Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-20 / 8. szám
EVANGÉLIKUS LAP 8. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAROT ÖTÖDIK ÉVFOLYAM.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS FÖMUNKATÄRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS 1915. 1915. FEBRUÁR 20. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre ö K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava G. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Lie. Fizély Ödön: Vallásosság és háború. — Diiszik Lajos: Ima békességért — R. M.: Egy diagnózis — Gyónt (Áchim) Géza: Könyörgés harc hajnalan. Endreffy János: Irodalom. — Szemle. — Különféle — Hirdetések. Vallásosság és háború. Békés, nyugodt időkben is fontos megnyilvánulása volt az emberi léleknek a vallásosság. Az élet különböző váltózásaiban láthattuk jelentőségét fontosságát. A létért való küzdelemben arra figyelmeztetett, hogy ne feledjük isteni származásunkat, hogy sokkal drágább a lélek a testnél. Az élet labirinthusá- ban felmerült kérdésekre választ adott és eligazított az Isten, a lét, a halál nagy problémái között is. A vallásos embert ugyan azért még sokszor nyugtalanították kérdések s kereste azokra a feleletet. De békéjét igazán megtalálhatta ebben: nyugtalan a mi lelkünk mindaddig Isten, mig nyugalmát Te benned nem találta meg. Ennek a vallásosságnak az volt a lényege, hogy nem elégedett meg kapott tételekkel, hanem belemerült az életbe, a természetbe, a történelembe s lelki szenvedések és nyomorúság árán átélte az Istent. A végtelentől, az Istentől való függés érzés volt ennek a vallásosságnak az alapja, alázat és áhitat a jellemző vonása. Ezzel szemben nagy szerepe volt annak a felfogásnak, a mely azt tartotta, hogy a vallásosság kritériuma, hogy az ember igaznak tartsa a hittételeket. Azokat elhigyje. Hitvallás nélkül a vallás csak hangulat, a mely eloszlik mint a buborék s marad mi volt a puszta lég. Ezért pl. a templomba való szorgalmas járás, a prédikáció buzgó hallgatása a feltétele az igazi vallásosságnak. Lépten-nyomon fel is hangzott a panasz, hogy az emberek nem vallásosak, kerülik a templomot. A panaszkodók ugyan magukra nem igen vetettek, hogy sablonos szólásokkal nem lehet megnyugtatni a vergődő, a kételkedő embert. S lélek és igazság helyett követ adtak és betűt prédikáltak. A nagy háborútól sokat várunk a vallásosság újraébredése tekintetében. Eddigi megnyilvánulásaiból 113 úgy látszik, mint hogy ha az az irány igazsága válnék be, a mely a vallás tételeinek elhivéséből áll. Az illető körök buzgón hirdetik is, hogy sohasem voltak még a templomok úgy látogatva, mint eddig, s nem imádkoztak annyit és olyan buzgón, mint most. Szorgalmasan hallgatják az Isten igéjét és hisznek. Távol legyen, mintha ez vallásosság szempontjából jelentőség nélkül való lenne. De az a vallásosság. a mit e háború ébresztett, aminek helye lelkünk legbensője, egészen más valami. A háború hatalmas ütése hitet ébresztett az emberi szívben. Ellenmondás talán, de annak a szivében is, aki az egyházi tanításokat mind elfogadta és igaznak is tartotta. Mert a hit más valami és több, mint a hittani órákon tanultak elhivése. A hit a láthatatlan világ érintkezése a látható világgal. Annak az érzése, hogy az Isten belenyúlt az emberiség, népek, nemzetek, egyesek sorsába és irányításába. Az igazságos Istenbe vetett hit. Amit talán 1000 és 1000 prédikáció nem tudott úgy az emberek szivéből kiváltani, mint ez a háború. Olyan hit, amely felülkerekedik a látható világon, a láthatatlan Istenre épít: jogra, igazságra és becsületre. Hogyan jutottak el az emberek ide ? Beléjük kellett azt beszélni? Érvekkel, logikus beszéddel ilyenről nem lehet meggyőzni. A szél zúgását hallod, de hogy honnét jön és hová megy, azt nem tudod. Az emberek közvetlenül eljutottak Istenhez. Csöndben, békében eljutnak így egyesek. De a vihar, a háború a nagy tömegeket vitte oda. Háborús időben az emberek inkább akarják érezni, hogy ők a végtelentől, az Istentől függenek. Azt át akarják élni. A vallás a legszemélyesebb birtokuk, kincsük. Ez a vonás látható, hogy az istentiszteletek közül nem a prédikációk vonzanak. Jobban az esti istentiszteletek, melyek énekből, imából állanak. Talán az estéli csönd, a gyertyák fénye mellett jobban 114
