Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-31 / 31. szám
31. szám. hű munkása, igaz szolgája, mert hogyis szeretheti azt az országot, amelyet nem lát, ha nem szereti hazáját, melyen bölcsője ringott s melynek ölén fáradt teste édes pihenést vár ! A nemzetiségi viszálynak, mint kórtünetnek oka, régi időkre vezethető vissza. Különösen az egyház- kerületek politikailag való felosztása; célt tévesztett, jóakaratú tévedés, hiba volt; érezzük a keserű csalódás fanyar gyümölcsét. Az ellenhatás, melyet e felosztás szült, mondhatni fanatizmussá, gyűlöletté fajult s a tervbevett egyesítés bomlást, széttagolást eredményezett. Többé nincs meg az evangyéliumi egység. Két tábor nemzetiségi eszméktől űzetve küzd egymás el'en az egyház mezején, megfeledkezve az írás szaváról, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben az kedves ő előtte, aki féli s parancsolatait megtartja, Nem az evangéliumot, nem az üdvöt féltik, hanem a nyelvet, nemzetiségi jelleget. Elsősorban nem a hívek táplálékáról, lelki kielégítéséről gondoskodnak s az intézmények, melyeket alkotnak, csak külsőleg állanak az egyház szolgálatában, céljuk messze esik a magasztos hivatástól, lényegileg bennük idegen, pogány isteneknek szolgálnak. Luther elve; hogyan üdvözölök, másodrendű, utolsó kérdéssé fajult. Most lenne szükségünk tapintatos kézre, nemesen érző szívre és fenköltőn gondolkodó elmére, hogy ezen áldatlan tusából, nem kívánatos zűrzavarból új életet, békét és egyetértést teremtsen. Véleményem szeiint minden ajkú híveknek meg kell adni a legmesszebbmenő szabadságot úgy a templomban, mint az iskolában ! Hadd csoportosúljanak, művelődjenek s dolgozzanak az evangélium keretein belül, hiszen nyelvükhöz őseinek hite is tapad; hanem azután teljes szívből, minden erővel egyedül egyházunk és szeretett magyar hazánk javán munkálkodjanak. Itt nem tűrnék alkut, alattomos kibúvást, csak parancsot, szent törvényt s áthágói ellen kérlelhetetlen megtorlást; itt alkalmaznám Keresztelő János ítélkezését; „Minden fa azért, valamely jó gyümölcsöt nem terem kivágattatik és tűzre vettetik 1“ Olyan német császár-féle emberre lenne szükségünk, ki kipróbált hitével, becsületes jóságával s józan eréllyel maga köré gyüjtené a faktorokat s kezét nyújtva feléjük megismételné mondását: „és most lépjenek elő a vezérek s nyújtsák kezüket a közös munkára Istennek nevében !“ Vájjon megszületik-e és mikor? Selmecbánya, 1915. évi julius hó 21-én. Zsámbor Pál ev. lelkész. *• — '*- — *•■**•“ - *—**- ---»-nr--— "iVi-nArrJ— A Mímeli harczbin éledi iudatos vallásosság. A lélek mélyen sarjadzó vallásos gondolatok, melyek a béke lágy ölén az „úgynevezett müveitek“ gúnyjának czéltáblái voltak, most csodálatosképen 483 életre kelnek. A hitetlenek sivár, kopár szivéből is poraikból megélemednek. A csata sorba állítottak lelkén, az orkán eget- földet megrázkódtató veszélyében az élmények beláthatatlan sokasága suhan át. Élmények, melyeknek realitását eleddig csak a tudatlan, bigott, tudományos niveaun alól állók, minden logikát sutba dobó fantázia siralmas termékének tartottak. A hálálutját futó élményei a halál dús aratása láttára, a hősök gondolatainak sólyom szárnyakon való röpte az otthonmaradtak hűséges körébe, k/kkel a lélek utján érintkezésbe kerülnek : a materialistikus világfelfogással harczba indultak szivéből a tapasztalati világ ész szavát elnyomó uj hangokat vált ki . .. ... A háború az ész szerint a legnagyobb rendel lenesség, mely ezreknek sőt millióknak könnyeit sajtolja ki a szemekből, bizonyos rend, bizonyos czélszerüségtől van áthatva. A végén ott lebeg ,a kérdéses, avagy biztos győzelem. A világtörténelem küzdéseinek szenvedéseinek, gyötrelmeinek átélése akarás, czélt kitűzött akarástól vezéreltetik! Nípek felemelkednek, népek letűnnek .... A harczos végességének, gyöngeségének tudatában a világháború, a világtörténet ezen jdeilegi lángtüzében az élmények realitása hatása alatt átengedi magát az akarásnak, lelke szava szerint: az ősforrásnak, ősszellemnek. Szűk látóköre kibővülvén, minden bizalma csak benne, kiben az örök változatlant látja. Szelleme, lelke révén rokonságban érzi magát vele, tőle eredtnek gondolja magát. Élményei nyújtotta szent hite szerint ezen változhatatlan ősakarás, ősszellem, ősforrás, ama hatalmas folyam, mely magába szívja a földi sátorház porba omlásakor a megtért lélek szellemi egységét. Ezen megfejthetetlen ősfolyam medrébe tér a lélek és tovább futja útját, tovább-tovább, az emberi végességünkkel fel nem fogható örökké valóság pályáján. A háború orkánja elsöpri az emberi lélekből az ott felgyülemlett sok lim-lomot. A vihar mozgató ereje a mélyebb alapot nélkülöző, emberi hiúságunknak tetsző, gyöngeségünket tagadó, de magunkat istenítő elméleteket elkapja, miként ősszel a lehűlt avart a sivitó fagyos szél. A lélek mélyén csakis a megdönthetetlen gránit oszlopok daczolhatnak az idő pusztító hatalmával, Az ősforrás, ősszellem, ősakarás, a világ- egyetemben mindenütt mutatkozó czélt kitűző akarás; a létet az ősakarásban kereső, abban megnyugvást találó öntudat; az énnek csodálatos élményi megismerése után az ősfolyamba való olvadása, az öröklét biztos és fenséges gondolata; mindezek ama pillérek, melyeket az idő és tér minden hatalma az igazán vallásos élményeken átment lélekből ki nem irthat .... Gondolatok ezek, melyekkel nékünk itthon maradiaknak is behatóan kell foglalkoznunk. Vallásos gondolatok ezek, melyek a keresztyénség kereteibe 484 i,
