Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-21 / 8. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 7. sz. 1914. február 21. munkálkodásának. Nem elég, hogy földemet jól míveljem, hanem hogy a nagyobb termést jól is értékesítsem. A kisgazda jól értékesíteni csakis szövetkezve bír. A csip-csup gabonáért a közvetítő sokkal kevesebbet ad, mint amilyen a gabona tényleges ára. A gazdakör veszi kezébe az értékesítést. Nagy meny- nyiségben egyenesen a nagy malmoknak adja el jó áron gabonáját. Az az előtt közvetítőknek juttatott haszon — a kisgazda zsebében marad. A gazdakörből indul ki a tejszövetkezet megalakítása. Itt a kisgazda az eddig előtte értéktelen tejet jó áron s biztosan napról-napra eladhatja — s minden hónapban készpénzhez jut. Kapcsolatos ezzel a kölcsönös állatbiztosító szervezése. Feladata csekély 2—37,- befizetés ellenében a kisgazdát a nagyobb károsodástól megóvni. Állategészségügyi szempontból is fontos a szigorú ellenőrzés alatt álló kölcsönös állatbiztosító. Mindezekhez azonban kisgazdákból álló híveinknek tőkére volna szükségük. Itt fejtheti ki a lelkész működésének erejét. Napjainkat különben is a pénz hatalma tartja lenyűgözve. Ezzel a legnagyobb földi hatalommal nekünk ideális célokat szolgáló egyéneknek is számolnunk kell. Leghelyesebben fejthető meg e szándék községi hitelszövetkezet alakításával, hol olcsó kamatra juthat a kisgazda is forgó tőkéhez. Ez a helyes modern gazdálkodásból folyó terméstöbblettel rövidesen visszatérül — s a földmíves anyagi boldogulásának biztos alapját veti meg. Módot és segítséget nyújt ehhez az 1898. XXIII. t.-c. alapján szervezett „Országos Központi Hitelszövetkezet'. A hitelszövetkezet révén megszokja a nép a takarékosságot, a pontos fizetést, józanságot. Felemlítem még a fogyasztási szövetkezeteket is, melyek ha lelkész a vezetőjük, mindenütt virágzanak. A szövetkezetek alakítása falusi lelkész elsőrendű sociális kötelességét képezi. Oly helyen, ahol a falusi lelkész ily értelemben működik, nem kell félni, hogy a különféle szakszervezeti kiküldöttek, demagógok vezessék a népet, oly községben a nép tudja, érzi, hogy az ő igazságos érdekeit lelkésze munkássága védi. Bátran nézhet ott a lelkész a jövő elé, mert népe nem herének, hanem munkásnak tekinti. Szavaim megvilágítására egy lelkésztársam kijelentését tolmácsolom: „községünkben“ — mondja — „a képviselőtestületi gyűlésen azt indítványoztam, hogy vasár- és ünnepnapon a korcsmák egész nap zárva legyenek. Indítványom egyhangú hat ározatként lett felterjesztve a felsőbb hatósághoz. A gyűlés után azonban híveim közül többen azon kéréssel jöttek hozzám, hogyha a korcsma pihenő napjaikon zárva lesz, alakítsak gazdakört, ahol ünnepnap délután — s hétköznap esténként összejőve — elszórakozzanak. Természetesen kérésüknek örömmel tettem eleget.“ — Eddig lelkésztársam nyilatkozata. A nép maga is érzi a korcsmái dorbézolás helytelenségét. Más gyülekező hely hiányában kénytelen vele. A lelkészre kedves kötelesség vár akkor, midőn a nép nemes irányú sociális szükségleteit kell kielégítenie. Bizonyára nehéz, fáradtságos munka ez s igazán odaadó, kitartó türelemre, csüggedhetetlen munkaszeretetre, önfeláldozásra van szükség, de az eredmény sokszoros: n megjutalmazza a munkásságot. Tiszteletet, megbecsülést szerez a lelkésznek, úgy hogy hívei mint leghívebb tanácsadójukhoz fordulnak hozzá. Nem állítom azt, hogy az említett sociális kötelességek mindegyikét minden egyes falusi gyülekezetben működő lelkésztársamnak teljesítenie kell. Hanem a mennyire a viszonyok és a szükséglet megkívánja, teljesítse mindegyikünk e téren is kötelességét. A népért vagyunk, a népből élünk — dolgozzunk is meleg, ragaszkodó. együttérző szívvel a népért, hogy az egyházunké és édes magyar hazánké maradjon. A munkamező tág, sok virág van rajta, gyűjtsük koszo- rúba - s miénk a jövő. Károly. IRODALOM Dr Szlávik Mátyás: Lutheri és Kálvini vallásosság. Lie. Preuss János ily tárgyú értekezésének a fordítása. Pozsony, 1913. A vallási közönnyel együtt jár a felekezeti különbségek elgyöngítése és az „általános keresztyénség“ jelszavának a hangoztatása. Ezt a jelszót sűrűn halljuk napjainkban is és csak kevesen vannak tudatában annak, hogy általános világnézet, általános kegyesség nincsen, hanem csak egyénileg színezett vallásosság és világnézet és így bár sok tekintetben közel rokon világnézetek a lutheranizmus és kálvinizmus és bár rokon a kegyességük is, mégsem egészen azonosak és ép a vallásos élet szegényedését jelentené, ha a lutheri és kálvini vallásosság eltérő vonásait tudatosan elhallgatnánk. így tehát a tud. szempont kívánja a 2test- vérfelekezet különbségeinek tárgyilagos ismertetését. Ez a meggyőződés késztette kiváló theológiai tudósunkat, dr Szlávik Mátyást Preuss lipcsei tanárnak az „Alig. Evang. Luth. K.-Ztg.“-ban megjelent cikksorozatának a lefordítására, melyet helyenként nagy tudásának és bő tapasztalatának a tárházából vett megjegyzésekkel bővített. Preuss szerint az alapvető különbség a lutheri és kálvini vallásosság között az Isten és a világ egymáshoz való viszonyának eltérő felfogásában van. Ebből származnak a dogmatikai különbségek az egyházi élet különbségei és egyéb eltérések, melyeket mindvégig érdekfeszítően ismertet. Mi gyönyörűséggel olvastuk Preuss szép és okos fejtegetéseit és melegen óhajtjuk, hogy bárcsak minél többen forgassák, mert akkor belátnák, hogy nincs miért pirulnunk a mi sajátosan színezett ev. vallásosságunk és a mi Lutherünk miatt. Sz, Ö. dr,
