Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-14 / 7. szám
1914. február 14. Evangélikus Lap. 7. sz. 5. oldal. ettől mindenhatóságra és minden hatalomra törekvő integrál katliolicizmustól mentsen meg bennünket az Isten s adja, hogy minél kevesebb ilyen igazi kai/iu- likassal legyen dolgunk. Krónikás. II. József három levele. Az Olcsó Könyvtár 1723—1725. szám alatt megjelent hatvan filléres füzetében a „kalapos király“ leveleiből érdekes szemelvények jelentek meg, Supka Géza dr. fordításában. A kis gyűjtemény roppant érdekes képét nyújtja a császár gondolkodásának és karakterének. A „türelmi parancs“ nagy császárának a lelke szólal meg ezekben a levelekben, melyek sok tekintetben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az utókor méltányosabban, igazságosabban és pártatlanabbul Ítélhesse meg azt, mit tett a császár népeiért. A íüzetkére, mely a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, felhívjuk olvasóink figyelmét. Egyúttal három fontos levelet itt közlünk belőle mutatványkép. Beszéljen ez a három levél az egész füzet helyett. I. Mon Prince! A «al/hurgi érceknek. A német birodalom ügyeit, valamint a hadügyet, már atyám halála óta, tehát elég régtől fogva magam vittem. Az előbbiekben rendkívül sok birodalmi törvényünk, valamint a birodalom vicekancellárja, Kolloredo, voltak segítségemre; az utóbbiakban való intézkedéseimet Lascym, korunk egyik legkitűnőbb tábornoka nézi át; nagy tehetsége kezességet nyújt nekem hadseregem jó állapota és a birodalom biztonsága dolgában. Hanem országaim belső igazgatása haladéktalan újjászervezést kíván meg. Abban az országban, a melyet én kormányozok, az én elveimnek kell uralkodniok; ott én elnyomok minden előítéletet, fanatizmust, pártoskodást és a lelkek rabságát; ott minden alattvalómnak a veleszületett szabadságokat szabadon kell élveznie. A barátok uralma Ausztriában már túlságba ment: az alapítványok és kolostorok száma már túlhalad minden határt. A kormányoknak eddig, ezen emberek külön szabályzatai szerint, semmi rendelkezési joga nem volt személyzetük fölött; már pedig épen ezek minden állam legveszedelmesebb és leghaszontalanabb alattvalói és minden egyes alkalommal Rómába, a Pontifex Maximushoz fordulnak. Kresel báró ministerem, a felvilágosult Van- Swieten, Rautenstrauch prelátus s még néhány kipróbált tudású emberem abba az udvari komisszióba fognak kirendeltetni, a melyet a fölösleges szerzetesi és apácakolostorok megszüntetésére hívtam egybe; a jó ügy iránt való buzgalmuk és a korona iránt való ragaszkodásuk feljogosít arra, hogy elvárhassam tőlük azokat a szolgálatokat, amit ezzel a hazának tesznek. Ha majd lerántottam a leplet a szerzetesi intézményről, ha az aszketikus tanok Andromache-fátyo- lát elüldöztem egyetemeim katedráiról és a tisztán szemlélődő barátokat dolgozó polgáremberekké teremtettem át, akkor majd szeretném, ha egyesek a zelóta-pártiak közül reformjain felett okoskodnának. Nagy fába vágtam a fejszémet; meg kell a barátok seregét tizedelnem, fakirokból embereket kell csinálnom, azokból, akiknek borotvált feje előtt a nép hódolattal térdre borul, s a kik hatalmasabb uralmat biztosítottak maguknak a polgárok lelke felett, mint bármi más, ami csak benyomással lehet az emberi lélekre. Adieu! Becs, 1781. februáriusában Van-Swietennek. Uram! Az evangélikus vallás eddig el volt államaimban nyomva, köveitőivel úgy bántunk, mint idegenekkel, polgári jogaiktól meg voltak fosztva, a méltóságokból és diszállásokból ki voltak zárva. Már uralkodásom kezdetén elhatároztam volt, hogy koronámat nepem szeretetével fogom ékesíteni, s hogy a közigazgatásban olyan elveket fogok vallani, a melyek nem ismernek különbségeket, hanem nagylelküek és igazságosak; ezért türelmi rendeleteket bocsátottam ki és megszüntettem az igát, amely évszázadok óta leszorította a protestánsokat. A fanatizmust államaimban ezentúl csak abból a megvetésből ismerjék, a melyet iránta érezek. Vallása miatt többé senki se legyen üldözésnek kitéve, senkit se kényszerítsenek ezentúl, hogy az államvallást kövesse, ha ez meggyőződése ellen van és ha a boldogságról egyéb fogalmai vannak. Az utálatos türelmetlenség jelenetei birodalmamból örökre száműzve legyenek. Szerencse, hogy az nálunk még nem követelt olyan hamis áldozatokat, mint a Callas és Sirven esetében és hogy az a szégyenfolt nem valamelyik előző kormányunkat éri. Ha régebbi időben az uralkodó akarata igazságtalanságoknak lett a szülőoka, ha a végrehajtó hatalom korlátáit néha áthágták és a személyes gyűlölet szerepet játszhatott, ezen én már nem segíthetek s nem tehetek egyebet, mint hogy sajnálom azokat a királyokat, akik épen csak királyok voltak. A türelmesség annak a jótékony felvilágoso- dottságnak a következménye, a mely Európát mostanában besugározza s a melynek a bölcsészet az alapja és nagy férfiak az alapítói. Az emberi szellem előrehaladásának beszédes bizonyítéka, azé a
