Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-20 / 46. szám
46. szám. épségben és arcvonásaikat bámulatos tisztasággal mind máig megőrizték. Halottaik testi épségének megőrzése mellett gondoskodtak megfelelő lakásukról is a régiek. Ezek a lakások sok esetben nagyon hasonlítanak az élők hajlékaihoz. így Európának történelem előtti népei kunyhóikhoz hasonló urnákat tettek a sírokba. Az ősrégi siciliai sziklasirok meglepő hűséggel mutatják az élők lakóházai stilusának koronkint való változását. Az egyptomiak hatalmas pyramisokat emeltek tisztelt és szeretett elhunytjaik sirja fölé, evvel is szeretetőknek tiszteletőknek és a lélek halhatatlanságába vetett hi- töknek nagyságát akarván jelezni. Napjaink egyes műveletlen népei kiköltözködnek abból a házból, melyben valakijük elhunyt és átengedik azt egészen a halottnak. Ezek valóban a „halottak városai.“ Amerikának és Ausztráliának egyes vad törzsei magas állványokat emelnek, melyekre ráteszik halottaikat és zöld gályákkal takarják be őket. Voltak és vannak népek, kik házuk küszöbe alá temették és temetik halottaikat, hogy mindig velők lehessenek. A halottak lakásait nemcsak külsőleg igyekeztek feldíszíteni, hanem belsejét is bútorokkal, képekkel és mindenféle csecsebecsékkel kiszinesiteni, sőt némelyek ki is világították azokat. Köztudomású dolog, hogy az egyptomiak sírjaiban örökmécses égett, melynek titkát ma is kutatja a tudomány. Ez az örökké égő lámpa nemcsak a lélek halhatatlanságát jelképezte, hanem a halottak számára is kivilágította a sírüreget, hogy sírjukból kikelve láthassanak festőket ápolni, enni, inni, öltözködni, egy szóval hogy uj lakásaikban otthonosan érezhessék magukat. Ezért ruhát, ételt, italt, testápolási és pipere-cikkeket, végül foglalkozási eszközöket is adtak halottaiknak. Új, ünneplő ruhába öltöz-, tették őket és tartalék-ruhát is adtak melléjök, hogy ha a rajtok lévő elkopik, legyen mibe öltözködniük és hogy ne kelljen majdan fázniok és szégyenkezniök. Az élelmet a sírba tették vagy rája helyezték. E végből némelyek a sír felületéről a halott szájába csövet dugtak, melyen át a halottnak szájába a táplálékot töltötték. így cselekesznek ma is némely nyugat-afrikai néger törzsek. Ilyen siri csöveket találtak továbbá Pompejii és Miletos régi sírjaiban is. Görögországban fenéknélküli agyagedényeket tettek a sírokra, melyekbe a táplálékot töltögették. Ugyancsak a régi Pompejii sírjai mellett alacsonylábú, u. n. ebédlő-divánokat találtak a régiségbúvárok, melyeken a régi pompéjií- beliek halottai az élők módjára hevertek, mialatt a nekik odakészített ételeket és italokat elköltötték. A régi görögöknek halottaik megvendégelésére külön ünnepeik voltak, az u. n. Antestheriák, a melyek alkalmával a szellemek megjelenése ellen „galagonya levelek rágásával, az ajtógerendák beszurkolásával, ételek felajánlásával“ védték magukat s amelyek végeztével belépve a lakoma helységébe, ezt mondogatták: „Tá723 vozzatok lelkek, az Antestheriáknak végok van!“ A régi zsidók is etették és itatták a halottaikat. Perzsiának, Görögországnak és Rómánatc minien tavasszal volt egy „mindé i halottak napjok“, melyen az összes, még az ismeretlen halottakat is megvendégelték. Ennek az ünnepnek emléke máig is fenmaradt Oroszország egyes vidékein, hol minden tavasszal a temetőkben nagy lakomákat rendeznek. Egyes északi germán országokban karácsony estéjén ma sem illő az asztalról lehullott morzsákat felszedni, mert azok a csa’ád elhunytéinak leikeié. Ezenkívül karácsony éjszakájára minden házban megterítik az asztalokat, kifűtik a szobákat, még a fürdőszobát is, hogy a néhány órára hazatért lelkek kedvök szeri it ehessenek, ihassanak, szórakozhassanak, sőt fürödhessenek is. A nálunk is divó halotti tor is annak a hitnek az eredménye, mely szerint az elhunyt családtag utoljára mulat az övéivel. Végül a katholikus népek mostani halotti ünnepe, a „halottak napja“ is, mikor a srokat feldíszítik és kivilágítják, ősrégi időből veszi eredetét. Testápolási és foglalkozási cikkek és eszközök is bőven kerültek naprényre a régi népek sírjaiból. Már egyes kőkorszakbeli sírokban is találtak finoman csiszolt obsidián-borotvákat és festékes dobozokat, hogy a halott megborotválkozhassék, testét piros vagy okkersárga festékkel bemázo’hassa és igy kellő díszben és modorban megjelenhessen a társaságban. Ezek mellett nyakékeket, karperecek, nelltűc és egyéb ékszerek foglaltak helyet. A sírokban talált ékszerekből is már az első perczben meg lehet állapítani, hogy az illető sírban férfi, vagy nő, felnőtt vagy gyermek, gazdag vagy szegény, előkelő főnök vagy szegény rabszolga fekszik-e. De a társadalmi rangot, valamint a foglalkozást a halott mellett talált foglalkozási eszközök is elárulják, mert a harcjssal fegyvereit, a halász- szal a halászó horgát, a vadászszal az iját meg a nyilait temették el. A nő orsóját, tűjét, szövőeszközeit, konyhaedényeit, piperecikkeit, egész kozmetikáját, valamint ékszereit vitte magával a másvilágra, hogy ott is fonhasson, szőhessen, főzhessen, öltözködhessék és csinosíthassa magát. Előkelő törzsfőnökökkel, fejedelmekkel, hadvezérekkel, királyokkal, kuty íikat, lovaikat, rabszolgáikat, sőt hűséges katonáikat és feleségeiket is együtt temették. Indiában ma is a szerető és hűséges feleség ura égő máglyáira ugrik, hogy őt azután is boldogíthassa. Némely népek, igy például a mai patagonok, azt hiszik, hogy a halottnak mindazt bele kell tenni a sírjába, mivel a földi életben birt. Mindezeket az előbb felsorolt dolgokat később, amidőn az elföldelés helyett a halottégetés jött divatba, a máglyán a halottal együtt elhamvasztották. így is birtokába jutott a halott mindannak, amire szüksége volt. Az ilyen temetkezés azonban rendkívül költséges volt és gyakran nemcsak egyes családoknak, hanem egész néptörzseknek is teljes elszegényedését vonta 724
