Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-08 / 19. szám
19. szám. háború borzalmas sebeket ejtett. Azonban a dolog mégsem olyan veszedelmes, mint aminőnek az első pillanatra látszik. A történelem folyása nem igazodik a logika és a logikus következtetések kérlelhetetlen törvényei szerint. Az első vereség nem döntötte el végkép a keresztyénség sorsát. Nem döntötte el a katholicizmusét sem, pedig a róm. kath. egyház nemzetközileg szervezett intézmény s a szakadásnak a katholicizmus szervezetét elsősorban kellett volna megtépnie. A többi egyházak nagyobbára csak egy- egy országra terjedő szervezettel bírnak. A testvérek közt erős ugyan az országhatárokon túl terjedő testvéri érzés és a hit közösségének a tudata, azonban mivel az összetartás nincs egyházjogi kapcsokká merevedve, azt kellett feltenni, hogy a hadüzenetek által előidézett szakadások ezeknek az egyházaknak a testében nem vágnak gyógyíthatatlan sebeket. A róm. kath egyház helyzete sokkal veszedelmesebb volt. Öt illetőleg komolyan számolni kellett azzal az eshetőséggel, hogy ez a háború n?mcsak az egyes nemzetek katholikusai között nyit meg áthidalhatatlan örvényeket, hanem ékeket verhet az egyes államok kath. egyházai és a katholicizmus szíve: a pápaság közé is. Eddig ez a lehetőség sem következett be. A pápaság mesterien fenn tudta tartani a semlegesség látszat t. A pápa több Ízben kijelentette, hogy ő az összes hadakozó feleket egyformán szereti, az ö szíve minden katholikusért egyformán remeg, legyen az akár melyik hadviselő ország polgára. Eddig a semleges ég íentartásával nem közönséges szerencséje is volt a pápának. Olas ország beavatkozása a helyzetét bizonyára kényessé tenné. Addig, amig ez meg nem töriénik, a minden fél iránt tanúsított jóindulatú semlegesség az a szerencsés formula, amely úgy a hármasszövetséghez, mint az ententehoz tartozó kaího! kus kebleket csodálatosképen mindenütt kielégíti és a ke th. egyháznak csak hasznára és gyarapodására válik. Ennek a nagyon érdekes jelenségnek az részben a magyarázata, hogy a róm. kath. egyháznak pompás, vihartál ó szervezete van. A háború tanulságai között amúgy is első helyen az áll, hogy a fegyelmezett, jól mü ödő szervezet, az erős államgépezet a leglehetetlenebbnek, csodák megtételére is képes. A bizonyítékokért nem kell a szomszédba menni. A katholicizmus nagyrészt szervezete ellenálló képességének köszönheti azt, hogy olyan teherpróbákat is megbír, amilyen a modernizmus ellen folytatott harc volt s aminő a mostani világháború is. A tényleges csőd nem következett be. Az egyházak organizmusa nagyszerű ellenálló, alkalmazkodó és regeneráló képességgel dicsekedhetik. Kiheverte ezt a fenyegető veszedelmet és berendezkedett a háboúra. Ami előbb lehetetlennek látszott: vérfolyam és tüz- tenger közepette is tudja az evangéliumot, a békesség eva géliumot prédikálni. Annak a kérdésnek a tanulmányozása, hogy hogyan rendezkedett be a keresztyénség a háborúra, nagyon érdekes és tanulságos feladat. Ezt a kérdést itt és ez alkalommal ma a maga teljességében fel nem ölelhetjük, legfeljebb egyes, a mi viszonyainkra jellemző tényeket hordhatunk össze. Az első, ami úgy közeli, mint távoli szemlélőnek mindjárt felötlik, hogy ebben az alkalmazkodásban is kath. egyház jár elől, még pedig úgy Németországban, mint nálunk. Németországban pl. a jezsuitatörvény dacára a jezsuiták rögtön jelent keztek katona- lelkészi szolgálatra s a német hadvezetőség alkalmazta is őket. A protestáns Németországban igen sok volt kezdetben a panasz a prot. katonalelkészek ritkasága miatt. Nálunk ez természetszerű jelenség volt. A hazai róm. kath. egyháznak a szervezete minden időben sokkal szorosabb viszonyban állott az államszervezettel, mint a többi hazai egyházaké. Ez most, különösen a hadseregbeli lelkigondozás terén óriási előnyére szolgált. Még mindig nem tudjuk ugyan pontosan, hogy hány kath lelkész áll a hadseregbeli lelkigondozás szolgálatában, azonban maguk a kath. lapok 1200—1400, sőt kétezer lelkészről szólnak. A hadseregbeli prot. lelkigondozásnak intenzivitás tekintetében már csak azért is okvetlen a kath. mögött kell állania. A különbség különben az első hónapokban volt megdöbbentő, Azóta a helyzet meglehetősen javult. Nap- ról-napra olvassuk az új kinevezéseket. A hadsereg igyekszik eleget tenni a jogos igényeknek. Ez azonban nem ment fel bennünket annak a jövőben is állandóan nagyfontosságú kérdésnek a megoldása alól, hogy a hadseregbeli prot. leikig ndozás kivétessék a kath. tábori püspök fenhatósága alól s a mi egyházunkkal szervesebb kapcsolatba hozassák. A zsinati előmunkálatok e tekintetben jelentős haladást mutatnak és nem közönséges előrel tásról tanúskodik az a tény, hogy bennük a katonai lelkészek viszonyainak a rendezéséről is találunk javaslatokat. Ezek a javaslatok azonban jobbára a lelkészek viszonyainak a rendezéséről is találunk javaslatokat. Ezek a javaslatok azonban jobbára a lelkészek kineve lésére való püspöki befolyás biztosításában és a gyűléseken való részvétel szabályozásában merülnek ki. Ez természetesen nem elég. A zsinatnak külön beható tanulmány tárgyává kellene tennie ezt a fontos kérdést. A háborúhoz való alkalmazkodás tekintetében épen a mi egyházunk meglehetősen hátul áll. A meg szabott kereteken belül és a meglévő lehetőségek között is a mienk mutatkozott a legélhetetlenebbnek, a leglassúbbnak és a legszenilisebbnek. Egy pér általánosan ismert tény persze csak illusztrálja, de nem bizonyítja ezt az állítást. Gondoljunk csak arra, hogy a ref. egyház minden egyházalkotmányi skrupulus, közlekedési és elszámolási nehézségek és takarékossági szempont da242 291
