Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-06 / 10. szám
10. szám. és teológiai aíibi-\t\\, ha baj vau, és nem egyszer leszögezi Prohászkának a modernizmus Scyllá-ja és az egyház Charybdis-e közötti kacérkodását. Prohászka háborús essay-jéről is azt igyekezett Jászai kimutatni, hogy reakciós, mert a vallási szankciót nem vonta meg a háborútól. „De nemcsak vértelen, szegény, vezetésre képtelen — így ir Jászi — de egyenesen haladás ellenes ez a világnézet, mely a kutató emberi elmét és a fejlődő erkölcsi felháborodást feláldozza valami kikutathatatlan túlvilági bölcsességnek: azt a két erőt, melynek m'nden kultúránkat és erkölcsi javulásunkat köszönhetjük. Nem emberibb, terméke- kenyebb s elsősorban keresztyénibb-c Cobden-ncl, Henry George-val. Mazzini-val és annyi más vallásos politikussal és gondolkodóval azt tartani, hogy elnyomás, kizsákmányolás és háború nem az isteni világrend eszköze, hanem elmaradt szellemiségünk és moralitásunk eredménye, mely a mindenség igazi törvényeit nem képes félfed zni és alkalmazni, hogy az elnyomás, kizsákmányolás és n háború épp oly kevéssé az erkölcsi v lágrend embertkrsértö akarata, mint a villám és a mennydörgés nem az istenség haragja; hogy előkeli jönni az időnek, mindőn a társadalmi erőket eszünk és crkölcsiségünk épp ‘úgy meg fogja fékezni, mint a fizikai világ jelenségeit.“ — így ir Jászi püspök Prohászka háborús teológiájáról ! .. . De én kételyeket ígértem Nagy Lajosnak. A sorok között az eddigiekben is volt bőven, de hát beszéljünk, mint Ígértük őszintén. Hosszas viaskodás után én is odaértem, ahová a szerző ért hitvallása hetedik lapján: „Nem tartózkodom kijelenteni, hogy az a kapcsolat, amit az Isten és a háború között meglevőnek tartanak, emberkéz, jobban mondva ember- ész alkotta kapcsolat csak, amely viszonnyal, amely összekapcsolással az ember csak önmagát akarja menteni, szebbé, tökélelcsebbé tenni, még akkor is, amikor az istenképet teljesen levetkőzte magáról.“ Ezt bizonyítja a szerző Jézussal, különösen a hegyi beszéddel, kitérve az ótestamentuinra is, melynek pártos istene nem .a minden népnek kijelentett Isteni. Tiltakozik ama vallásosnak látszó gondolat ellen is, hogy a IT.ború Isten bünletése. Ezt vallani én is, vallottam már e lap hasábjain is. De aztán újbúi megszólal ben em valami hang, hogy nézd, lm Isten nem akarná a háborút, akkor nem volna háború. Ezt a gondolatot olvastam a híres nürnbergi modernista Geyer lapjában.* Maga Geyer is irta e megfontolandó szavakat: „Ha Isten nem akarná a háborút, ha nem tartozna a háború az ő viágneveléséhez, hogy a népek épp úgy fölrázódjanak a borzalmas háború által tunyaságukból, mint az egyes emberek az iudividuá is bajok által, .akkor nem • „Christentum und GejrenwarC i<)14. decemberi szamában „Friede auf Erdei“ címen. 149 volna háború, még ha az egész világ is akarná, sőt akkor még a háborút akarni is,lehetetlen volna.“ Megengedem, hogy kevés ember írja meg kételyeit is. De ez nem jelenti azt, hogy helyesen teszik-e. Részemről majdnem a legtöbbet a kételyekből épültem; iiletve a kételyek fölött aratott diadalokból. Akár más, akár a magam diadalai voltak azok. Ha Nagy Lajos testvérem átérzi Geyer tételének súlyát s gondolkodóba esett fölötte, írja meg, mit vigzüt önmagában? Alapítom pedig ezt füzete előszavában tett ama nyilatkozatára: a lélek késztetett azoknak fb L gondolatainak) mással való közlésére! Úgy reméljük, hogy az a lélek, mely meggyőződésének és igazának hitvallására késztette, a kommentárt is hozzá fogja csatolni az eredeti szöveghez. Egy másik súlyos kérdés. Ez is megszólal bennem sokszor. Ha engem megtámadnak, nem • köteles- scgem-c védekezni? Vagy a nemzet jogos önvédelmének kérdése: ha létét fenyegeti veszély, nem csaphat-e oda istennek nevében, hol fészkel az agy ? Itt persze az a kérdés, hogy elismerjük-e az oly háború lehetőségét, melynek elmulasztása a nemzet létét gyökereiben támadná meg? Ha igen, akkor igaza van Traub- nak, midőn így fohászkodik a kételyek tengerében: „Ilallod-e Istenei*, nem értelek, nem értelek téged. De tudom, hogy valahogy mégis tőled jön mindez. Én ugyan orcádat b; rátságosabbnak hittem Istenem, sokkal emberibbnek. Oly sok embertelent látok. Hiszem, hogy te ennek dacára a kimondhatatlanul nagy, az embertelenül isteni vagy. Most vagy közel énhozzám.* És ha végig gondolom az összes kételyeket, melyek köriiltáncolnak a háború teológiájában és azután csukott szemmel elhagyom a vértől füstölgő földtekét s haladok imám szárnyain a magasságok felé s visszafojtott lélekzettel próbálom kihallgatni a mindenség Urának szive dobogását: mégsem tudok egyebet fölérezni abból, mint szerctetet és kegyelmet, mégsem tudok másként imádkozni, mint ahogy Jézustól hallottam ! Miatyánk, ki vagy a mennyekben . .. I£ndreffy János. !$>az történetek. A 130. zsoltár 5. v. szavaival kezdem soraimat, mert ezeket egy súlyosan sebesült magyar katonánk ajkairól segélykiáltásként hallottam: „Várom az Urat, várja őt az én lelkem, az ő beszédében van az én reménységein!“ Több mint 19. század repült el az emberiség fölött, mióta Máté ev. 1128-ban található amaz igék a szeretet megtestesítőjének ajkairól elhangzottak : „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg- terheltettetek és én megnyugosztnllak titeket.“ A meg nem változott szeretet hangján még mindig csengenek * Christliche Freiheit november 1. sz. 150
