Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-07 / 32. szám
32. szám. utasításnak soha, sehol! Az én felfogásomban ily értelmezésnek az árnyéka sem található. Sohasem gondoltam én itt a megfakult, holt betűkre, de gondoltam a lélekre, amely alapjában ma is a régi s amelyről ama emlékezetes alkalommol maga Luther tette a megkülönböztetést, hogy ez a mienk, az a másé. Az egyház szempontjából korai megjegyzése a cikkíró úrnak az, hogy „gyümölcseikről ismeritek meg őket.“ A mozgalom sokkal fiatalabb még, semhogy oly gyümölcsöket teremhetett volna, amelyek az összegy- házra nézve érezhető hatással lettek volna. Egyénekről igenis lehet beszélni, de — bár tévednék, — úgy hiszem, hogy azokat elsősorban mégiscsak a maga számára foglalta le a mozgalom. Minderről csak a jövőben lehetne számot adni. Az ultraindividualizmus dolgában nagyobb megélhetést követel a cikkíró úr. Megnyugtathatom, hogy amit e kérdésben el akartam mondani, körülbelül mind elmondtam s tudtam, hogy a tárgyilagos szemlélő meg is értett engem. (Különben, amint meg is jósoltam, ily értelmű feleletre el voltam készülve. Nem új.) Két dolgot azonban tisztelettel megjegyezni bátorkodom : ugyancsak kifogás alá eshetnék ama kitétel, miszerint a hitvallásszerü irásmagyarázat biblia belemagyarázat volna, — azonkívül (s ime hova jutunk ki itt?) egyháziaílannak tartom ama türelmetlen szellemet és hangot, amely az ügynek olyan egyedül üdvözítő-ié\e jelleget arrogál. Ezt már többször tapasztaltam s ezt juttatja kifej zésre az a bibliai akkordokat pengető disztinkció is, amely nem épen publikánus módra megtértek és meg nem tériekről szokott beszélni. Végül a nemzetietlenségről kell megemlékeznem. Nyugodt lelkiismerettel adhatnám erre is az előbbi feleletet, de Kozlay úr nehány állítása mindenképen szót követel. A inagam részéről nagyon téves felfogásnak tartom azt, amely „nemzeti“ alatt — bármiféle téren — csupán temperamentumosabb hangulatot ért. Jelen esetben pedig azt tartom, hogy amint a hitvallásnál nem a betű, úgy itt szintén nem a hangulat és temperamentum a lényeges. Hogy mit értek én honi lutheranizmus alatt, azt megírtam előbbi cikkemben. Nem értek egészen egy mondatot a Kozlay úr cikkében ! „Van azonban a mozgalomban idegen eredetű dolog igen sok, amit egyáltalán nem tartok idegen- szerűnek, mert ez egészen más valami.“ Nem hinném, hogy angolul legyen ez Írva s ha jól következtetek, a kiadványok és énekek értendők itt. Hát, könyörgöm, vagy idegenszerü valamit, vagy nem. De hogy ez nagy részben idegenszerü, az meggyőződésem. Azt is határozottan merem állítani, hogy kátét, ágostai hitvallást stb. nem lehet egy kalap alá vonni a Diák, szövetség ilynemű, dolgaival. Amaz egy történeti alakulat mélyen szántó ekéje, amellyel nagy történeti múlt áll összefüggésben s amely a benne élő 503 milliók révén a jövő mérlegét is elhatározó súllyal fogja lenyomni. Engedelmet kérek, de ettől a Diák- szövetség mindenféle dolga még legfeljebb atomnyinak nevezehető. És vájjon miért ne lehetne az idegen kiadványokat és énekeket kiküszöbölni, amikor van belőle itthon olyan, ami szépség dolgában ugyancsak nem áll hátrább s ami lutheránus is, hazai is. Az pedig szintén nagyon téves felfogás, miszerint a magyar protestánt- izmus nem alkotott volna soha semmit s hogy mi a hazai „kulisszák“ mögött csak a magunk nyelvén játszuk el ezt, amit külföldön a „^szerepkönyvoe Írtak“. Ennek cáfolása nem tartozik ide, de kérem szépen, ilyen kirohanásra mégsem lenne szabad magát a cikkíró úrnak ragadtatnia, ha még annyira lekicsinyli is azt, amire a múltkor utaltam. Én a cikkíró úr tanácsát megfogadom, olvasni fogom újra a Diákvilágot, de egy kis olvasnivalót s mindenek felett több megértést én is tudnék ajánlani. Nem érnék egyhamar a végére, ha Kozlay úr minden csípősen nyers kitételére válaszolni akarnék, pedig tessék elhinni, hogy amint ilyen módon könnyű támadni, könnyű visszavágni is. Az ügyszeretet és sok mélyebben fekvő ok nem engedi, hogy ezt a tónust elfogadjam. Meg azután: igy üthetjük a legkönnyebben agyon ezt a komoly jobb torsra érdemes ügyet.— Egyet kérek: ha lehet, igyekezzünk egymást megérteni, mert hiszen „a fundamentom egy“. Azonban mél- tóztassék tekintetbe venni, hogy ahoz a fundamentom- hoz annak is lehet köze, aki nem feltétlenül diákszövetséges. Biszkup Ferencz Az ember származása. XI. így sarjadtak ki az önzés alacsony törzséből, méy: pedig annak két ágából, a viszonlsegitség reményéből és a társadalom nyomasztó ítéletéből, a társadalom dicsőítése után való vágyból és a társadalom megvetésétől való félelemből, az emberi nem legszebb erényei: az önfeláldozás és az ennek nyomán járó bátorság és hősiség egyrészt, a rukonszenv és az ebből sarjadó szeretet másrészt, így született meg egyúttal a rossznak, a bűnnek fogalma és így támadott a lelkiismeret és az erkölcsi érzés. Azonban ezek az erények korántsem voltak egyetemesek, minden emberre kiterjedők, hanem nagyon is viszonylagosak és részlegesek, nagyon is csupán az illető törzsre és annak egyéneire vonatkozók. A testisértés és a gyilkosság, a tolvajlás és a rablás például csak az illető törzzsel és annak egyéneivel szemben voltak bűnök, az idegen, különösen az ellenséges csoporttal szemben nemcsak hogy nem voltak bűnök, de sőt dicséretes és követésre méltó erények számába is 504
