Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-27 / 9. szám
9. szám. tiszt, közlemények 42. kötetében lapozzuk fel Szabolcs- vármegyét. Szabolcsban egyetlen egy evang. egyház- község van s ez Nyíregyháza. Ehhez tartozik az u. n. szabolcsi misszió. Nézzük a Névtárat. Mint egyszerű szórványhelyek vannak benne felsorolva Nagykálló, Újfehértó, Kótaj, holotl Nagykállón az 1910. évi nép- számlálás adatai szerint (ami a Névtárban is benn van, csakhogy valahol hátul, ahol senki rá nem akad) az evangélikusok száma hatszáznyolcvankilenc, Kótajon háromszázhetvennégy, Ú fehértón kettöszázhaivannégy ! Arról is lehetne egy pár szót szólni, hogy a nyirbog- dányi járásban fekvő Őrös nevű falu, ahol 661 ref. mellett hétszáznegyvenhat evangélikus lakik, a Névtárban egyáltalán benne sincs, mint a szabolcsi misszióhoz tartozó község. Ebben a szabolcsi misszióban háromezerhatvanöt evang. van. Hat-hétszáz hivő egy* egy faluban minden szervezet nélkül! üeszteréden 86 hivő leányegyházat alkot, van imaháza és iskolája, — Nagykállón és Oroson pedig százával vannak a hivek s a leghalványabb egyházi szervezetbe nincsenek összegyűjtve. Az ilyen példákat minden különösebb nehézség nélkül szaporitani lehetne. Ezt most nem tesszük. Azt hisszük, ezek a kézzel fogható, nem, nem kézzel fogható, hanem siró és kiáltó adatok ebben az esetben minden kétséget kizárólag mutatják, hogy nem ártana, ha minél gyakrabban és minél konkrétebb módon beszélnénk egyházalapitási politikáról. Mert hova leszünk, hogyha százával együtt lakó híveinket sem becsüljük annyira, hogy valamelyes egyházi szervezetbe hozzuk őket össze, ami egy-egy jövendő egyház alapjait képezhetné. így el kell pusztulniok s az Órálló cáfolata igazán nem fogja őket megmenteni, sem Szabolcsban sem másutt. Sz. L. Új egyházi lap. Az egymással életre-halálra viaskodó hadseregek mögött szorongó lélekkel bujunk meg s a lehetőséghez képest igyekszünk csendes, mindennapi mederben folyó életet élni. Ez azonban nem mindig és mindenben sikerül. Német szövetségesünk szükebbre fogta a gyeplőt. A theologiai irodalomban már látszanak a háború nyomai. Több egyházi és szaklap megszűnt. Ezek közé tartozik a hannoveri liberálisok „Kirchliche Gegenwart“-ja, a Steinmann Teofil által szerkesztett Religion und Geisleskultur. A 7 heologischer Jahresbericht is a háború áldozata lett. A legtöbb lap pedig terjedelem tekintetében kénytelen összehúzni magát. Nálunk, úgy látszik, jobb viszonyok vannak. A meglevő lapokai ugyan megtépázta a hadi állapottal járó takarékoskodás kényszerűsége, mások azonban ép a mostani időt tartják alkalmasnak arra, hogy lapot alapítsanak. Irigylendő bizakodással ez év januárjában indított meg id. Hegedűs János nyug. akvi felügyelő, a ref. és az evang. egyház névtárának és a Prot. közigazg. Törvénytár szerkesztője „Protestáns Egyházközségi Lapok“ cimen egy új, 137 még pedig „egyházigazgatási, társadalmi, közművelődési és gazdasági“ hetilapot, mely azonban úgylátszik, inkább református, mint ref. és evang. tehát protestáns lap lesz. Az első számból ítélve igen hatalmas lapnak indúl, amennyiben mindenféle miniszteri rendeleteket, elvi jelentőségű miniszteri, valamint közig, bírósági határozatokat is közöl, amelyeket eddig nem keresett senki egyházi lapokban, hiszen ezek a dolgok a hivatalos lapokban és egyéb kiadványokban a legkisebb falu jegyzőjénél is bármikor megtalálhatók. Kívánjuk neki, hogy járjon szerencsével. Hazai protestantizmusunk szellemi és vallásos nívója érdekében azonban nem fojthatunk el egy sóhajtást. Mert sajnos, nem az a szükséges dolog, hogy az egyházi közigazgatás formalizmusában, a §-ok sűrűjében, semmitmondó hivatalos levelek kényszerű frázisai között kiismerjük magunkat s azokat deríire-borúra publikáljuk. Egyházi lapjaink ilyesmivel eddig is a kelleténél többet foglalkoztak. Vallásos elmélyülés, nem formalizmusba vesző, hanem a lényegre néző egyházépitő munka, tudományos érdeklődés, korunk szellemi, tudományos és társadalmi mozgalmaival való lépésttartás, ez az, ami egyházunknak kellene. Ez fontosabb szükséglet, mint a közigazgatási formalizmus. Ha az egyházi közigazgatásban is ez a szellem érvényesülne s hatóságaink nem vesznének bele az alsórendü hivatalos munka káoszába, hanem a természetesen szükséges jó rend mellett több gondot fordítanának egyházunk, a protestáns vallásosság és theol. tudomány vitális érdekeinek az előmozdítására, akkor alighanem jobban állnánk! p. \: IRODALOM. Pokoj v’boji. Reíi a modliby. Sepsal Andor Kovács ev. sl. B. kazatel oro§h *zsky. Prelozil Pavel Gajdács ev. sl. kazatel tótkomlós0 ky, Kiadták Scholtz- testvérek Budapesten s kapható Luther-Társaság könyv- kereskedésében Budapest Vili. Szentkirályi-u. 51 a. 95 oldal. Ára 70 fill. Nálunk evangélikusoknál, a katonák lelkigondozása a legnagyobb nehézséget okoz. Katonáinkról mi gondoskodunk a legrosszabbul. Oka egyrészt, hogy kevés az ev. tábori lelkész, másrészt, hogy a behívott lelkészek legtöbbje nem birja a nálunk használatos három nyelvet. Mert sok helyen van evang. lelkész, de nem tud németül, más helyen meg tótul. Nemcsak Ausztriában, hanem itthon is körül kellene nézni, mert mégis furcsa, h*>gy nyitravármegyei kórházban fekvő sebesült katona három hónapig sem lát ev. lelkészt s Kárpátokban hősi halált halt evang. századost, — aki felavatott lelkész volt, de azután katonai pályára lépett — gör. kát. pap temeti. Egyesek meg saját egyházukba jönnek, hogy az Ur asztalához járuljanak. Amidőn ilyen tényekkel állunk szemben, örömmel veszünk tudomás arról, hogy szép 138
