Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
8. oldal. Evangélikus Lap. 1. sz. 1914. január 3. szüleiket kritizálják s a szülő tekintélyével lekerüljön a piedesztálról. A szülőben van ilyenkor a hiba, mert alkalmat adott arra a gyermekeinek. A szülőnek gyermekei érdekében, jövőjük szempontjából „nem“-et is kell tudni mondania. A valláserkölcsi nevelésben pedig az irányiadé elv, hogy a gyermekek mindig az igazságot kapják. Az igazsághoz pedig hívek maradjanak, abban megalkuvást ne ismerjenek. A melyik szülő ezt életével, jó példaadással nem törekszik megvalósítani, valóban vétket, bűnt követ el önmaga, gyermekei és a társadalom ellen. L. F Ö. FONTOS SZÁHOK. 1. A katholikus egyház vagyona a Világ szerint a következő: A káptalani pénztárakban, a bankokban és értékpapírokban elhelyezett misepénzek és egyéb egyházi alapítványok összege teljesen megbízható forrásból származó becslés szerint körülbelől háromszáz- millió korona. Az egyházmegyék törzstőkéi és készpénzvagyona mintegy harminchárom millió koronára tehető. A vallás és tanulmányi ulap vagyona készpénzben és értékpapírokban hatvanmillió korona. Az ösz- szes egyházi birtokok terjedelme 2.487,431 katasztrális hold, amely így oszlik meg: érseki és püspöki földek 830,(JlÜ kataszteri hold. (Legtöbb földje van a nagyváradi latin szertartású püspöknek: 187,393 hold); káptalan és papnevelő intézeti földek 477,862 hold (legnagyobb a nagyváradi káptalan birtoka: 130,000 hold); apátságok, prépostságok és szerzetesek földei 332,574 kát. hold, (ebből 64,848 hold a pannonhalmi Benedek rendé); lelkészi és templomi birtokok 214,780 hold, kántortanitói, tanítói és iskolai földek 40,997 hold; a vallás és tanulmányi alap földje 591,208 hold. A két és félmillió hold földbirtok értéke fundus ins- truktussal együtt holdanként átlag minimálisan 600 koronára tehető, összesen tehát 1,500 millió koronára rúg. Ehhez hozzászámítva a csaknem 500 millió korona készpénz és értékpapir-vagyont, konstatálhatjuk, hogy a magyarországi katholikus egyház körülbelül kétmilliárd korona felett rendelkézik. 2. Homola István kassai lelkész a Prot. egyházi és iskolai lapban közölte az áttérési és kitérési statisztikának az 1911. évről gyűjtött adatait. 7401 áttérés történt a magyar birodalomban. Az áttérések révén a róm. kath. egyház 794, a baptisták 399, az unitáriusok 12 hívőt nyertek. A mi egyházunkból a róm. kath. egyházba 236 férfi, 312 nő, a gör. katholikusba 10 férfi, 9 nő tért át. Református lett 50 férfi, 41 nő, gór- kel. 1 férfi, 4 nő, unitárius 1 férfi, izraelita 4 férfi, 10 nő, baptista 49 férfi, 43 nő; az összes áttérések száma 770. Evangélikus lett 163 róm kath. férfi és 157 nő, 7 gör. kath. férfi, 10 nő, 33 református férfi, 50 nő, 3 gör. kel. férfi, 8 nő, 5 unitárius férfi, 4 nő, 14 izraelita férfi, 24 nő, 1 baptista férfi és 1 nő, valamint 1 más vallásu férfi és 2 nő, összesen 483. A veszteség itt is elég tekintélyes. Horvát-Szlavonország- ban 27 kitérővel szemben 53 hozzánk tért át, vagyis itt kedvezőbb a helyzet. * Az egyházpolitikai törvények életbelépte óta 28,004 egyén lett felekezetnélkülivé. A kilépők közül csak 1872-en tértek megint vissza valamely egyházba. Ezen a címen vesztettünk 15 év alatt 2535 lelket, kik közül csak 174-en tértek megint vissza egyházunkba. A kilépések oka ötszáz esetben a nagy adóteher, nyolcvan esetben a lelkésszel való viszálykodás. Hor- vát-Szlavonországban a házasság 118 esetben szolgáltatott okot a vallásváltoztatásra. 3. Baltazár Dezső tiszántúli református püspök 1912. évi püspöki jelentésében az Úr szent vacsorájával élők számára is kitér s erre vonatkozólag a következőket írja: „Egyházkerületünkben a lélekszám 1.145,785. Ha már most a magyarországi egyetemes statisztika meg- állapitása szerint háromnegyedrészt, vagyis 859,338-at veszünk 12 éven felülinek, vagyis urvacsoravételre jogosultnak s hozzámérjük az Úrvacsorával élők 6 ur- vacsoravételéből összesített számának 48,931-nek egy- hatodát: siváran és megdöbbentően áll elénk az a statisztikai igazság, hogy a tiszántúli egyházkerületben az urvacsoravételre jogosultaknak csak M00 része érzi lelkiszükségét az úri szent vacsora sákramentu- mának. Bár a konfirmáltakra nézve nem rendelkezem teljes adatszolgáltatással, mégis jónak látva a hitéletnek ezen szintén typikus pontján is némi tájékozást nyújtani. A kihozott eredmény úgyis csak kis részben módosulna a teljes adat rendelkezésre állása esetén. Az országos statisztika arányszáma szerint egyházkerületünkben a 12 éves gyermekek száma körülbelől 19,465. A konfirmáltak száma 11,141. Konfirmáció nélkül maradt 8324, vagyis a konfirmációkötelesek 42%-a. Hogy ez a rémületes magas szám mily vádat olvas a fejünkre s az élethalál kérdés mily kitérést kizáró feltevésével kiált a lelkigondozás, a belmissió, az egyetemes papság, de különösen a hivatásos papság felé, azt felesleges is mondanunk! . . .“ Mi ezzel az igazán megdöbbentő megállapítással szemben kedvezőbb helyzetre tudunk hivatkozni. A dunáninneni egyházkerületben levő 210,838 lélek közül 1912-ben 165,990 úrvacsorázót tudunk felmutatni. Igaz ugyan, hogy az urvacsorázók száma az előbbi évhez képest 10,111 -gyei csökkent, azonban mivel nálunk általában csak négy Ízben szoktak úrvacsorával élni, az arány sokkal, de sokkal kedvezőbb, mint a reformátusoknál. Olvasóinkhoz ! Az Evangélikus Lapnak a szerkesztő változás miatt nincs szüksége uj programmra. A lap főtámasza ezentúl is Sztehlo Kornél marad, a főmunkatársak és munkatársak szintén tovább támogatják a lapot, amint eddig is szeretettel segítették. Az új munkatársak is arra fognak törekedni, hogy vállvetve, komoly munkával meg tudjuk az Evangélikus Lapot magas színvonalon tartani, sőt hogy fejlesszük is. Azt akarjuk elérni, hogy az Evangélikus Lap az egyházi közigazgatási és egyéb ügyes-bajos dolgok mellett korunk fontos vallásos és tudományos kérdéseit is megtárgyalja. Ezt igyekszünk olyan formában tenni, hogy ne csak az egyházi dől-
