Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-28 / 9. szám

1914. február 28.

Evangélikus Lap. 9. sz.

5. oldal.

IRODALOM

Philosophia» képzés és iskolai oktatás. Stein Lajos hazánkfia „Nord und Süda c. jeles folyóiratának f. évi februáriusi füzetében a fenti cim alatt Moog tollából igen tartalmas fejtegetések olvashatók, amelyekből a kővetkezőket közöljük: Ma már kétségtelen, hogy nemcsak a bölcselet, mint tudomány az előző hanyatlással szemben az örvendetes fejlődés stádiumába jutott, hanem a miveitek körében is a philos. érdeklődés is állandóan emelkedőben van. Ma mar Magyarországon sem panaszkodnék Trefort a philos. szellem hanyatlásáról, ha mindjárt a bölcselet története nálunk, főleg az akadémiákon még ma sem érte el az őt méltán megillető helyet s annak irodalma is _ főleg az akadémia kiadványai között — máig is kevésnek mondható. Mennél inkább törekszik a modern ember az ismeretek összefüggő egyesítésére és azok rendszeres csoportosítására, annál inkább érvényesül a bölcselet nagy jelentősége a tudományra és az életre nézve egyaránt.

Ma már igen élénk a dolgok lényege és célja iránti mélyebb érdeklődés s egy egységes világ- és életfelfogásra való törekvésünk elodázhatatlan. A bölcselet a maga részéről is szervesebb kapcsolatot keres a gyakorlati élettel, s a Hegel-fele tudós szobának tudományosságából a gyakorlati életbölcselet lesz. S ha már a mélyebben értelmezett egyéni élet is kívánja a jó philosóphiát, annál inkább kívánja azt a sociális élet a maga elágazó kérdéseiben. A társadalom, a kultúra stb. lényegébe való mélyebb betekintés pedig philosophia képzettség nélkül képzelhetetlen. Korunk mozgató eszméinek végére mérhetetlen sokasága szinte kiáltozik a philosophia út in. Az életfelfogásnak mélyítését és kibővítését célzó életphilosophia minden műveltségnek mellőzhetetlen feltétele.

Az embernek helyes és alapvető művelődését célzó nevelés tehát nem nélkülözheti a művelődési ideálnak filozófiai oldalát.

A nevelésnek és az oktatásnak bizonyos konservativ jellegűnek kell lennie, hogy a folyton haladó élettel lépést tarthasson. Ma az iskola is a különböző tudományoknál számol a változott életállapotokkal. Különböző oldalról újabb meg újabb pedagógiai módszerekkel s új meg új tantárgyakkal állanak elő. De ezek a tudományos bővítések és átalakulások aztán le is rontották a régi iskola egységes jellegét. Félő, hogy az új iskolai rendszer a maga véghetetlen gazdag és változatos tantartalmával nélkülözi az egységet és a rendszerességet s a speciálstúdiuinok tömkelegében vész el. Nem akarnak hallani a művelődésnek humanista ideáljáról, de annak realista alakjával máig sincsenek tisztában. Mai reáliskoláink művelődése a humanista műveltséget nem pótolja s nem is nyújt egységes összműveltséget.

A mai oktatásnak s művelődési ideáljának nincs egységes alapja és célja. A tananyag sokoldalúsága mellett figyelmen kívül hagyja az ismeretek egységes összefüggését. A tanulóban pedig nincs meg a képesség az ismeretek egységesítésére. Csak az oktatásnak valódi mélyítésével és nem kibővítésével lehet e bajon segíteni.

Azt a kérdést: való-e a tudomány az iskolába, meglehetősen értelmetlenül szokták föltenni. A tudományos foglalkozás, mint olyan csakugyan nem az iskola feladata. De természetesen az iskolának élő kontaktusban (Fühlung haben) kell maradnia a tudománnyal, hogy a tudományos ismeretek halmazából fölvegye azt a szellemi élettartalmat, mely az emberek általános műveltségétől elválaszthatatlan. Népszerű fejtegetésekkel a tudományok vívmányai a legszélesebb körökbe mennek át s azokról az ifjúság is vesz tudomást. De bármilyen dicséretes is a tudományok népszerűsítésére irányúló az a törekvés, ép annyira veszélyessé is válhatik. Különösen természettud. és bölcseleti téren ily népszerűsítéssel egy lazább felvilágosodásnak egyengették az utat. Az oktatásnak egyik fontos feladata elkerülni e veszélyt, a mi csak úgy lehetséges, ha mélyebb philos. szellemével veszi föl szakszerű módon a tudományos vívmányokat.

Az általános philos. műveltségnek szükségessége pedig korunk szellemi életének követelményeiből következik épúgy, mint mai oktatásunknak módjából. A philos. képzésnek alakinak és tárgyinak kell lennie. Az összes szakoknak vannak olyan pontjai, a melyeken a tudományos szellem mélyebb és átfogóbb felfogásra s az öntudatos gondolkozás törvényeire van utalva, s így a tananyag helyesebb értelmezése magának a gondolkozásnak gyakorlásává válik. A gondolkozásra való minden nevelésnek bizonyos mértékig a philos. gondolkozásra való nevelésnek kell lennie, mert a philos gondolkozás alapja minden tudományos, tehat helyes gondolkozásnak. De tárgyi tekintetben is minden tudományos szak a philos műveltséget szolgálhatja, ha t. i. kiemeli azokat a philos. problémákat, a melyek bármely tudományos tananyag helyes kezeléséből önként következnek. A philosophiának figyelembe vétele tehát az oktatás terén jelenti magának az oktatásnak is a mélyítését és megtermékenyítését. Éhez pedtg nem a tantervnek külső átalakítása, hanem a módszernek s a tananyagnak életteljesebb kezelése szükséges.

E philos. mozzanatokkal elkerülhetjük az oktatás széttorgácsolását. Egységesítő hatalomnak bizonyul itt a philosóphia s az ember philos. műveltsége ezáltal az oktatás alapjává és céljává válik. Ami ilyen bölcseletiig mélyített oktatáshoz szükséges, az nem valamely iskolaszerű philosóphia, hanem valódi életbölcselet, mely aztán az általános műveltség ideáljának megvalósítására s — már a régiek szerint is a valódi erényes és bölcs életre vezet. A philos. irányú szakoktatás egymaga ezt a feladatot meg nem oldhatja hanem kiegészítésül szüksége van olyan előkészítő jellegű philos. propadeutókai oktatásra, mely ezt az egységes célt külsőleg is dokumentálja. Ne is legyen philos. dogmatika, hanem szabad fejtegetése azoknak a philos problémáknak, amelyek az egységek világ és életfelfogáshoz szükségesek. A szakoktatásnak a philosophiára vezető különböző fonalai itt kapcsolódnak össze. A logika vagy psyichológia problémáinak e fejtegetésénél fontosabb egyes gondolkodók problémáinak beható tárgyalása. Ilyen oktatás a bölcseletből saphi- losophiailag mélyített oktatás kölcsönösen feltételezik és támogatják egymást, s mindkettő az általános műveltség szükségképi alkotórésze. Úgy legyen!

Eperjes. Dr. Szlávtk Mátyás.

Bölcsészeti és neveléstudományi dolgozatok. Irta: Koller István 75. 1. Ára 2 K. Budapest 1914. Kókai Lajos könyvkereskedése. A szerző ismerős az