Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-02 / 1. szám
1. szám. Hasonlóképen kérjük, jómódú egyháztagjainkat, szíveskedjenek a fenti célra adakozni A haza védelmében résztvesz az, aki katonáinkban a bizalmat és a lelkesedést fokozza. Ezt pedig elérjük, ha bennük az Isten iránt való hitet ápoljak. Divattá vált hivatkozni a Szent István-társulatra, hogy az mi mindnt tesz. Ha a Luther-Társaság hasonló pénzforrások felett fog rendelkezni, úgy az is el fogja árasztani az országot népiratokkal és imakönyvekkel. Társaságunk vezetősége azon van, hogy minden kérelmet lehetőség szerint kiegészíthessen, dehogy ezt tehesse, anyagi támogatást kér, mint azt a reformátusok teszik, akik egyedül az egyetemes kon- venttől négyezer koronát kérnek. Hitrokoni üdvözlettel Majba Vilmos, L. T. főtitkár. SZEMLE. A habomban elesett katonák anyakönyvezésére vonatkozó tudnivalókat az Egyházi Közlöny 52. száma a következőkben foglalja össze: Az anyakönyvezés az egyes csapattestek lelkészei (tábori lelkészek, hadosztály és hadtest-plébánosok, katonai kórházi lelkészek) által történik. A katonai halálozási anyakönyvbe a bejegyzés az igazoló lap és a halálozást, illetve a a temetést igazoló két tanú vallomása alapján történik. Minden katona a nacionaléjával s csapattestének a megjelölésével ellátott igazoló-lapot hord magával, réztokban a nadrágzsebben. A harctéren a temetést végzők előkeresik ezt az igazolólapot és ennek, valamint legalább kettejüknek a temetés megtörténtét igazoló jelentése alapján történik az anyakönyvezés. Ha az igazoló-lapot nem lehetett megtalálni, elég az illető csapattestnek, vagy parancsnokságoknak a két szemtanú vallomása alapján eszközölt felvétele a halálesetről. A háborúban elesettekről halotti anyakönyvi kivonatot csak a tábori vikariátus, illetve az anyakönyvvezető tábori lelkész állíthat ki. Az itthoni anyakönyvekbe a háborúban elesettek természetesen nem vezethetők be. mivel nem itthon haltak meg és nem itthon temettettek el. Közhitelességgel csakis a tábor, lelkészség által kiállított anyakönyvi kivonatok birnak. Vagyonjogi és más természetű kérdések elintézésére nagyon sok esetben lesz szükség ezekre a kivonatokra. Egyenlőre nem könnyű dolog őket megszerezni, mert a katonai anyakönyvvezető lelkészek roppantul elvannak foglalva. Sok elesettet az ellenség temet el, természetesen az igazoló-lappal együtt. Ezeket már nem lehet anyakönyvezni. Nem egy esetben saját csapataink sem gondoskodhatnak a haláleset felvételéről, mert nincsenek tanuk s az igazoló-lap is elveszett. Ilyenkor szin11 tén lehetetlen az anyakönyvezés. Ezekben az esetekben a holttá nyilvánítási eljárást kell majd megindítani. Az uj polgári perrendtartás szerint az nyilvánítható holttá, aki háborúban vett részt, annak folyamán eltűnt, azóta hire veszett és háború bevégződése után három év eltelt. Ez bizony hosszú időt vesz igénybe, azért az egyházi Közlöny azt ajánlja a plébánosoknak, hogy a plébániájuk kötelékébe tartozó katonák halálára vonatkozó adatokat bizonyítékokat és híreket gyűjtsék össze, hogy az esetleg szükségessé válható eljáráshoz a kellő bizonyító anyag együtt legyen. Ugyané tárgyban az erdélyi szász evang. egyház konzisztóriuma a felekezeti anyakönyvbe való bejegyzést illetőleg úgy intézkedett, hogy a lelkészek mindazon katonák nevét, csapattestét és haláluk közelebbi körülményeit külön jegyzékbe foglalják, akiknek halálhíre tudomásukra jut. A temetési anyakönyvbe azonban csak azokat jegyezhetik be, akiknek a haláláról tábori lelkészi hivataltól származó anyakönyvi kivonat, vagy más hivatalos értesítés van, vagy akiknek a neve s halála a veszteségkimutatásban szerepel, vagy akiknek a halálát szavahihető tanuk igazolják. A feljegyzés alkalmával meg kell jegyezni, hogy a feljegyzés mily alapon történt. Kétes esetekben a bejegyzéssel tanácsos a háború végéig várni. Az anyakönyvezés hivatalosan a katonaságra illetőleg az állami anyakönyvezetésre tartozik. Mi ezeknek a szabályaival összhangzóan vagy azoktól eltérő— leg szabályoztatjuk a mi anyakönyveinkben való bevezetés kérdését. Anyakönyveink teljessége érdekében szükség volna arra, hogy a mi egyházi hatóságaink: is elrendeljék vagy a halotti anyakönyvbe vagy pedig; a születési feljegyzés jegyzet rovatába a halálozás megtörténtét. Lelkészi hivatalaink bizonyára azért is igeit hálásak volnának, hogyha az egyházi hatóságoktól a katonai anyakönyvezésre vonatkozó tüzetes és praktikus felvilágosításokat kapnának, hogy adandó alkalomig íel híveik érdekében a halálozási anyakönyvi kivonatokért hova forduljanak. KÜLÖNFÉLE. Eljegyzés. Kettenbach Jakab felav. lelkész Uj- pázuán eljegyezte Albus Krisztinát S.-Banovciról. Lelkészválasztás. Vitális Gyula alesperes távozása folytán megüresedet tótpetsöczi egyházban dec. 16-án tartották meg a papválasztást. A közgyűlés egyhangúlag amellett foglalt állást, hogy az állásra Szelényi János póniki lelkész meghivassék. A tótpel- sőczi vizágzó egyháznak az egyhangú választáshoz,. Szelényi testvérünknek pedig az új, diszesebb álláshoz gratulálunk és munkálkodására Isten áldását kívánjuk^ 12
