Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-08-21 / 34. szám

34. szám.

meg egy őszinte vallomást, mely vallomásban kifejezésre szeretném juttatni meggyőződésem jogosultsága mellett Doktor Úr meggyőződésének feltétlen tiszteletét is: Van nemcsak negativ, hanem pozitív liberalizmus is. Ezt el kell ismerni, bármennyire is ellenkezik az egyes történetileg kialakult liberalizmusokkal De hogy ma van pozitív liberalizmus, az tény, melyet konstatálnunk kell. A liberalizmus bőlcsőkorában szükségszerűleg csak negációit hangoztatta. És ma és van liberalizmus, mely rombolásból és negációkból él. De áll erre az a régi jó elv, hogy abusus non tollit usum! Ma már a liberalizmus (mindig csak teológiai liberalizmust értek) van olyan gazdag és érett, hogy építsen. És egyházi téren csakis ennek ?z épitő liberalizmusnak van lét- jogosultsága, mert a rombolás nem fér össze sem Jézus, sem Luther szellemével. Tagadhatatlan tény az is, hogy a liberalizmusra szükség van, mert a teológiai ortodoxia vagy pozitivizmus merev természeténél fogva nem alkalmas a vallás modern kei etek között való továbbterjesztésére, különösen müveltj ink között. A pozitivizmus ezen hiányát látta meg a liberalizmus, mikor munkába kezdett. De mivel az úttörés munkádban sokat tagadnia kellett, az ortodoxia reakciókép magát pozitívnek kezdte nevezni a nagativ liberalizmussal szemben Ma azonban már van pozitív, azaz állító, épi ő liberalizmus is, Különösen áll az egyik legújabb hajtására: a mod rnizmusra Ezt el nem ismerni egyenlő az elfogultsággal. Erre a — mondjuk — liberalizmusra, bár még mindig úgy tekint a pozitív tábor, mint a reformacióbeli katolicizmus Lutherre és művére, egyáltalában nem foghatók rá Dr. Schmidt Károly Jenő által felhozott borzasztóságok. Ha az épitő liberalizmust mostani munkájában régi történeti vádakkal illetik, mindig kényszerítve leszünk élesen tiltakozni a meg nem érdemelt rágalmak ellen Az épitő, kegyes vallásos, pozitív liberalizmus nem fo^ soha közösséget vállalni holmi mételyező, néprontó sajtó orgánumokkal. Ezt vele összeköttetésbe hozni nem lehet. A jelenkor szellemjárásának következménye, hogy az igazság, őszinteség és becsületesség parancsszavának engedve kivált a liberalizmus a pozitivizmusból, mint amelynek konzervativizmusával, merevségével együttélni nem tudott, hogy alapelvei szerint építse Isten országát. De hát mi az végre: pozitív liberalizmus? Átadom a szót Geyer-nek, a hires nürnbergi modernistának, kinek müveiből oly sokat tanultam és épültem, hogy mindvégig hálás leszek iránta. A modern vallásosság természetrajzát soha megkapóbban leírva nem láttam, mint nála és társánál lie. Dr. Rittelmeyer-nél. Mert a modern vallástudomány, vallás és vallásosság természetrajza miatt nem maradhat együtt a pozitivizmussal, mely az uj igények létjogosultságát vonakodik elismerni. A haladó kor azonban kényszeríteni fogja fájdalmak és egyeduralkodni szerető természete letörése árán is lenézett, de igazsága tudatában meghalni

531

és elnémulni nem tudó riválisa életjogosultsága és életképessége elismerésére. És el fog jönni az idő, amikor az épitő liberalizmust munkájáért, tudományos és társadalmi eredményeiért, a vallásosságnak modern mederben való mélyítéséért meg fogják becsülni a párton kívüliek is. Carlyle szerint a sansculottizmus is Istentől való. Azért mert tény volt, mert meg volt', és ami volt, az nem jöhetett bele ténynek a világba Isten akarata nélkül. Ismerjük el ezt a liberilizmusra is. Ennek is isteni missziója van. Talán nem éppen az, hogy isten büntetésének eszköze legyen. Fakad még a liberalizmus nyomán áldás is.

Szántszándékkal fogom az alábbiakban D. Dr. Geyer-t beszéltetni (Theologie des ältesten Glaubens c. müvében : Was ist orthodox, was liberal ?) Ő már fejér hajú öreg ember és mégis liberális. Négy éve volt alkalmam őt a nürnbergi Szent Sebaldus templomban hallhatni a nagy halászatról. Ezt azért mondom, mert sokat emlegetik már a magyar liberálisok fiatal korát. Önkéntelenül Nietzche jut az ember eszébe (bocsánatot kérek, hogy eszembe jut), aki Jézus fiatal korát kifogásolta. „Bizony, bizony túlontúl korán halt meg az a hebreus, akit a lassú halál prédikátorai tisztelnek és sokaknak végzetévé vált azóta, hogy túlontúl korán halt meg.“ Ha megérte volna Nietzsche korát, belátta volna tanainak tarthatatlanságát és visz- szavonta volna, „elég nemes volt ahhoz, hogy visszavonja !“

így beszél Geyer az ortodoxia és a liberalizmusról. ki körülbelül — szószéki látás után ítélve — úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt ült, nem átvitt értelemben, hanem tényleg a faparipán :

„Hogy mi az ortodox, mi a liberális? erre talán jobban megfelelhetek, mint akárki más, mert magam is ortodox voltam és liberálissá lettem. Nálam és igen kevés kortársamnál, kik öntudatosan tették meg a lépést egyik teológiai táborból a másikba — diákidőmben egész természetes volt, hogy bajor teológus ortodox — ezt az átmeneteit egyedül és teljesen a történettudomány és a filológia történeti és kritikai módszerének elismerése idézte elő a bibliára való vonatkozásban. Ezt a pontot a lehető legnyomatékosabban akarom hangsúlyozni. Miután bennünket a bibliai kritikához való álláspontunkért több éven keresztül rossz szemmel néztek és gyakran szenvedélyesen támadtak, azon fáradoztunk, hogy teológiai érzésváltozásunk eme számunkra döntő okát hallgatással elmellőzzük és oly motivumok után lássunk, melyeket nem bírtunk. Hogy a bibliai kritikához való megváltozott álláspontunk a teológia egész mezejére következményekkel jár, magától értetődik. Mert ezek csak akkor érthetők, ha az első alapjaihoz térünk vissza. Ellenfeleink panaszkodnak a patak vizének megváltozott folyásán, anéUül, hogy a megismerés forrásánál is változás állott be, midőn az a Luther elle532