Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-31 / 31. szám
31. szám. meg tartalmas beiktató beszédét és az uj felügyelőtől kivette az esküt A díszközgyűlésen az elnöktárs üdvözlő szavai után Dr. Szlávik tartotta meg vallásos és egylwias érzéstől áthatott székfoglalóját, mely után az egyháztanács, az iskola, az Ifjúsági és Leány- Egylet a helybeli és környéki református egyház, a községi elöljáróság tolmácsolta üdvözleteit, melyekre a felügyelő külön-külön válaszolt. Különös örömet keltett a testvér egyháznak a helyi és környéki lelkészek által való részvétele. Gyászrovat. Altmann Gusztáv kisszebeni evang. lelkésztársunkat mély gyászba borította édesanyjának, Altmann .szül. A/cxy Zsuzsannának e hó 29-én Leibi- ezon 82 éves korában történt halála A jó édesanya legyen aldos haló poraiban is. Segély. A tiszakerületi püspök úr 1914. évi jelentéséből értesülünk róla. hogy a szabolcsi missióhoz (lásd az Ev. Lap ez évi 9. és köv. számait) tartozó Kisvárda város képviselőtestülete arra az esetre, ha ott állandó jellegű (pl. kerületi utazó) lelkészi állomás szerveztetik, közpénztárából 6000 kor. segélyt t.iztosit. Az adóalapi segelyek ügye a tiszai egyház- kerület is foglalkoztatta. A bizottság munkálatával a tiszai kerület annyira nincs megelégedve, hogy a megállapítást pusztán egy évre akarja érvényben tartani, ez alatt az egy év alatt az egész munkálat újra való végzését követeli s még a most nem felebbezett egyházak számára is segélyt kíván. Ez mindenesetre elég radikal s kivánsá • s hozzá nem is az Evang Lap műhelyéből származik. iWikor már egyházunk hivat ilos szervei is ilyen álláspontra helyezkednek, azt kérdjük illő tisztelettel, nem volna-e lehetséges 1. a közelégü- letlenségre dolgozó adóalapi bizottságot in membris reformálni, 2. az adóabpi segélyosztásra vonatkozó kívánságokat jóindulatú figyelemben részesíteni s azután 3. csakugyan egészen újra megcsinálni az egész munkálatot? (S*) Helyreigazítás. Az Evang. Lap tudósítója a somlóvidéki lelkészi értekezlet indítványát és a veszprémi egyházmegyei közgyűlés határozatát illetőleg a lelkészek fegyveres szolgálata alóli fölmentése tárgyában a következőket kéri helyreigazítani reflektálva az Ev. Egy i. Élet 34-ik számár.t: A somlóvidéki lelkészi értekezlet indítványa és a veszprémi egyházmegyei közgyűlés határozata nem egy és ugyanaz lényegében, hanem kétféle. A somlóvidéki lelkészi értekezlet indítványa nem sürgeti a lelkészek fegyveres szolgálata alóli felmentésének eltörlését, hanem csak a paróchiával biró lelkészeket kívánja mentesíteni, tehát csak azokat, kik tényleg lelkészi funkciókat végeznek. Ezt az indítványt a veszprémi egyházmegyei közgyűlés nem fogadta el igy ahogy van, hanem megtoldotta az által, hogy tekintet nélkül a parochusságra a véderő törvény ama pontjának, mely a lelkészeket a fegyveres szolgálat alól felmenti, eltörlését sürgeti. Ez a tényállás. Ennek megállapításával helyreigazítjuk a magunk és a többi referádak abbeli tévedését, mintha a somlóvidéki lel493 készi értekezlet és a veszprémi egyházmegyei közgyűlés határozata egy és ugyanazon lenne. Egyébként, mert a dolog félreértésre adott alkalmat, kívánatosnak tartanók, ha az illető jegyzők az indítványok kérdéses részeit közrebocsát má'< az evang olvasóközönségnek. Az igazságért tartozunk kijelenteni az Ev. Egyh. Életnek, hogy tudósítója nem tévedett, midőn a veszprémi egyházmegye javaslatát a véderő törvény illető pontjának eltörlésére vonatkoztatta. Csakhogy ez az indítvány nem azonos a somlóvidéki indítvánnyal. Hogy az utóbbi ind tványnak éle nem Lányul azokra a tényleg lelkészi funkciót végző egyénekre, kiket az Ev. Egyh. Élet felsorol (segédlelkészek, püspöki titkárok, vall istamrok, theol. tanárok,) azt mi is szeret- nők hinni. Hanem csakis azok ellen, kik a lelkészeket megillető törvényeket veszik igénybe, holott egyáltalában nem lelkészek, de még lelkészi funkciókat sem végeznek. A somlóvidéki lelkészi értekezlet meglátásában ez mindenesetre egészséges gondolat. És mivel itt e ponton tényleg szükség van nagy elhallgatásra, engedje meg az Év. Egyh Élet a múltkori befejezést — nem neki szól, hanem nekünk evangélikusoknak — : sapienti sat! Helyreigazítás. Az Evangélikus Lap folyó évi 21, számában a Debreceni Protestáns Lapból egy hir jelent meg, mely szerint az Orsován lakó evang és reform hívek között megegyezés jött volna létre, hogy a rendes lelkész mindig a többségben levő hívek vallását fogja követni. Francz Ede orsovai lelkész úr közli velünk, hogy ez az állítólagos megegyezés még nem jött létre, mivel Orsován a háború miatt egyhizi közgyűlés nem volt megtartható. — Orsovát ugyanis csak 300 méter választja el az ellenségtől, mely körülménynél fogva a hivek jó része elhagyta Orsovát s ily fontos ügyben kívánatos, sőt szükséges, hogy az egész gyülekezet határozzon. SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. A világtörténet nagy titkáról írott szemlénk (1 a 27. számot) Schnrdt Károly Jenőt hosszú és kissé izgatott válaszra késztette. (Megjelent az F.vang. Egyházi Élet múlt heti számában.) Nincs rá sok megjegyezni valónk. Azt mindenesetre felette jelemzőnek találjuk, hogy ebben a válaszban is szerepet játszik a Noszkó-féle. objektiv eszmecserében mindig felette Ízléstelen és abszolút jewmi bizonyító erővel nem biró érv: az, hogy a Szemle írója valószínűleg fiatalabb az esperes úrnál, tehát eo ipso nem lehet igaza. Ennél mar valami jobbat és okosabbat is szeretnénk egyszer hallani! A vita két kérdés körül forog. Az egyik az, hogy a francia forrad lom a felvilágosodás szülötte-e? Az esperes úr egyoldalúnak látszó álláspontjával szemben mi a forradalmat létrehozó cgyébb faktorokra is rámutattunk, mert hiába, a forradalmat az esperes úr bővebben kifejtett történetfilozófiai álláspontja dacára sem lehet csupán a felvilágosodás számlájára elkönyvelni. A másik kérdés az, hogy lehet-e lutheránus ember liberális ? Az esperes úr szerint nem lehet. Ezt neveztük mi dohos teóriának. A kérdés felett nézetünk szerint felesleges vitatkozni, akármennyire erősködjék is az esperes úr saját nézete mellett Teóriák szólhatnak róla, akadhatnak olyanok, kik e teóriákat ma is vallják, azonban az élet valósága régen túlnőtt ezeken a teóriákon. Itt volna az ideje, hogy ezt be is valljuk s ehhez némikép alkalmazkodjunk is t A hosszú válaszban van egy pár komolyan meg nem fon- * tolt újabb (illetve századszor hallott) általánosítás és állítás, 494
