Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-04 / 48. szám
48. szám. KÜLFÖLD. A porosz Generalsynodus, mely hat évenként tartja üléseit, november 10—11-én ülésezett Berlinben Zieten-Schwerin gróf elnöklete alatt. A rendes törvény- alkotó munkára nem lévén most alkalmas az idő, a synodus a háború után rendkivüli ülésszakra jön össze. Mindössze azt tette meg a synodus, hogy az újonnan felállított münsteri theol. fakultásnak elismerte képviselőküldési jogát és a léghajózás nagyobbmérvű katonai igénybevételére való tekintettel elhatározta, hogy a rendes vasárnapi gyülekezeti imában említés tétessék a léghajosokról és repülőkről is. Az Ober- kirchenrat háborús intézkedéseit tudomásul vette a synodus. Az Oberkirchenrat örömmel jelentette, hogy a széthúzásra irányuló törekvéseknek, a kitérési mozgalmaknak a háború nem kedvez, jelentette, hogy annak idején a hadseregről való megemlékezést a vasárnapi imában minden gyülekezetre nézve elrendelte. Keletporoszország felszabadítása alkalmával minden egyház hálaadó istentiszteletet tartott. Különböző hadi jótékonysági aktióra szép eredménnyel adakoztak az egyházak (2 '/* millió márkát gyűjtöttek össze!). A lelkészek a hadseregben áldásos munkát végeztek. Kötelességükké tétetett, hogy hadifogságban lévő híveikkel keresték az érintkezést. A Németországban levő internáltak és hadifoglyok lelki gondozása is kötelességükké tétetett. A hősi halált haltak emlékének a megörökítéséről csak a háború után történik gondoskodás, akkor kötelesek az egyházak műértő tanácsot igénybe venni. A hősi halált haltak anya- könyvezetésére nézve az Oberkirchenrat úgy intézkedett, hogy minden gyülekezet halotti anyakönyvében az év végén függelékként jegyeztessenek fel az idegenben elhalt katonákra vonatkozó ismeretes adatok. A lelkészek felhivattak, hogy pontos háborús krónikákat vezessenek. A porosz egyházból 1915.' szept. 1-én 519 lelkész és 307 segédlelkész teljesített katonai szolgálatot, ezenkívül 375 lelkész volt mint tábori vagy helyőrségi lelkész alkalmazásban. 81 lelkész hősi halált halt. A lelkészeknek különösen kötelességükké tétetett a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás. Egyházak és alapok a három hadikölcsönre 12,869.000 márkát jegyeztek. A keletporoszországi orosz invázió 208 egyházat károsított meg 4 V8 millió márka értékig. Rheinbaben báró felhívta a synodus figyelmét arra, hogy a hívek adakozási készségének az irányítását és az ápolását az egyház vegye a kezébe. Egy másik zsinati tag köszönetét mondott a tábori lelkészeknek, az altiszteknek és a közkatonáknak, akik egymást vallásilag is támogatták. Német katholikus papok a háborúban. A nemzeti érzések fellángolásának e nagy korában hazafiság tekintetében nehéz volna különbségeket tenni a különböző felekezetek hazafias szolgálatai között. Valamennyi egyformán megteszi a maga kötelességét. Egy tekintetben azonban a német katholicizmus a 763 német proiestantizmussal nem versenyezhet. Elvi álláspontja és jogi privilégiumai lehetővé tették, hogy a papok a háborúban fegyveresen részt ne vegyenek. Míg a német hadseregben sok protestáns lelkész teljesít rendes sorhadi szolgálatot, Franciaországban 20.000 pap, köztük 4 püspök küzd fegyverrel kezében a németek ellen, Olaszországban pedig 18.000 pap és szerzetes tartozik a hadsereg kötelékébe, kik közül lelkipásztorkodással mindössze 700, betegápolással pedig 1000 foglalkozik, addig a német kath. papok és szerzetesek ilyen szolgálatot nem teljesítenek. A kandidátusok és laikus testvérek, valamint több szerzetesrend fel nem szentelt tagjai katonás- kodnak. A püspökök közül többen a theologusok papirendbe való felvételét előmozdították, mások azonban a semináriumok hallgatóit a hadseregbe való belépésre búzdították. Nem hiányoztak azonban olyan hangok sem, amelyek a felszentelt papok számára is követelték a fegyveres szolgálat lehetővé tételét. A katholikus egyházjog egyetemes érvényének a hangoztatása mellett mindenesetre feltűnő a külföldi országbeli katholikusok viselkedése. 20.000 francia kath. pap küzd a németek ellen, de egy német sem harcol a franciák ellen, 18.000 olasz pap vonul hadba a katholikus Ausztria-(Magyarország) ellen, az osztrák papoknak azonban nem szabad fegyvert fogniok ! A pápaság a francia és olasz katholikus papok tömeges besorozása ellen tudtunkkal nem tiltakozott, mindössze Billot jezsuita kardinális bélyegezte ezt az állapotot a kath. egyházi élet aláaknázásának. Maguk a kath. lapok is tudatában voltak a helyzet feleségének, azért védelmünkbe vették a papok hadmentességi privilégiumát. Sőt egyeseknek még arra is vállalkoznak kellett, hogy azt a meglehetősen elterjedt nézetet megdöntsék, mintha a háború fáradalmai, a katonák áldozata és hősi halála Jézus szenvedéseinél is nagyobbak volnának. Fegyveresen nem szolgálhatván odaadó katonai lelkipásztorkodással és sebesültgondozással foglalkoznak a német kath. papok is. Ebben a jezsuiták is búzgólkodnak. 1915. jun. 20-áig 331 német jezsuita teljesített hadi szolgálatot. 82 fegyveresen szolgál, 21 tábori lelkész, 28 kórházi lelkész, 200 betegápoló. 16 megkapta a vaskeresztet, 6 más kitüntetést, 5 megsebesült, 1 eltűnt. (A Chronik der Christi. Welt, 1915. évi 37. számából.) Az angol képmutatás klasszikus példája az a beszéd, amelyet a pretoriai püspök a brit és külföldi bibliatársulat közgyűlésén tartott. A „Morning Post“ szerint azt fejtette ki a pretoriai püspök, hogy a föld népei mindjobban két pártra szakadnak. Az egyik párt a keresztyénségért küzd (ez természetesen Anglia et consortes), a másik pedig a hatalom evangéliumáért s azért, hogy a maga hajójából minden erkölcsi eszményt kidobálhasson (ezek vagyunk — — mi!) Az én meggyőződésem (már mint a pretoriai püspöké) az, hogy ez a háború szent.... Mit szóljunk mi ehhez? 764
