Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-28 / 9. szám

1014/ február 28.

Evangélikus Lap. 9. sz

3. oldal

egyszer részt vehetne ezen gyűléseinken, ami az érdeklődést az egyházi ügyek iránt a tanárokban mindenesetre felkeltené. De ezenkívül még azt is elérnők, hogy a tanárok a gyűléseken s az azokkal kapcsolatos lelkészi értekezleteken megismerkedhetnének a mi lelkészeinkkel, s ennek megint csak a vallási szellemben való nevelés látná hasznát. Viszont a lelkészek eljárnának a tanárok összejöveteleire s így egyházunk két fentartó eleme, a lelkészi és tanítói közeleb juthatna egymáshoz. Egyetérve végeznék azután az egyházépitö munkát.

És még egyet. Ma a tanár úgyszólván azt sem tudja, hogy világi vagy egyházi tagja-e a mi egyhá* zunknak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a tanárok olyan középállás-félét foglalnak el. Sokszor, például mikor 2 egyházi és 2 világi zsinati képviselő választásáról vagy pedig arról van szó, hogy kerületi képviselőket kell választani az egyetemes gyűlésre, senkinek sem jut eszébe, hogy világi alatt tanárt értsen. így minden választásnál a tanárok kiesnek a kombinációból. A mostani választási rendszer tehát a tanárok nagyobb mérvben való képviseltetése kérdésénél számba nem jöhet.

Egy-egy főgimnáziumunkban az igazgatóval együtt 14 a tanárok száma. Ha ezek közül 3 távol van a kerületi vagy egyetemes gyűlésen, ez nem zavarja meg a tanítás menetét, mert a 11 otthon maradó a helyettesítést minden nehézség nélkül elláthatja.

Az itt vázolt tervet a zsinatnak alkotmány s jogügyi bizottsága elvetette. Én mindazonáltal mégis a zsinat tagjainak figyelmébe ajánlom azt. Mert úgy hiszem, hogy ezen jogkibővités által hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy középiskolai tanáraink nagyobb mértékben érdeklődjenek egyházunk ügyei iránt, minek végső eredménye azután az lenne, hogy tanulóink egyházias nevelése újra fellendülne.

Selmecbánya. Király rirnő.

A lelkészi fizetésrendezés kérdéséhez.

A lelkészek megnyugtatására szolgál, hogy a lelkészi fizetésrendezés* ügyét a zsinat vette kezébe, a minek én, az „Ev. Lap“-nak közvetlenül a zsinat megnyitása előtt megjelent számában, kifejezést adtam. Elsősorban Sztehló Kornél nagyérdemű egyet, ügyészünknek, a lelkészek ezen jóakaró és lelkes barátjának köszönhetjük, hogy a zsinat külön lelkészi fizetés- rendezési-bizottságot választott, amelynek előadója — a zsinati bizottság jól választott — Gyürky Pál rimaszombati lelkész, kishonti főesperes, egyet, nyug- dijintézetünk nagyérdemű ügyvivője lett, aki a fizetésrendezési törvényjavaslat elkészítésével is inegbizatott.

Most minden pap és papi család tehát Rimaszombat és Gyürky felé tekint. Tőle várjuk az ev. papság legnagyobb részének a földi, anyagi rabláncoktól és nyomortól, amelyek megbénítják sikere munkájában, szabadulását, mert mindenki tudja, hogy Gyiirkynek nagy, sőt döntő szava lesz a zsinatban a lelkészi fizetés rendezésében.

Mi papok egymást kérdezzük: mit tervez, milyen javaslatot készít és mily elveket állapít meg Gyürky? Erről még sejtelmünk sincs e pillanatban.

Annyi tény, hogy Gyürkynk nagy és nehéz munkát végez. Először, mert a fizetésrendezésnek és fizetésnek elsősorban igazságosnak és gyorsnak kell lennie, olyannak, mely a lelkészek magas qualifikáció- jának s tekintélyének, óhajainak és a kor igényeinek megfelel. Másodszor — ez a legfontosabb ok — mert számolnia kell a pénzügyi helyzet nehézségeivel, azzal, hogy honnét és miből kellene előteremteni a fizetés javítást? Harmadszor, mert én a lelkészi fizetésrendezés fogalma alatt nem csak a fizetésnek megfelelő mennyiségben való és gyors kiszolgáltatását, hanem a régi papi hiványok és a mostani fizetési rendszer alapos és gyökeres átváltoztatását értem. A papi hiványok túlnyomó része nagyon régi keletű, és századok óta változatlanok, a mai korba nem valók. A legtöbb lelkész hivány szerinti jövedelme: kevés készpénz, föld, rét, fa, stóla, offertóriumból áll. — Ez még hagyján. Hanem jön aztán a sok apró- cseprő dolog: bab (paszuly), borsó, lencse, köles, tej, burgonya, széna, szalma, faggyú, só, kender, tea, zsupp, nád, rözse, káposzta, répa, kenyér, hús, vaj, csirke tojás stb. Meg aztán ott van a régi hiányokban a mai korban már kiküszöbölt érték megnevezése: föld-, rétnél, véka, kila, köböl alá való föld — kát. hold helyett konsipációnál véka, kila, köböl — hektoliter vagy métermázsa helyett — fánál öl, — köbméter helyett és pénznél is a régi florenus, forint — korona helyett stb.

Az előhozott okokban, de különösen a pénzügyi helyzetben látom én a fizetésrendezés nehézségeit. De bízunk Gyürky bölcsességében. Aki képes volt egyet, nyugdíjintézetünket megszervezni, megerősíteni és felvirágoztatni, hiszen már most meglehetős nagy vagyonnal rendelkezik — s azt hiszem, — lehet már a mostani korpótlékot is minden zavar nélkül a nyugdíjba beszámítani és — reméljük, — már ez évben képes lesz a lelkészi fizetésrendezésénél is a nehézségekkel megküzdeni. Épen azért nem is akarom és feljogosítottnak sem érzem magamat, a törvény- javaslat készítőjét, aki önálló és jó munkát akar végezni, javaslatomm.i) zavarni. De még is legyen szabad a fizetésrendezésnek némely alapelvéröl szerény véleményemet kifejezni.

A papi körökben — a lapokban is olvastam már — felmerült az a kérdés: nem kellene-e a lelkészeknek egyenlő fizetést adni? Ez nézetem szerint méltányos és igazsigos volna egyenlő képzettség, de egyenlő munkakör és munka mellett, mert nem tudom