Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-30 / 5. szám
5. szám. Kis Béla * * *" m mm '• m ^ ...........—• - - ■ -- -|— -— |-~--|—i—i,- - ■_ _ -| ■ _ ~u-«-i.n.n. Áll unk MEkfti otthonohhal összekötőit intMelflitt... „Fejünk felett gyújtó villámokat cikkáztat az elsöpréssel fenyegető zivatar; puha fészkünk, családi tűzhelyünk felé millió szurony hegye villog rémesen; testvéreink, honfitársaink elárvult gyermekei, megtört szülői, lesorvadt hitvesei futnak üldözött vadként utta- lan utakon, fagyos éjszakákon, a fejükre szakadt hajlék üszkei alól a hontalanság pusztája felé. Nyomukban a dúló embercsordák diadalorditása, gyalázat veszedelme, felkorbácsolt szenvedélyek pusztító zivatara, előttük, velők a nyomor és kétségbeesés útvesztő sivataga .. .“ így elmélkedik karácsony szent estéjén a miskolci ág. h. tv. egyház aranyszájú prédikátora. Borzalmas kép, amely elénk tárul e szavak értelmezésével ! Azonban nem szabad kishitüeknek lennünk; nem szabad kétségbeesnünk a titáni harc kimenetele fölött; miénk az igazság, velünk az Isten, mi győzni fogunk! És bár a háború borzalmai mi tőlünk messze vidékein játszódnak le, mégis nap-nap mellett látjuk, hogy a már elesett hősök pótlására viszik fiainkat, testvéreinket és gondos családapákat ki a harcmezőre: ne öntsünk keserves könnyeket érettük hisz’ a midőn fegyverrel kezükben harcolnak a haza védelméért, egyúttal jövendő boldogságunkat is készítik elő. De azt is látjuk, hogy nemcsak emberanyagot követel a háború, hanem viszik lovainkat, barmainkat, gazdasági felszerelésünket, takarmányt, élelmet mind-mind a mit az áldott anyaföld megtermett, hogy jólétünket biztosítsa. Ne sajnáljuk ezeket sem közös anyánktól: a Hazától, hisz’ a messze idegenben küzdő saját véreink segítségére küldjük azokat, hogy a vad ellenséggel szemben annál nagyobb ellentállást tudjanak kifejteni. Ölhetett kézzel ne sopánkodjunk a veszteségek felett, hanem egyesült erővel igyekezzünk idehaza a hiányokat pótolni! A kalendáriumban itt a „Pál fordulása“. A gazdaember tudja, hogy itt a tél közepe, <özelgünk a tavaszhoz. Ahol nincs férfi a háznál, ott íz asszonynak kell a sarkára állani, hogy a gazdaság törül elvégezze a szükséges teendőket. Ha nem ért hozzá, ott a pap, tanító, jegyző, biró: ezek készségesen adnak tanácsot a hozzájuk fordúlóknak, csak le resteljiik a dolgot. A megélhetés gondja súlyos teherként nehezedik kállainkra. A kenyér ára folyton emelkedik; legyen mondunk rá, hogy a midőn a kenyérnek való lisztünk nár elfogyott: tudjuk azt mással pótolni; a burgonya, ✓ 70
