Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-28 / 35. szám
35. szám. kőmivességben termeitek ezek a korcsirányok, hanem az emberiség haladásának az emberi természetből származó ugyanolyan tévedései azok, mint a milyen tévelygése volt a kegyességnek az oszlopszentek idejében az önkinzás, az Isten gyönyörű világának, e világ fenséges, szivemelő, nemes örömeinek bűnös megvetése. Tökéletesen igaz az is, hogy ezek a veszedelmes irányok legkönnyebben befészkelték magukat a szabad- kőmivesek körébe. De nem csak ott garázdálkodnak az emberek lelkében, hanem ott is, hol a szabadkő- mivességet híréből sem ismerik. És fájdalom, nem lehet tagadni, hogy középiskoláinkban a vallásos nevelés és az egyház iránti ragaszkodás, hűség és kötelességérzet ápolása nem felel meg azok nemcsak egyházi, hanem általában emberi hivatásának. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy az egyháztól épen a miveltebb osztály — hogy idegen szóval éljek: az intelligentia — napról napra jobban elidegenedik. De ennek oka nem a szabadkömivesség. Másutt lesz az oka ennek a szomoritó jelenségnek s érdemes, sőt szükséges e felett gondolkodni. Egyházunkra nézve pedig életszükséglet ezt az okot felkutatni s aztán mielőbb megszüntetni. E tekintetben pedig nem volna célhoz vezető intézkedés egyházi tisztviselőinknek megtiltani, hogy a szabadkömivesség emberszerető munkájában részt vegyenek. Nemcsak azért lenne ez a lépés célszerűtlen, mivel a vallástalanság és egyháziatlanság terjedését legkevésbé se gátolná, ha nyitva marad a forrás, melyből a fent említett és a szabadkőmivességbe is befurakodott tévelygések fakadnak, hanem azért is, mivel első sorban a protestanizmusnak történeti hivatása e tévirányok ellen bátor lélekkel felvenni a harcot. Ahoz pedig, hogy ezt a harcot diadalmasan végig küzdjük, mulhatlanul szükséges az ellenfél alapos megismerése. Fel kell keresni az ellenséget az ő odújában, a hol az emberszeretet tetszetős álarca alatt meghúzódott és a honnan az ő romboló hadjáratára előtör. De a kik e hadműveletre vállalkoznak, az igaz keresztyénségnek: vallásosságnak, vallásos érzületen alapuló erkölcsiségnek és az egyház és haza iránti törhetlen hűségnek acélpáncélát és villogó pallosát övezzék föl. Ne szívjanak ott lelkűkbe társadalombontó mérgét, hogy azt ifjúságunk kebelében is szétterjesszék, hanem vigyék oda a Krisztusi szellemet, az istenfiuságnak lelkületét, azt a lelkületet, melynél fogva az ember akár mint ember, akármint családfő, akármint egyháztag, honpolgár, vagy társadalmi lény az Isten törvényei iránti fiúi engedelmességben, kötelességei hűséges teljesítésében keresi s találja fel megnyugvását, lelkének üdvét, boldogságát. Akkor van bennünk valóban Krisztusi szellem, akkor vagyunk igazán jó keresztyének, ha ebben is követeljük a mi nagy Mesterünk tanítását, kiváltképen pedig az 551 ö példaadását (Máté 9*12,) Ne gyözettessél meg a gonosztól, hanem győzd meg a gonoszt jóval. Sass János. Dunántúli egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli egyházkerület évi közgyűlését augusztus hó 17. és 18-án tartotta Celldömölkön. Az érkező főpásztort nagy tömeg várta a vasúti állomáson, hogy a szerető fogadásban részt vegyen. Nagy Sándor ne- mesdömölki lelkész üdvözlésére Gyurátz Ferenc püspök köszönő szavaiban kiemelte, hogy egyházkerületi ülésünk is történjék a nagy időkhez mérten az evangé- liomi erő jegyében. Ha vilagzivatar, mely fölibénk tört, nálunk gyengeséget talál, akkor elsöpör bennünket: de ha erőt, evangeliomi erőt, akkor a világháború is csak erősíteni fogja ellenállásunkat. Dunántúl egyházi élete a közgyűlést illetőleg kettős mederben folyt le: az egyházkerületi evangeliomi egyesület és a tulajdon- képeni kerületi közgyűlés keretében. A vezető püspök többször hangsúlyozta azt az elvet, hogy az egyház jövőjét a kormányzás nem biztosítja. Ha egyházkerülettel az egyház jövőjét föl lehetne virágoztítni, akkor nem volna szükség evangéliomi egyesületre. Krisztusi szellemei telt evangeliomi egyesülés viszi előre egyházunk ügyét. Az evang. egyesület közgyűlését isten- tisztelet előzte meg, melyen Madár Mátyás, az egyesület egyik jegyzője mondott imát. A megnyitó beszédet Gyurátz püspök, egyesületi elnök mondotta. A háború által hozott új és régi egyházi feladatok képezték a mély beszéd tárgyát. A templom fokozott mértékben ápolja a hitet, az iskola nevelje az ifjúságot igazságra. A csatában elhaltak nevei Írassanak be a gyülekezeti aranykönyvbe, emlékbeszédjartassék fölöttük s a lelkész az illetékes közegekkel egyetértőleg hasson oda, hogy emlékükre alkalmas helyen gránit oszlop emeltessék, melyre arany betűkkel legyen bevésve a hősök neve. A magyar bibliatársulatra gyűjt- sünk alapot. Húsz János emlékét kegyelettel őrizze meg jegyzőkönyvünk is. A nagyszabású elnöki megnyitó Madár Mátyás imájával együtt az evang. egyesület jkvében lesz hozzáférhető az érdeklődők számára. Ezután a soros jegyző Madár Mátyás számolt be az egyházmegyei lelkész egyesületek két évi működéséről. A hozott munkák közül többnek elvette aktualitását a háború. Az ezidei munkák legtöbbje a püspöki kérdőpontokat tárgyalta. Kimondja a közgyűlés, hogy a véderőtörvény megváltóztatását propagáló mozgalmat ezidöszerint nem pártolja s békés időre halasztja. Varga Qyula esperes az egyházmegyei belmissziói egyesületek szervezéséről és működéséről terjeszti elő jelentését. A közgyűlés kimondja, hogy amely gyülekezetben még nem volna belmisszói egyesület, ifjúsági és nőegylet stb. ott szerveztessék. Kapi Béla az evan552
