Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-20 / 8. szám
8. szám. Nothnagel: A halálról. Ford. Schmidt Béla dr. (Darvin könyvtár 4.) Religiöse Stimmen der Völker. 5. Die Religion des Islam. 1. Von Mohammed bis Ghasali. Aus den Grudwerken übers. u. einigeleitet von Joseph Hell. Jena 1915. E. Diederisch kiadása. — Ára 4. Mk. 7 at-Bücher der Feldpost 4. Der Kampf• Neue Gedichte aus dem heiligen Krieg. 5. Die Heimat. Neue Kriegsgedichte. Jena 1915. E. Diederisch kiadása. Ára mindegyiknek 60 Pf. Most helyszűke miatt e könyveknek csak a címét jegyezzük ide. Alkalomadtán visszatérünk rájuk. r~rwvrw*»*r**•***iri*i »*»•• -------------S ZEMLE. A katonai lelki gondozás különös nehézségeiről egy pár érdekes sort olvasunk az „Evang. Kirchenzeitung für Ocsferreichu-ban. A cikkíró azt állítja, hogy az osztrák katholikus katonák alighanem •eléggé el vannak lelkiekben látva. Az evangélikus katonákról sajnos, már ezt nem lehet elmondani. A lelkigondozást nagyon nehézzé teszi az evang. katonák csekély száma és katonáink sok nyelvűsége. Annak a cs. és kir. tábori lelkésznek, aki valamennyi hitsor- sosának a lelki igényét ki akarja elégíteni, tudnia kell németül, magyarul, lengyelül és csehül. Ha ezenfelül tótul is tud, annál jobb. Azonban az ilyen nyelvtehetségek nem nagyon gyakoriak a tábori lelkészek között. Hogy a gyakorlatban milyen komplikált a dolog, arra szolgáljon egy pár példa: Egy német anyanyelvű evang. tartalékos tábori lelkész olyan hadtesthez kap behívást, amelyben csupa cseh református katona van, akikkel. természetesen nem tudja inasát megértetni. Egy másik alpesi fiú, pár héttel a bevonulása után azt Írja haza, hogy még evang. katonát nem látott s igy még nem tudja, milyen munka is az a katonai lelkigondozás. A harmadik tábori lelkész olyan csapathoz kerül, ahol mindössze kettő az evang. katonák száma, úgy, hogy az áthelyezését kell kérnie. A Bielitz-Bialában és a környékén fekvő sebesültek és betegek jellátására csak egy ref. tábori lelkész van alkalmazva, aki azonban csak magyarul tud s ezért a német katonákkal szóba sem állhat. Ha ilyen katonát kell temetnie, magyarul imádkozik és magyarul mondja az áldást, ami a hozzátartozóknak nincs kedvére. A német katonák eltemetésénél tehát a helyi lelkésznek kell öt kisegítenie. Ide sürgős szükség volna egy németül és tótul is tudó evang. tábori lelkész kiküldése. A lelkészi hivatal ezt már 1914. december 2-án a Troppauban s/ékelö sziléziai esperes utján kérte, azonban kérvénye in g nem intéztetett el. Hasonlóan még nem volt eredménye annak a kérvénynek sem, amit a bielitzi egyház az osztrák honvédelmi minisztériumhoz intézett. Teschenben, ahol szintén sok evang. sebesült van, sem evang, sem református tábori lelkész nincs. Az itt levő nagyszámú magyar anyanyelvű evang. katona minden lelki gondozás nélkül van, mert a nyelvükön senki nem beszél s azonfelül a bielitzi ref. tábori lelkész sincs megbízva vele, hogy a tescheni magyarokra gondja legyen. A lap véleménye szerint a hiányos lelki gondozásnak az az oka, hogy nincs központi szerv, mely a lelkipásztori gondozást a lelkészek képességeire és a szükségre való tekintettel irányítsa. Egyik helyen tétlenül kell ülnie az evang. tábori lelkésznek, a másikon meg, ahol szükség volna rá, nincs evang. lelkész. A cikk végül az egyházi hatóságokra apellál s annak a reményének ad kifejezést, hogy az evang. katonai lelkigondozás hiányain bizonyára segíteni fognak az illetékesek. p. u. Kriegszeitung. Mint neve mutatja, Németországban jelenik meg. Még pedig hetenként s eddig már több, mint pár tucat számot élt meg. A hét legfontosabb táviratait hozza, vidám és komoly cikkeket. A 9-ik szám az újesztendőt a következő vallásos szavakkal köszönti: „Nem volt népünk még soha oly szép, mint ezen az újévi éjszakán. Az egész német nép imádkozott! És nincs a világon szebb dolog, mint az imádkozó nép! Még az egyes arcán is, ha hittel emeli égnek tekintetét, olyan kifejezés honol, mit nem lehet elfelejteni. Hátha az egész nép az, amely imádkozik, több mint hatvan millió ember, amely annyira különböző vágyaiban, nézeteiben, ezen az éjszakán mind egyformán, fejét lehajtva imádkozik a nagy mennyei Isten előtt, pajtás, ez oly kép, oly hatalmas, oly szép, hogy ha rá néz az ember, csak egyet tud tenni: velük együtt imádkozni azokkal, kik kezüket összeteszik és Istent arra kérik, hogy őrizze meg népünket továbbra is. És Isten meg is fogja őrizni. Egy népet, mely igy ünnepli ünnepeit, egy népet, mely ily alázatosan, hivőn lép az új esztendőbe, nem lehet széttiporni még akkor sem, ha tizannyi ellenség fegyverkeznék ellenünk. Mert mi németek oly erőt hordunk magunkban, császárunktól le egész az utolsó emberig, melyen a legnagyobb seregeknek is szét kell mállaniok: ez az erő a hitből származik. És ez az, ez az egyedüli az, melyért ellenfeleink joggal irigyelhetnek bennünket. Nem irigyelhetnek bennünket áldozatkészségünkért, mert hisz látjuk, hogy ők is összeszedik minden erejüket, látjuk, hogy az ő fiaik is vérüket, mindenüket feláldozzák a hazáért. Nem kell nékik bennünket irigyelniük bátor, derék ifjainkért, mert hisz mi is találtunk náluk példákat bátorságra és halálmegvetésre, ezt elismerni egy igaz katona sem fog vonakodni. De ezért a csendes, egyszerű, Istenben való bizodalomért, mely nemcsak ennek vagy annak tulajdona, hanem az egész német népé, — a német férfi, a német asszony, 122 121
