Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-07-31 / 31. szám

31. szám.

magasztalára. Viszont tapasztalta azt is, hogy az egyén vagy az egész törzs ellen vétőt a törzs megszólta, megbélyegezte, a törzs kötelékéből kizárta, sőt életétől is megfosztotta a vétségnek nagysága és mértéke szerint.

Huszáfch Gyula.

Adalékok a háború

teológiájához.

Gyűjti: E. J.

11.

Büntetéselmélet. Avv.il a fölfogással szemben, hogy a háború Isten büntetése, több oldalról hallani ellentétes hangokat. Nemcsak minálunk, hanem másutt is. Az Evang. Kirchenzeitung 20-ik számában újólag hangsúlyozza : a háború büntetés az Istentől való elszakadásért és ;gy témája a bűnbánati prédikációknak, hogy e felfogás felel meg „az elfogulatlan keresztyén érzelemnek.“ Erről az „elfogulatlan keresztyén érzelemről“ e helyütt nem kívánunk szólani, csak közöljük rá a Chistliche Freiheit 22-ik számának megjegyzéseit: „Mélyen elszomorító, hogy ilyesmit ma még ki is nyomatnak (t. i. a büntetéselméletet) Mily keveset tanultak ezek az emberek a háborútól ! Nem katonák, ti hata más eszméért harcoltok és egyáltalában nem vagytok fegyencek 1“

Keresztyénség és háború. Das freie Wort májusi füzete (3 4 szám) egy sok tekintetben figyelemre méltó cikket közöl a keresztyénység és a háborúról Philalethez tollából (73-78 old.) Bár a cenzúra egy harmad hasábot törölt belőle, összefüggő egészben vehetjük gondolatmenetét, mert szelleme egységes. A cikk éle a vérszomjas teológusok ellen irányul, kik reakciós vallási gondolat szolgálatába szegődtek.

A keresztyénségnek valamennyi felekezete az ős- keres/tyén szellem birtokosának véli magát. A háborúnak dicshimnuszokat zengedező teológusok azonban nem tudják, hogy a legelső keresztyén gyülekezetek a harcosokat kizárták kebelükből s átokkal súlytották. Hogy a hadakozásnak akkori formája borzasztóbb és embertelenebb volt-e, mint manapság, azt nem kutatjuk ; nem hiába volt a keresztyénség belépő kapujára kiszögezve az a szép ige, hogy: „Dicsőség a magaságban Istennek és a földön békesség.“ Az őskeresz- tyén gyülekezet a názáreti Jézusban a zsidó népnek megígért Messiást ismerte föl, de nem várta tőle többé a nemzet politikai újjászületését és földi világbirodalom fölállítását, hanem lényegében a szeretet és béke szellemi közösségének tudta magát, megfelelőleg a mester tanításával Istenről, mint az egész emberiség Atyjáról, kinek gyermekei egymással nem háborúskodnak, hanem békében és egyetértésben élnek.

Az ujtestamentomban hiába keresünk csak egy 489

szót is Jézus szájából, mely a háború mellett szólna, evvel szemben nem lehet eléggé hangsúlyozni az ő békehirdető küldetését.

Jézus mellett megemlítendő Luther álláspontja. Luther különbséget tesz a háború megengedhetősé- gének kérdésében keresztyén és a fölsőbbség alattvalója között. Mint keresztyénnek nem kell kardott fognia, hanem készen kell lennie mindent készségesen eltűrni. A keresztyén mint ilyen senki másnak csak Krisztusnak van alávetve és csak a szellemi regiment alatt áll, mint testi és földi ember azonban a felsöbb- ségnek is alá van vetve. Ha a világi fölsőbbség harcra hívja a keresztyéneket, küzdeniük kell engedelmességből, nem mint keresztyéneknek, hanem mint alattvaló, engedelmes embereknek és meghalhatnak, mint jó harcosok. — Ehhez az engedményhez azonban Luther korántsem jutott Jézus nyilatkozata alapján. Erre Luthert nem Jézus tanította meg, hanem Pál apostol a római levélben, hogy mindenki engedelmes legyen a felsőbb hatalmasságnak és aki ellene szegül, Isten rendelésének szegül ellene. A háború Luther szerint bár nem keresztyéntelen vagy keresztyénellenes, de mégsem keresztyén (zwar nicht un- oder wider- christlich, aber doch nichtchristlich) Pontosan diszting- válnunk kell pali és absztrakt keresztyénség között. És bár Luther a háborús kérdésben páli álláspontot foglalt el, mégis több pontban visszatér az absztrakt keresztyén állásponthoz. Például abban a pontban, hogy elveti a támadó háborút s csak a szükségből való védelmi háborút engedi meg. Háborút csak békés polgárok védelmére szabad viselnünk, de semmiesetre hatalmi vagy politikai egoizmusból. Megadja Luther a keresztyénnek azt a jogot is, hogy döntsön a háború jogos vagy jogtalan volta fölött és a Elsőbbségnek esetleg tagadja meg az engedelmességet, mert különben a keresztyénnek nem lehet jó lelkiismerete Isten előtt. Luther evvel az emberi személyiség méltóságát emelte ki. A jezsuita rend a háború jogos vagy jogtalan voltának eldöntését a — gyóntatószékre bizza.

Az őseredeti, hamisítatlan keresztyénségen a harcias szellemnek egyetlen lehellete sem érezhető. Ha a keresztyén szónokok háborús prédikácziókat mondanak, akkor textusaikat jobbára az ótestamen- tomból szokták venni. Az ótestamentom istene a a harag és bosszú istene, tökéletes ellentétben a szeretet és béke keresztyén Istenével. Kétségtelen, hogy az izraeliták háborúi mit sem különböznek a primitiv népek hadakozásaitól. Az ótestámentom prófétáiban azonban, kikben itt-ott jelentkezett a názáreti Jézus szelleme, már élt az örök béke világa, midőn a jog és igazság fog uralkodni az emberekben és népekben és a farkas és a bárány békésen meglesznek egymás mellet. Keresztyén biblia magyarázóink maguk is a messiási korra magyarázzák ezen prófé- • 490