Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-11-06 / 44. szám

EVANGÉLIKUS LAP

44. SZ

EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

1915.

ARANYOSMARÓT- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége cimére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők.

> ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. a

főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ:

SZIMON1DESZ LAJOS.

FŐMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZLLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS

1915. NOVEMBER 6.

Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény.

Tartalom: Tas K: őszi fohász. — Endreffy János: Vallási hanyatlás. — Farkas Győző: Teremtsünk örömalapot. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések.

Őszi fohász.

Maradj velünk Jó Istenünk!

Természet világod szunnyad immár;

Oda az illat, kevés a fény már,

Némul az ének, hull a falevél . . .

Ó minden, miden nyugvóra tér!

De ami megmarad:

Mi Urunk, Te magad!

Oda az illat, a napfény, az ének:

De mi szivünkben dicsőítünk Téged,

S ha éltünkre is beköszönt az ősz:

Mi Urunk, Te eljösz!

Mert mit szeretünk, __ elveszítjük:

A

mire vágytunk, nem reméljük.

A szem kialszik, pedig fénylett,

Az szív is, — bár egykor égett;

A kéz, mely áldott, lehanyatlik,

S éltünk majd éjszakára hajlik,

S oda az élet! —-------O

da a napfény, az illat, az ének! . . .

De mindenkor, bármitől válunk:

Uram! imánkkal Hozzád szállunk,

S oszlik lelkűnknek sötét gyásza,

Mig Hozzád száll ajkunk fohásza.

Tas K.

Vallási hanyatlás.

— Széljegyzetek a cura paMorálishoz. —

Nagy baj, hogy a teológián a néplélektant nem adják elő. Elég mulatságos dolog, hogy konyhakertészet, szőlészet, borászat, rovátkolás s egyéb slöjd szerepel az indexekben, de néplélektant, mint tudományos és gyakorlati diszciplínát hiába keressük az alap vagy szakvizsgái tárgyak között. Hallatlan mulasztása ez a tantervnek. A konyhakertészet e ponton konzek- vensebb a teológiánál. Az első órákat a talajismeretnek szánja. A szőlészet is a talajismereten kezdi. A rovátkolás s egyéb slöjd is a talajismereten kezdi: a deszkán, melyet gyalulni, simítani, kimintázni, kifaragni és fűrészelni kell. A teológia azonban megvan talaj- ismeret nélkül. Néplélektanból nem alap-, szak-, papivizsgázik senki. Ez csak per tangentem fattyú gyerek hol a filozófiában, hol a cura pastoralisban, hol a dogmatikában. Pedig a néplélektant, mint gyakorlati és tudományos diszciplínát nem lehet örökös kiskorúságban tartani. Megnőtt már s mint embernyi ember áll előttünk. És a cúra pastorális min épül, mibe bot- lik lépten-nyomon, ha nem a néplélektanba?! Cura pastoralist előadni néplélektani megalapozás nélkül annyi, mint rovátkolni deszka nélkül, szőlőt ültetni föld nélkül. Meg is látszik gyakorlati lelkészképzésünknek ez a vészes hiánya. Az élet szfinkszei az ifjú Timóteusokat be sokszor megkeserítik, földhöz verik és a maguk kárán tanulni kényszerítik. Magot adtak neki, kötényt is hozzá, hogy sflfct ne potyogjon, — de földet? azt csak tanulja megismerni maga.

Az a néplélektan, ami futólag a homiletikában, katehetikában, cura pastoralisban előfordult, az vajmi hftlvány sejtetése csak az igazi, meglevő néplélektannak. A gyakorlati teológia tanára többnyire, ha nem mindig, városi ember, mit tudhat az a népről és lel690

689