Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-15 / 20. szám
20. szám. terek mellett voltak diakónusok és diakonissúk is. Miért ejtettük el, miért ez ma nálunk csak kivételes helyi intézmény? Ta án félünk a szerzetes barát és apáca gyűlölt intézménytől? Kár ettől félni. Az ördög sem oly fekete, mint aminőnek festik. Kassa. Momola István ev. lelkész ■jrj--r ------------------------ ...... . ... « ».««, G yülekezeti lapok. A „Dorfkirché“*ben olvasok egy beszámolót a thüringiai gyülekezeti lapodról. Thüringiában ezek a lapok meglehetősen el vannak terjedve. Vannak közöttük régiek és újak. Góthában van egy, amely tizenhét éve áll fenn. A többi az utolsó öt évben keletkezett és erősödött meg. Ezek a gyülekezeti lapok igen érdekes sajtótermékek. 100—200 olvasónak hogyan lehet nagyon olcsó és értékes lapot össz.állitani a mai drága és nehéz viszonyok között ? A dolog nem is olyan nehéz. Van egy négy oldalas lap, amely a gyülekezeti hpok édes anyja. Ennek time nincs s a negyedik oldala is üres. Ezt elkészítik s ebből 100—200 példányra rányomják a címet, hogy Heimatglocken aus Mellingen, vagy Heimatglocken aus Neumark, az utolsó üres oldalra egy gyülekezet életéből a jelentősebb eseményekről szóló beszámolót és kész akármely falu gyülekezeti lapja. Ilyen fej nélküli lapokat nyomat a Christi. Zeit- schriften-Vercin Berlinben, az Evangelische Gesel'schaft Stuttgartban, az Evangelische Verlag Heidelbergben és a Verein für innere Mission Kiéiben. Thüringiából azonban nem mentek ezeket a nagyvárosi, idegen termékeket felhasználni. Minél közelebb áll a lap stereotyp tartalma is a vidékhez és a néphez, annál jobb! Azért ők maguk alapítottak anyalapokat is. Az egyik az eisenachi felsővidék lapja, ennek tizenhét kiadása van. A weimari körnek az anyalapja negyven különböző kiadásban jelenik meg körülbelől 9000 példányban. Egész Thüringiában 9 anyalap jelenik meg 140 helyi kiadásban körülbelől 36000 példányban. Minden kis falunak van egy értékes gyülekezeti lapja. Igaz, hogy csak a cime és az utolsó oldala igazán az övé, a többit vele együtt 10—15 egyházban olvassák, de mégis . .. Tekintve, hogy ezek a lapok 1909 óta állanak fenn, meglehetősen szép eredményt értek el s alighanem még nagyobb elterjedtségre számíthatnak. Igen tanulságos a lapok előállítási költségének a tanulmányozása. Az anyalap előállítási költsége példányonként I illetve egy másiké 13 pfennig. A gyülekezeti lapcim és krónika rányomása 4—8 márka. Kétszáz pl. tehát 200X1*3 — 2 60 márka, a helyi rész nyomásáért 8 márka, portó 60 pfennig, összesen 1T20 márkába kerül egy lapszám ára. Mivel a lap 313 havonként jelenik meg, egész évre 134*40 márkába kerül. Vagyis egy lap előfizetési ára egész évre nem több 75—100 pfennignél. Rendesen még annyi sem. Emellett megjegyzendő, hogy ezek a lapok nem közölnek hirdetéseket. Tisztán az előfizetők tartják fenn őket A gyülekezeti lapok ügye Wiirttembergben is örvendetes haladást mutat. A stuttgarti kiadásnak, mely hetenkint jelenik meg, 1914. júniusában 6700 előfizetője volt, a városok számára készült (havonként megjelenő) kiadás 14000, a falusi kiadás (havonként), mely 307 egyházban van bevezetve 52000 példányban járt. Erre a mozgalomra érdemes volna nekünk is valamelyes figyelmet f »rditani. Rengeteg szétszórtságunk mellett hány olyan egyházunk van, ahol ha másért nem, a gyülekezeti eseményeknek a távol lakó hívekkel való közlésére szükség volna ilyen gyülekezeti lapokra. Dolog van ugyan vele, de a ráfordított munka bőségesen megtérülne. A hívekkel való érintkezés lehetősége, jó olvasmányokkal való ellátásnak a szüksége indokolttá teszi, hogy vágyakozzunk mi is ilyen gyülekezeti lap-szervezet megalkotása után. Gyülekezeti lapjaink nekünk is voltak és vannak. Mi azonban nem fo ditunk rájuk elegendő gondot és figyelmet. A Luther-Társaság könnyű szívvel megvált az Evang. Családi Laptól. Sok társasági tag sajnálja ennek a megszűntét, mert számira sem az Ösvény, sem a Belmisszió nem elegendő és megfelelő pótlék. Magyar gyülekezeti lapjaink közül egyedül a Harangszó örvend nagyobb elterjedésnek. Németnyelvű lapunk kettő is van (volt három is!), az Evang. Glocken és a szepesi német egyházak számára kiadott kitűnő Evang. Glaubensbute. A Bácskában Lombos Alfréd zombori lelkész kísérletezett egy gyülekezeti lappal, ez azonban — ha jól tudom — megszűnt. Szlavóniában ugyancsak német nyelven jelenik meg egy Morgenstern c. gyülekezeti lap i . Azt hiszem, nem mondok túlságos sokat, ha azt állítom, hogy ezzel aligha tettünk teljesen eleget annak a kötelezettségnek, hogy a háztetőkről is prédik Ijuk azevangéliumot s hogy áron is megvegyük az alkMmatosságot. Akkora egyházak, mint Orosháza, Nyiregvh za, Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós, Nagylak, Kiskőrös, Pilis stb. stb. bizonyára megírnának egy-egy g ülekezeti lapot. Budapetnek van lapja. Kettő is, vagyis alighanem több, mint amennyire okvetlen szükség van. Az egyik a 3400 koronába kerülő hivatalos „Egyházi Értesítő“, a másik pedig a nem régiben megindult „Budapesti Evangélikusok Lapja.“ Ezt a belmissziói hetilapot Raffay Sándor szerkeszti s a budapesti ev. templomokban ingyen osztogatják. A hivatalos egyházi tudnivalók közlésére a miskolci egyháznak is van egyházi értesítője. A mi háromnyelvüségünk is gyönyörű tagozott- ságunk mellett talán nem is olyan halvaszületett példa 314
