Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-12 / 24. szám
24. szóm. lehet. Magát a megismerő képességet Locke vizsgálta, de ő sem a lényegében, hanem csak a mfiködésében. Ez a működés kétféle: az érzékek útján az érzékietek szerzése és ezeknek a gondolkodás által eszmékké való átalakítása. Hogy azonban az érzéklet és a gondolkodás minő viszonyban állanak egymással, azt Locke soha határozottan ki nem fejtette. Ezért nem tudott megfelelni arra a kérdésre s m, hogy mi maga a megismerő képesség, a lélek, az értelem? Mivel azonban azt tanította, hogy tudásunk tartalmát csak a testi világról szerzett érzékietek és eszmék képezhetik, a lelket inkább anyaginak, mint szelleminek tarthatta. Ebből azonban még nem következik az, hogy Isten nincs. Igenis Isten van és bár érzékfölötti valóság, a tapasztalatvilág útján szerezhetünk róla, mint annak fen- tartójáról és ebből folyólag teremtőjéről tudomást, aminthogy magát egykor természetfölötti isten ugyan, de a tapasztalati, érzéki világ körén belül, lehát ember előtt felfogható úton kijelentette Ezen okoskodás alapján a lelket szellemnek és anyagnak is gondolhatjuk. Locke eszméit mélyebben kifejtette és kritikailag megvizsgálta az ő kortársa, Hume. Hume szerint is az ismeret forrása az érzékelésen alapuló tapasztalat. Ez alapon azonban nem fogadhatjuk el az Istennek, mint legfőbb oknak létezi sét, mert a tapasztalat csak a dolgok egymásutánjáról szerez tudomást és nem egy másból való származásáról. Lelkűnknek velünk született eszméje sem lehet az Isten eszme, mert abban, a velünk született eszme csak azonos eszméket tételez fel és foglal magában, az oknak, mint teremtő Istennek és az okozatnak, mint a teremtett világnak azonosnak kellene lennie, már pedig az ok más. mint az okozat. A világ rendjéből és annak összhangzatos szépségéből sem következtethetünk egy legfőbb teremtő és rendező Istenre, mert ennek ellene mond a tapasztalat, amennyiben éppen ez győz meg bennünket a világban létező sok visszásságról és rútságról. De ha el is fogadnák egy teremtő Isten létezését, a tapasztalati elv, mint az ismeretnek egyedüli forrása, ennek a feltevésének el'ene mond, mivel az Istent érzékeinkkel fel nem foghatjuk és ha szegeznénk is róla tapasztalati úton némi ismeretet, ez ■tökéletlen lenne. Huszágh Gyula. —■*!— — |— ~ —i~i~ n ti*« fiii_i.ii mi-1 ii-»ir>r~i.i . jiwi_»j_-_pi i_n_n. SZEHLE. Egy hős pap végrendeletéből. Fritz Hartog, a dortmundi Reinoldi egyház lelkésze tartalékos hadnagy lévén hadbavonult, hogy fegyverrel szolgaija hazáját. Hősi halált halt. Végrendeletében ezt írja : — Szent kötelességemnek tartottam, hogy pap .létemre is elmenjek a háborúba. Lelkes katona voltam 377 s ma is az vagyok. Most, mikor mindenünk kockára van téve, minden embernek fegyvert kell fognia, el kell mennem nekem is, hogy véremet és életemet feláldozzam hazámért. Minden ember csak annyil ér, amennyi áldozatra képes. Jézus kora óta ez szent igazság. Azért a papnak sem csupán az a kötelessége, hogy vigasztaljon és prédikálja a sebek gyógyításának, vagy bekötözésének a feladatát, hanem az, hogy ő is emberül kivegye a harcból a maga részét és tartja ki mellét az ellenség előtt. Hadd lássa egyházam, hogy én sem vagyok másoknál rosszabb. A hazát szolgálva egyházamat is szolgálom s segítek neki a nagy áldozásban. Ha lehet, a harctéren is pap akarok maradni s mint pap, szolgálni fogok mindenkinek, a westfáliaknak és a dortmundiaknak is. A pápa és a háború; A „Journal“ római levelezője — a Frankfurter Zeitung Luganóból május 31-érői keltezett magántávirata szerint — a pápa mindent megtett, hogy Olaszországnak a háborúban való részvételét megakadályozza. Egy hónap előtt Ferencz József császárnak levelet irt, amelyben őt koncessziók megadására akarta bírni. (I!) A császár biztosította a pápát vallásos érzületéről, különben kitérőleg válaszolt. Erre a pápa a bécsi nuncius útján próbálta meg, hogy a császárt a helyzet komolyságáról felvilágosítsa (!) s még május 2-án megizentette a nuncius által Burián bárónak, hogy semmi késlekedéssel a dolgok roszra fordulását megakadályozni nem lehet. (!) Május 4-én a nuncius azt táviratozta Rómába, hogy Ausztria újabb javaslatot tesz. A Vatikánban ekkor már tudták, hogy nincs remény. Május 20-án a nuncius azt közölte, hogy Ausztria az összes követelések tekintetében kész további engedményekre. A pápa ezt a hirt akkor vette, amikor már tudta, hogy a háború el van határozva. A pápa az olasz kormánnyal való érintkezés, sőt annak tudta nélkül tárgyalt, pusztán emberbaráti érdekből, hogy Olaszországot a háború nagy nyomorúságától (!), a katholikus Ausztriát pedig újabb veszedelmektől megóvja. A pápa a Castelgandolfói villát az olasz Vörös- kereszt rendelkezésére bocsájtotta. Az olasz hadsereg tábori püspökévé a pápa Bartolomasi turini segédpüspököt nevezte ki s ötezer lírát adott huszonöt tábori oltár beszerzésére. Amerikai üzletek. A Cleveland Automatic Machine Co gránátokkal akar üzleteket csinálni. Tizenhárom és tizennyolc fontos gránátokkal. Gránátjait a köv. hirdetésben ajánlja, mely több amerikai lapban megjelent: „Az anyaga (a gránátnak) egész sajátságos, igen nyújtható és szilárd s az a tulajdonsága, hogy a gránát robbanásakor apró részekre szakad. A gránát gyújtószerkezetének a beállítása olyan, mint a srapnellé, azonban abban eltér tőle, hogy a gránát töltéséhez 378
