Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-11-13 / 45. szám

45. szám. hogy az állatok is bizonyos mértékű, bár csekély szellemi haladáson, tökéletesbülésen mennek keresztül. Ezt a haladást azok a tapasztalatok is bizonyítják, hogy a fiatalabb állatokat könnyeb elfogni, mint az öregeket, hogy a sokat vadászott északamerikai pré­mes állatok szokatlan ügyességre és ravaszságra tettek szert, hogy a patkányok csakhamar kitanulják az elle­nük gyakran használt csapda szerkezetét, hogy a ma­darak most már nem ülnek rá a nekik halált okozó telegráf drótra, végül, hogy egyes szavahihető méhé­szek állítása szerint, a kasból először kiszálló fiatal méhek háttal fordulva lassan, óvatosan, nagy köröket írva le távolodnak el lakóhelyüktől, mialatt a környé­ket gondosan megfigyelik. Észre, megfontolásra és bi­zonyos szellemi tökéletesbülésre vall az állatok s/er- számhasználata is. így egy csimpánz dióféle kemény héjú gyümölcsöt kővel tö.t fel, ládák felnyitására és nehéz tárgyak felemelésére emelő rúd gyanánt botot használt. Az indiai elefántok legyek elhajlására faga- lyakat tördelnek le. Egy, lőfegyverrel megtámadott páviáncsapat tejnagyságú köveket dobált támadóira. Hartmann, a hires zoológus említ egy majmot, mely terített, mosogatott, ablakokat, bútorokat, tükrö­ket törülgetett. Ugyancsak a fenti tudós állítása szerint egy nősténycsimpánz kazánfűtő volt egy gőzhajón és ott mindennemű matrózmunkát elvégezett. Darwin Írá­saiban olvassuk továbbá, hogy egy londoni majom diótőrő kövét eldugta, mely cselekedetével nemcsak szerszámhasználati érzékéről és előrelátásáról, hanem bizonyos tulajdon-érzékről is tanúságot lett Ehhez hasonlót cselekszik a kenyerét elkaparó kutya is. Sőt ugyancsak Darvin szerint még bizonyos abstraktiv, azaz fogalomképző képességgel és öntudattal is bírnak az állatok. így többek közt a kutya bir a „kutya" képzetével. Mert mikor például egy kutyát megpillant, csak a „kutyát" látja és csak azután a barátságos vagy ellenséges indúlatu kutyát. Darvin szerint egy vén kutya bizonyosan el-elmélkedik elmúlt napjairól, akárcsak egy öreg ember, mely szellemi műveletével felette magasan áll például egy ausztráliai vadember felesége felett, a ki az öntudatának még csak a jelét sem tudja adni. „Az pedig, mondja Darvin, hogy az állatok lelki individualitásuknak öntudatával bírnak, semmikép sem kétséges, mert amikor például a gazda hangja a kutyája lelkében „a régi asszócziáczióknak egész sorát felébreszti, akkor neki a maga individu­alitását meg kell tartania." Mindezek felett van az állatoknak egy csodálatos adományuk, amely Darvin és elvtársai szerint egészen közel hozza őket az em­berekhez és ez a: beszéd. nuAzágh Uyuia. TUDÓSÍTÁSOK. Az egyetemes evang. egyház nov. 10. II. és 12-én tartotta rendes közgyűlését. A gyűlésen részt­709 vevők száma nagy volt. A 9-én megtartott előértekez- let is mutatta már az érdeklődés nagyságát. A gyűlést megelőzőleg istentisztelet volt, mely alkalommal Kor- b ly Géza sárosi főesperes mondott hazafias szellemű egyházi beszédet. Az egyetemes felügyelő megnyitó beszédében rámutatott azokra az okokra, melyek a múlt évben a gyűlés megtartását lehetetlenné tették s beszélt a háború okairól is. Évi jelentését a főjegyző olvasta fel, melyben hű képet nyújtott az egyetemes egyház két esztendei életéről. A gyűlés az 1848. XX. t.-c. tárgyában nem kiván memorandumot most a kor­mányhoz benyújtani, de alkalmas időben annál hatha­tósabban kiván intézkedni. A zsinat elnapolását és a püspöki discretionális jog kérdését a zsinat elnöksé­géhez teszi át. Felír a kormányhoz az iskolák szám­adásainak felterjesztése körül tapasztalt sérelem miatt. A központi iroda szervezését kívánja és erre a célra Szelényi Aladár dr. főjegyzőnek 6000 koronát ad. A nagygeresdi egyezség megszüntetése tárgyában a refor­mátus konventtől érkezett választ tudomásul vette és megbízta a jogügyi bizottságot, hogy a ref. egyházzal létesítendő kapocs ügyében tegyen javaslatot. A gyű­lés második napján bizottságok választattak meg. Az egyetemes törvényszék tagjai lettek: Fischer Gyula dr., Osztroluczky Miklós és Horváth Sándor. A közös pro­testáns bizottságba : Bakay Péter, a tanügyi bizottságba Gömöry János, a theol. bizottságba Biszkup Béla, az egyetemes lelkész vizsgáló bizottságba Hittrich Ödön dr., Okályi Adolf, Hajnal Endre, Scholtz Ödön és Straner Vilmos, a jogügyi bizottságba Berzsenyi Jenő, a pénzügyi bizottságba Tranger József, Meskó László dr., Schönwieszner Kálmán, a Luther Otthon felügyelő bizottságába Góbi Imre választattak meg. A theol. akadémiák egyesítése kérdésében számos hozzászólás után sem történt végleges határozat. Polner Ödön dr. pozsonyi egyetemi rektor indítványára szükebb körű bizottság küldetett ki, melynek tagjai lettek a 4 püs­pök, a 3 theol. akadémia igazgatói, Polner Ödön, Láng Lajos báró tanárok és Zsigmondi Jenő, Osztro­luczky Miklós, Szelényi Aladár, kik konkrét javaslat hozatalával bízattak meg. A Lelkészegyesület november 10-én délután 3 órakor tartotta közgyűlését. Paulik János nyíregy­házai lelkész tartott hatásos szép irás magyarázatot. A hosszú programból sorra került Varga Gyula és Gyürky Pál előadása, a titkár és a pénztáros jelentése. A gyűlés végén az uj tisztikart választották meg. A választás nem egyhangú lelkesedéssel történt. A kor­elnök és a kandidáló bizottság névsort terjesztett a gyűlés elé, a helyett, hogy jelölteket állított volna, aminek következtében szabálytalanul történt a tisztikar megválasztása. Bakay Péter sólyomi főesperes szólalt fel, hogy a formát be kell tartani, mire a megejtett választásnál az elnök és a titkár nagy szótöbbséggel lettek megválasztva. 710

Next

/
Thumbnails
Contents