- szeretet is nem pusztán kötelesség, hanem benső ösz­tönnek és ez ösztönből folyó kény-zerérzetnek mond­ható; ami azután abban nyer kifejezést, hogy hazáját, mint elődjeinek reá maradt örökségét nem önőnmagá- ért, de fajtestvéreiért, utódokért védje, érte ha kell harcra keljen, vérét, életét áldozni kész legyen, amikor a versengésből, érdekösszeütközésből a létért való küzdelem áll elő. A háború nem emberi találmány, tehát nem is egyesek hatalmi törekvésének a következménye, hanem a szerves élet törvényszerű megnyilvánulása, aminek végső oka mindig a szellemi és anyaj erők versen­gése, az érdekek összeütközése. Vagyis más szóval, a háború az élet, a haladás kelléke s a népek küzdelme a létért. hr. a. IRODALOM. Könyvismertetés. Dr. Szelényi Ödön; Böhm Károly és a vallásfilozófia 24 oldal. Hogy e sorok nem a maguk idejében (december) láttak napvilágot, annak oka az a sajnálatos tény, hogy az ismertetés a postán elveszett. N .gysokára udta csak meg e sorok írója, hogy újból meg kell írnia „Böhm Károly és a vallás­• 166

Next

/
Thumbnails
Contents