Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-10-23 / 42. szám

42. szám. túlni értünk azokat, kiket a kötelesség vagy lelkesedés kivitt a véres csatamezőre, s megnyugtatni a néha- néha jelentkező jobbérzés szavát, hogy hiszen mind e mulatság és szórakozás tulajdonképen a jótékony­ság szolgálatában teljesített kötelesség. S az emberi természet ezen mulatni vágyása hozza aztán létre a szórakoztatások ama ferde módját, mikor szemkáp­ráztató látványosságokkal gyűjtenek a vak katonáknak, akrobata-mutatványokkal a kezet-lábat vesztett nyo­morékoknak, kacagtató mulatságokkal és szórakozta­tásokkal a mindenüket vesztett, nyoszolyájukat köny- nyekkel öntöző özvegyeknek és árváknak. Igen, köte­lesség a társadalmi jótékonyság, különösen napjainkban, de a módja sokszor talán mégsem felel meg a mai nehéz, komoly, szomorú időknek. De a mai társadalmi jótékonyság leghelytelenebb megnyilatkozása talán mégis az, mikor gyermekeket visznek a színpadra sebesült katonákat és ápolónőket mímelni s mialatt a tömeg tapsol a rendezőség nagy­szerű eszméjének, az ismerősök gratulálnak a boldog szülőknek szép gyermekeikhez, a legkevesebbnek jut eszébe, paedagógiailag milyen káros a gyermekek lel- kületére az ilyen korai szerepeltetés, az ünnepeltetés, a most oly divatos gyermek-szépségverseny, pláne ma. mikor a paedagogia minden eszközével oda kel­lene törekedni, hogy egy szerény igényű, de jellemben és akaratban erős, bátor, kitartó nemzedéket, szóval nem elkényeztetett arany-, hanem tetterős acélifjúságot neveljünk e hazának. Azonban a mai társadalmi jótékonyság ilyetén módjait is kimenti jelszava, hogy a cél szentesíti az eszközöket, s az emberi természet veleszületett gyarló­sága, melytől nem szabadítja őt meg még az ótestá- mentom vízözönét borzalmakban messze fölülmúló XX. századbeli vérözön sem. De azért mégis csodá­latra és elismerésre méltó a magyar társadalom áldo­zatkészsége. Mert bármilyen, a háborúval kapcsolatos célra rendeztek vagy rendeznek a napilapok, egyesü­letek, községek vagy intézmények gyűjtést, ezrek, sőt százezrek gyűlnek össze. Azért el kell néznünk a tár­sadalmi jótékonyság helytelen kinövéseit is, mert hiszen, amint nincs és nem is lesz soha ideálisan tökéletes ember, úgy nem is lehet soha ideális, önzetlen fele­baráti szereteten alapuló jótékonyság sem, ami pedig nagy kár. Kintzlerné Solcz Inez. •*■—-*— — -—•**- — — — —j——-‘yii-a-rLru-rrrm Az ember származása. XVI. De a felnőtt ember is magán hordja állati szár­mazásának nyomait a csökevényekben, vagyis egyes a nem használat következtében ki nem fejlődött, visz- szamaradt szervi maradványokban és ősi atavisztikus visszaütésekben, azaz olyan jelenségek fellépésben, 663 amelyekkel egykor csak az ősszülők bírtak és amely szervek a fejlődés folyamán mint szintén haszontalanok eltűntek, de amelyek később mint rettenetes mementók egyes egyéneken váratlanul megjelentek. Ilyen csöke- vények: a börmozgató izom a fejen, homlokon és nyakon: a fülkagyló, fülbütyök és fülmozgató izom; a pislogó hártya v. harmadik szempilla: a szemöldök egyes szőreinek megnövekedése egyes családoknál, ami egyes majmok ritka hosszú szőrű szemöldökére emlékeztet: az orr középső válaszfalának alsó részén lévő Jacobson-féle szerv és Darwin szerint maga a szaglás is, a toboz mirigy, melyet Descartes valaha a lélek székhelyének vélt, a leghátulsó zápfog, az u. n. „bölcseségfog", a vakbél féregnyujtványa, amelynek rendeltetését csak a növényevőknél találjuk, a test egyes helyeinek szőrössége, „a szem kötőhártyájának félholdalakú redőjében az emberen néha (japánokon Adachi szerint 2090-ban) előforduló porcogocka mely azért érdekes, mert a majmokon úgy látszik állandóan megvan“ a felkarcsont alsó végének nyílása, az u. n. bütyökfeletti és bütyökközötti lik, a farkcsik-csont, a gerinczvelő czérnavékonyságú végső nyalábja a altes­ten és a gerincz oszlop legalsó részén az egykori farkot mozgató izomcsoport, a férfi emlőmirigyei és a női méhnek megfelelő elülmirigyhólyagcsö, amely két adat állítólag a távoli ős kettősivarúságát bizonyítja. Ezek a csökevények nagyon gyakoriak, sőt némelyike mint például a féregnyujtvány, majd minden ember testében előfordul. Vannak azonban olyan szervek is. amelyek csak néha, csak egyes egyéneken jelennek meg. Ezek atavisztikus jelenségek. Ilyenek például: a hypertrichesis, vagyis a szörözet rendellenes kifejlő­dése az arczon s a test egyéb részein; a hülyék hom- loktarélya a hypermastia és hyporthelia, vagyis három négy vagy akár tiz emlőnek vagy emlőbimbónak elő­fordulása, a kettős, hármas stb. ikerszülések. Atavisz­tikus visszaütés a hülyéknek az a tulajdonsága is, hogy folyton ugrálnak, fára kúsznak négykézláb mász­nak, a táplálékot megszagolják stb. Tekintsünk ezek után az ember és a majom belső testi hasonlóságára. Itt első sorban az a tapasz­talat köti le figyelmünket, hogy ugyanazok a mérgek és élvezeti czikkek ugyanazokat a hatásokat idézik elő, embernél, majomnál egyaránt. A nikotin és az alkohol példáúl ép úgy elkábitja a majmot mint az embert, mindamellett a majmok élvezettel dohányoz­nak és különféle szeszes italokat isznak. Azonkívül kedvelik, a teát, a kávét és a czitromlét. Ugyanazon betegségeket ugyanazon orvosságoKkal gyógyítják em- bernél-majomnál egyaránt és azok kifejlődése mindkét esetben a terhességgel együtt a hold változásait követi. Embert-majmot ugyanazon élősdiek bántják és sebeik egyforma időben és módon gyógyúlnak be. Embertől betegségeket elkap a majom és közöl, azaz fertőztetik és fertőz. Elkapja és közli nevezetesen a tuberkulózist, 664

Next

/
Thumbnails
Contents