Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-14 / 7. szám
1014. február 14 Evangélikus Lap. ö. sz. 0. oldal. letek vezetői, de útmutatást a kezdő vagy éppen alakuló evang. nőegyleteink is. Az érdeklődők forduljanak az egylet elnökéhez, Hündei Vilmosnéhoz Selmecbányán. A jó Isten pedig áldja meg az egylet működését és munkásait, hogy a jövőben is lankadatlan buzgalommal dolgozhassanak az () szőllö- kertjében az Ó dicsőségére. A nógrádi esperességbe tartozó Lest egyház- község megüresedett lelkészi állására hirdetett pályázati határidő lej rt s örömmel jelenthetjük, hogy nem volt eredménytelen. Beérkezett hat pályázat s a próba szónoklatok most folynak. Végre lelkipásztorhoz jut a már egy éve anélkül szűkölködő egyház. A tanítók személyi pótléka. A dunáninneni kér. püspöki hivatalához a napokban érkezett az első két öOü koronás állandó fizetés természetével bíró tanítói személyi-pótlék. A két szerencsés tanító 7átray Sándor vanyarci és Bártól Gusztáv etrefalvi tanítók. Biztató reményt nyújt ez arra nézve, hogy idősebb tanítóink e jogos követelése végre teljesedésbe megy. Tanítói választás. F. hó 8-án Teszúk András berencsfalusi (Hont-vm.) tanító állásáról lemondott s a béri (Nográd-vm.) egyház szolgálatába távozott. Segédlelkészi állás. Az orosházi alvégi lelkész mellett szervezett s. lelkészi állás betöltésre vár. jövedelme: lakószoba és 1200 korona. A pályázatok Kovács Andor lelkészhez nyújtandók be. Katolikus testvériség —• a gyakorlatban. Hogy a katholikus „testvériség“ elméletben más. mint gyakorlatban, arról akarnak megyózni az alábbi sorok. Nem egy esetet, hanem sok ezer esetek típusát szemléljük benne. E sorok beküldőjét a múltkor jegyzőkönyv felvételére hívták Az. ügyet ismertető jegyzőkönyv igy hangzik : „Jegyzőkönyv, felvétetett S .. . án. 1914 jan. 17-én, a következő eset alkalmából: B. M., b . . . i, 54 éves, «vang. vallású s előadta, hogy amikor unokaöccsével névszerint B J., b . . . i 33 éves lakossal s annak jegyesével, özv. S. A. róm. kath. vallású nővel a s . . . i róm. kath. plébánián házasságrendezés céljából főtiszt. H. J. s . . . i róm. ka'li. plébános előtt megjelent s a fentnevezett róm. kath. vallású nő keresztlevelének kiadatását kérte, a plébános úr kijelentette, hogy a keresztlevelet csak akkor fogja kiadni, ha a házasulandó felek a róni. kath. egyház javára előzetesen reverzálist adnak, mert úgymond a plébános úr, ezt így parancsolja az országos törvény (sic!). Amidőn pedig fentnevezett felek ismételten megjelentek még aznap a plébános úr előtt s a róm. kath. nő a reverzálist újból megtagadva újból kérte keresztlevelét, a pléb inos úr megfenyegette, hogy a szentségekben többé nem részesíti, halála esetén el nem temeti s azután odafordult a jelenlevő B. M.-hoz s gorombán kikelve azt mondta, hogy e szégyenletes állapotnak egyedüli okozója Luther Márton, a' i egy erkölcstelen apácával még erkölcstelenebb életet folytatott, közösült (nem ezt a finom kifejezést használta !) az utcán, mint a kutya. Csak ily előzetes fenyegetések és kijelentések után adta ki a keresztlevelet. Mindkét vallású felek egyaránt felháborodva a plébános úr ezen viselkedésén, megszomorodva távoztak el a hivatalos helyiségből. E jegyzőkönyv a megjelent feleknek együttesen és külön felolvastatott, tót nyelven megmagyaráztatott s általuk az alulirt két tanú jelenlétében aláíratott. K. m. f. (nevek) — E jegyzőkönyv az illető városban pro futuro vétetett fel. Törvényes elégtétel sajnos csak közbotrány, v. nyilvános vallásháborítás esetén szerezhető ; pedig nem ártana, ha ily „gyakorlati testvériségére is volna paragrafus! Patronázs egyleti szervezkedés. A fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. VII. t.-c. életbeléptével aktuálissá vált a patronázs egyletek szervezése, gyer- mekmenhelyek, otthonok, foglalkoztató helyek felállítása. A tervszerű munka a társadalom támogatásának és az érdekelteknek a megnyerésére mindenfelé megindult. Így pl. Ipolyságon e hó 9-én volt egy összejövetel, melyen igen sokan résztvettek s melyen egy hontvármegyei, az ipolysági törvényszék területére terjedő hatáskörű patronázs egylet megalakítása hatá- roztatott el. Az evang. társadalom — csekély és igazán dicséretre méltó kivétellel — nem mutatott túlságos érdeklődést e fontos ügy iránt. Az értekezleten mindössze két evang. lelkész vett részt. Az egyletesdinek lehet, hogy nincs sok értelme, a munkából majd kiveszi mindenki a maga részét. Azonban kívánatos volna, hogyha egyházunk vezetőinek s az evangélikus társadalomnak az érdeklődése ilyen gyűléseken való összejövetel helyett legalább — azon feladatok felé fordulna, melyeket a patronázs munka egyházunkra ró. Gondoskodnunk kell az evang. fiatalkorúak megfelelő elhelyezéséről, a gyermekvédelem és javítóneve- lés megfelelő szervezéséről. Mert a törvény végrehajtásánál a különböző egyházak patronázs egyleteinek és nk‘g inkább intézményeinek nagy és fontos szerep jut. Ránk pedig, ha nem akarunk a versenyben megint leghátul kullogni, ilyen intézmények alapítása vár. A kérdés nagyon fontos. Szívesen vennők, hogyha egy hozzáértő lapunk hasábjain ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoznék. Lapunk egy barátjának kérésére szívesen hívjuk fel t. olvasóink figyelmét a Dresden-Lockwitz mellett való röhrsdorfi ev. lelkésznél levő leány otthonra, amelyben tanuló leánykák kitűnő oktatást nyernek, amely a dresdeni leányintézetek oktatásának megfelel. Azon szülőknek, kik leányaiknak a német nyelvben való alapos oktatására súlyt fektetnek és gyermekök testi és szellemi egészséges fejlődését is szemük előtt tartják, melegen ajánljuk, hogy forduljanak felvilágosításért az intézet vezetőjéhez: Frl. Elise Fischer. Röhrsdorf bei Dresden-Lockwitz.
