Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-02 / 39. szám
39. szám. galomba vonult, de fokozódó betegsége miatt csak rövid ideig élvezhette a nyugalmat, 60 éves korában befejezte földi pályáját. Koporsójánál Kovács Dániel felsőszabadii dekánus-lelkész, sírjánál Lehotzky Géza helyi lelkész mondott fölötte gyászbeszédet. — Lukács Pál ny. lelkész temetése széleskörű részvét nyilvánu- lása mellett másnap szept. 17-én ment végbe. A temetési szertartást Sterba János zólyomlipcsei, Licskó Samu zólyomi lelkész és Vitális Gyula breznóbányai alespe- res-lelkész végezte, kiken kivül még Paulinyi Dániel, Sztehlo Gerő, Hajdú Lajos, Kovács Dániel, Moczkov- csák Ernő, Lehotzky Géza lelkészek és Kachnics Béla s.-lelkész vett részt a temetésen, — kik koszorús ravatalát, illetve koporsóját a templomból kivitték, hol azután a presbyterek vették át s vitték a temetőbe nagy gyászközönség kiséretében. — Lukács Pál 23 évig híven tetjesítette papi hivatását s közben dekánusi tisztét is. Szép emléket hagyott maga után a templom újjáépítésével, mely most úgy az egyháznak, mint a nagyközségnek díszére szolgál. — Betegsége folytán 7 éve volt nyugalomban, mig 54 éves korában megváltotta a halál. Özvegye s öt árvája siratja. A tanítók árváiért. Gyurátz Ferencz dunántúli evangélikus püspök felhívást bocsátott ki az egyház- kerület lelkészi hivatalaihoz melyből közöljük a következőket: Az ádáz harcok mezején küzdöttek és küzdenek ma is fegyverviselésre képes tanítóink is. Önfeláldozásra készséggel teljesítik honfiúi kötelességüket s ontják vérüket a drága örökségnek, hazánknak oltalmazásában. Sokan megsebesültek, számosán hősi halállal haltak el öldöklő csatákon. Akik itthon a béke idején az oktatás s a vallásos nevelés nagy feladatának szolgálatában fáradoztak, a háborúban a hazáért küzdve elestek, méltók arra, hogy ne csak kegyelettel emlegessük nevüket, hanem ha családot hagytak itthon, ha gyermekek siratják bennük a hű támaszt, nyújtsunk árváik felé is felemelő, gyámolító kart. Gyülekezeteink, összes híveink azzal tanúsítanak igazán hálát s tiszteletet a szent ügyért folyó harcban elesett tanítók emléke iránt, ha árván maradt gyermekeik ügyét részvéttel felkarolják $ nagylelkű adományaikkal hozzájárulnak egy oly alap gyűjtéséhez, amelynek célja a hazáért elvérzett tanítók árva gyermekeinek segélyezése s jó neveléssel jövőjük biztosítása. Melegen felkérem Nagytiszteletü Lelkész úrat szíveskedjék gyülekezetében közgyűlésen s a szószékről is buzdítani a híveket a harcban elesett tanítók árváinak gyámolítására szolgáló alap áldozatkész pártolására. Az adományokat készséggel elfogadja s lapjában közléssel nyugtázza a híveink körében mindenütt jól ismert s szeretett lapnak a „Harangszó“-nak szerkesztősége Körmenden. Pro patria! Beszterczey Lajos málnapataki álL el. iskolai tanitó, a k. u. k. infant. reg. No. 51 /III— szakaszvezetője és parancsnoka 1914. december 8-án, munkás életének 35-ik évében, Latorcafő község határában orosz gránáttól találva, hősi halált halt. Földi maradványai Kolozsvárra szállíttatván, az ágast. hitv. evang. vallás szertartása szerint szeptember 20-án örök nyugalomra helyeztetett. Áldott emlékét úgy hálás tanítványai, mint szerető egyháza, valamint hű és tisztelő kartársai és barátai örökké megőrzik. Lelkésziktatás. Janovitsek Árpád nagyszombati evang. másod lelkészt szeptember 12-én iktatták be hivatalába. Tanárválasztás. A felsőlövöi ev. főgymn. egyik megüresedett tanari állását ideiglenesen Friedrich József tanár tölt be. A késmárki egyház a katonai szolgálatot teljesítő Szamuelisz Alfréd tanító helyettesítésével Prog- ner Lajos tanítót, a szintén hadiszolgálatban álló Buchalla Gyula helyettesítésével pedig Bruckner Mar- gitot bízta meg. Koromzay Viktor presbyter nyolc darab templomépítési kölcsönkötvényt adományozott az egyháznak 160 kor. értékben. Az eperjesi Theol. Otthon jelentése. Ez évben adta ki először külön füzetben az eperiesi Theol. Otthon jelentését annak agilis felügyelő-tanára dr. Szlávik Mátyás. A világháború egyik érdekes irodalmi dokumentuma ez, egy érdekes levél az Otthonnak, Eperjes városának, az ifjúsági életnek és az Ot'hon sorsával egybeolvadt felügyelő tanár életének a történetéből. Nemcsak a hangulatok hullámzásán látszott meg a világháború, hanem az Otthon falain belül is, mely „szept. 30-tól kezdve dec. 14-ig különböző nemii katonák által volt elfoglalva." A felügyelő-tanár buz- góságának szép jele, hogy ekkor is — sőt az általános menekülés között is — hűséges őrizője volt a gondjaira bízott intézménynek. Az Otthon hivatásszerű életének egyik legszebb megnyilatkozása a már hagyományossá, de kötelességszerűvé is vált feledhetetlen benyomású reggeli könyörgés, melyen a felügyelő-tanár és az Otthon vendégei is állandó résztvevők. Ilyen szellemű vezetés, irányítás mellett csak természetes következmény, hogy „az Otthon lakóinak magaviseleté az egész tanidőn át önmagukhoz és felügyelő-tanárukhoz való viszouyukban valóban példás volt." Kedves dolog az „Otthon hőseiről" való megemlékezés. Luká- csik Mihály volt ránki, tábori lelkész és Dr. Ihász Imre ezek. A jóltevők szép, de még nem elég hosszú soraiból kiemelkedik dr. Maiéter István eperjesi jogakadémiai tanár, ki az Otthon iránti hálából (értékes bútorait és képeit a menekülés idején az Otthon őrizte) három igen értékes olajfestményt ajándékozott. Az Otthon ügyét pártfogásba, a jelentést pedig az érdeklődők figyelmébe ajánljuk. M. J. 6i9 620
