Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-16 / 41. szám
41. szám. leirni azonban nagyfokú pongyolaság. Aztán minek az a sok tartalmatlan szónoki kérdés? Végül kínos az a nagy ugrás . . Przemysl elestének a jelentősége helyett egyszerre az Istenbe vetett törhetetlen birodalomról s e bizodalomnak a tömeges összejövetelben való megnyilvánulásáról van szó. Mennyire ki lehetett volna ezt a tényt tartalmilag és szónokilag aknázni! Groteszkül hat, hogy a beszéd után mondott imádságban Przemyslről e szavakat olvassuk: „Leesett a mi fejünknek koronája, kihullt kezünkből védekezésünk legerősebb vára, a mi reményünk kősziklája.“ Mennyi ebben a megszokott frázis és milyen ügyetle- lenül van a korona, a legerősebb vár és a kőszikla egymás mellé téve! Egy húsvéti beszéd arra a gondolatra van felépítve, hogy mint Krisztus feküdt a koporsóban, de föltámadott, úgy elhantolta a háború a békét egy időre, de bizonnyal feltámad az! A gondolat szép, megfelelő kidolgozás mellett gyönyörű beszédet lehetnp belőle készíteni. Sajnos azonban a kidolgozásban több trivialitás és stilszerütlenség van. A triviális gondolatfüzésre álljon péld ul ez a mondás: „Megmozdúlt a nagy mindenség s zöldelő búzatáblák azt hirdetik, hogy nincs örök halál, hogy újra tele lesz az éléskamra, lesz kenyér bőven, nem kell sárga keserű kenyerünket keserű könnyel fogyasztanunk. Mert van feltámadás. (20 1.) Az örök halál és a tele éléskamra egymásmellé állitása legalább is — stilszerütlenség. Hasonlóan megütődik i.z ember, hogyha azt hallja, hogy meghalt a béke s most már a béke haláláról a következő leírást olvassa; Siratjuk mindnyájan. Sok friss, fiatal piros vér folyik az óriás tetemre, még több forró szívből fakadó könny, de mindez nem elég. Még több vér, még több könny kell a zsarnok halottnak, mely boszut áll most, irtózatos boszút megölőin. (19—20 1.) A béke mint zsarnok és boszuúlló halott nem stilszer" kép. Ezt máskép kellett volna megrajzolni. Több gonddal, több szeretettel, nagyobb hatással. Ezek azonban apróságok. Az egész beszéd egy csomó közhely. Pedig ma már a feltámadásról nagyon sokat lehet beszélni, ha belé akar merülni valaki a problémába és a mi fő distingvál az egyéni feltámadás és a természet örök megújhodása, az utódokban való élet között. Ez a beszéd a kérdést egyáltalán meg nem markolja s ezt a distinkciót hiába keressük benne. Pedig ez nagyon fontos! A gyermekekről szóló beszédében is kihull a kezéből az a fonal, amelyből valamit csinálni lehetne. Felveti a tételt, hogy ha a gyermekeket a Krisztushoz vezették volna, most nem volna annyi öldöklés halál és ármány (52. 1.) Azonban hi tba találta meg ezt a gyöngyöt — mindjárt kiejti a kezéből. Sem a keresztyénség csődjéről, sem más efféle borzalmasan komoly dologról szót sem ejt, hanem halad tovább s ad egy pár közönséges jó tanácsot a jövőre; közöt651 tűk ezt is: A nagyobbakat már most fogjátok dologra még akkor is, ha azt gondoljátok, hogy fiatal váluk roskadoz a teher alatt. Most úgyis szükség van minden dolgos kézre.“ Aki látott 8—9 éves lánykát naphosszat markot verni a forró júliusi napon, az megborzad ettől a tanácstól. Igaz ugyan, hogy a komoly munkára való nevelés a háború után következő idők legéletbevágóbb kérdése, azonban ezzel ... mi a szószékről ne kezdjük. Nekünk a nevelés komolyságának a hangoztatása mellett a gyermekvédelem álláspontjára kell helyezkednünk. Elég korán lesz igavonóvá a munkás ember ivadéka, legalább gyermekkora számára mentsünk meg egy kis napfényt. Bőséges túlzás van egyes mondásaiban. Pl. abban, hogy emberek soha annyi jót nem tettek s azt, amit tettek soha olyan igaz szívből nem tették mint ma, vagy abban, hogy „hazafiságunkhoz ezer év óta mocsok nem tapadt“ — nem osztjuk látható örömét a piros huszársapkás, csukaszürke kis katonaruhás gyerekek láttán, mert véleményünk szerint a háború nem gyerekjáték ... de legyen elég. Amit mondtam, azt sem azért mondtam, hogy e beszédek jelentőségének a leszólásában örömömet találnám. Szigorúbb mértékkel mértem és véleményemet őszintébben kimondtam, mint azt most általában szoktuk. Ezt azé/t tettem, mert a mi egyházunk gerincében a prédikáció a velő. Ha a prédikáció megvize- nyösődik s tartalom nélkül való szóhalmaz lesz belőle, akkor nekünk harangoztak. Akinek közönsége van, magasan fekvő szószéke s azonfelül a nagy nyilvánossághoz is szólam akar, attól akármivel nem elégedhetünk meg, hanem a legjobbat várjuk tőle. Mivel ezt a legjobbat nem találtam meg Vidovszky e pár beszédében, azért szóltam. Nekünk, fiataloknak semmikép sem szabad annyira elkényelmesednünk, hogy a dolog könnyebb végét fogjuk meg, Azért Vidovsz- kytól is alaposabb, tartalmasabb, mélyebb és a problémákkal jobban viaskodó beszédeket várunk! Sz. L. fu~u~nj-i_rrr-'—rriru-»~nj-ij-~ •*•—*-*-vm-u*u~*"*^**,i**»‘i~* m —**‘“ •—1 * *‘ ' KÜLÖNFÉLE. Egyetemes gyűlés. Magyarhoni ágostai hitv. evangélikus egyházunknak az 1914. évi november havának 4-ik napjára kitűzött, azonban a háború miatt bizonytalan időre elhalasztott közgyűlését ezennel 1915. évi november havának 10-ik napjára, délelőtti 10 órára, a gyűlést megelőző értekezletet pedig folyó évi november havának 9-dik napjára esti 5 órára, a pesti evangélikus egyház épületébe tűzzük ki és az egyházi alkotmány 148. §. értelmében az egyetemes egyházi közgyűlésre annak összes jogosult tagjait tisz652
