Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-20 / 46. szám
EVANGÉLIKUS LAP 46. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. 1915. NOVEMBER 20.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. fómunkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR UC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetéfek (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többszőr megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartatom: Huszágh Gyula: Hazajáró lelkek. — Különféle. — Szerkesztő közlései — Hirdetések. Hazajáró lelkek. A legmeggyőzőbb és legigazabb valóságoknak eg)ike: a halál. Létezéséről, valóságáról érzékeink által győződhetünk meg. A magával tehetetlen, érzéketlen, merev, hideg, szoborszerü és mozdulatlan holttest a halál létezésének leghatalmasabb hirdetője. Azonban bármenyire igaz, kézzelfogható és igy meggyőző is ez a rettentő valóság, mégis hihetet en. Lelkünk és szivünk, értelmünk és érzelmünk, szóval egész szellemi valónk tiltakozik, küzd, lázadoz ellene. Nem hisszük azt, hogy a halott nem él, hogy meghalt. Azt hisszük, hogy csak elszenderült, elaludt és csendesen pihen. Azért hakan beszélünk, nesztelenül, lábujjhegyen jáiunk halottunk körül, mintha félnénk, hogy felébresztjük. És azután is, hogy sírjába fektettük, hogy eltemettük, a;t képzeljük, hogy szerettünk édesen álmodik és bármely pillanatban felébredhet, felkelhet és visszatérhet hozzánk. Számos kegyeletes szokásunk, mondásunk és cselekvésünk táplálkozik ebből a hitből. így: a házunk ajtaja élőit alamizsnáért könyörgő szegény Lázár és elhunyt szeretteink sirja felett álló s vigasztalást nyújtani szándékozó lelkipásztor egyaránt imádkoznak: „Adjon az Isten az élőknek boldogságot, a megholtaknak pedig csendes nyugodalmat.“ Büszke síremlékeinken és egyszerű, szerény fakeresztjeinken, vagy durva fejfáinkon ragyogó aranyos betűk, vagy egyszerű fekete, szürke és homályos Írások azt hirdetik nekünk: „Nyugodjék bikébenl“ Nagy tiszteletben, igaz kegyeletben tartjuk továbbá elhunytjaink végső akaratát, utoljára kifejezett kívánságát, sokszor emlegetett óhajtását és igyekezünk azt teljesíteni, aszerint cselekedni, mert azt hisszük, hogy ez által zavartalanná és teljessé tehetjük elhunytunk siri nyugodalmát. így tehát nem állítunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy hosszú időnek, sok napnak, hó721 napnak, sőt esztendőnek is el kell múlnia, mig elhisszük, hogy az, aki ott a virágos temetőben a zöld- lüvcs és mohás hant alatt pihen, sohasem kereshet fel bennünket, sohasem térhet vissza hozzánk, hogy az valóban meghalt. Ha már most mi. modern, miveit és képzett emberek, akiket a természettudomány arra tanit, hogy az utolsó szivdobbanás a teljes feloszlást és zavartalan nyugodalmat jelend, olyan nehezen tudjuk megérteni, felfogni és elfogadni a halál valóságát és olyan nehezen ludunk vele megbarátkozni, mennyivel kevésbé tudják megérteni (s mennyivel kevésbé tudnak benne megnyugodni a teljesen műveletlen, naiv gondolkodású népek, különösen abban az esetben, ha a halál pillanat alatt következett be és ha a holttesten a külső erőszaknak, séielemnek nyoma sem látszik. Ezek valóban azt hiszik, hogy halottuk csak alszik és néha, sötét éjjelen vagy bizonytalan holdfénynél felkel sírjából, rövid időre tartózkodási helyére visszatér és szólóit foglalkozását fol>tatja. Ebbéli hitök annyira erős és annyira felizgatja képzeletüket, hogy a sírjaikból kikelt szellemeket gyakran látják is és társalognak is velők. így született meg a hazajáró lelkekben való hit. Ez a hit minden kezdetleges műveltségű nép lelkében élt hajdan és él n a is. A legnagyobb élénkséggel talán a régi egyptomiak lelkében élt, akik szerint a ha’ott lelke, melyet „Khon“-nak neveztek, visz- szaszállhat a régi testbe és megelevenítve azt, fenjárhat az élők közt. Ezért az egyptomiak, valamint más régi népek, első sorban magát a holttestet igyekeztek az enyészettől megóvni. így jött létre a halottbalzsamozás kegyeletes szokása és művészete. Ezt a művészetet a legnagyobb tökéletességre ugyancsak az egyptomiak vitték, kiknek bebalzsamozott halottai, u. n. „múmiák“, hosszú évezredeken át napjainkig fenmar^dtak teljes 722
