Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-07 / 6. szám
1914. február 7. 7. oldal. Evangélikus Lap. 6. sz. Egyházmegyei felügyelő beiktatás. Az arad—békési egyházmegye most megválasztott felügyelőjét Br. Solymosy Lajost — mint azt már eleve jeleztük — január 27-én iktatta be az aradi egyházban tartott rendkívüli közgyűlésen hivatalába. Miután a szavazatszedő bizottság jelentése szerint valamennyi gyülekezet s főiskola kivétel nélkül báró Solymosyra szavazott, előre lehetett sejteni, hogy a beiktatási ünnepély a rendes rendkívüli gyűléseknél jóval népesebb lesz. Népesebb is volt, mert az egyházak rendes kiküldött képviselői mind ott voltak; az aradi egyház, melynek kebelében az ünnepély lefolyt, jóval több tagját küldte ki, mint rendesen, az apateleki pedig, mely eddig ismert szegénységénél fogva csak az elnökséggel képviseltette magát, jelenleg, egyháza tagját s 25 éves felügyelőjét érvén a megtiszteltetés, 10 taggal képviseltette magát. De nemcsak az esperesség egyházainak kiküldöttei vettek részt az ünnepélyen, hanem Aradvármegye s Arad szab. kir. város főispánja, Br. Urbán Iván, a város polgármestere, Varjassy Lajos, az aradi ref., róm. kath. és izr. egyház elnöksége, Aradvármegye tanfelügyelösége, egyszóval az egyház és iskola képviselősége. Az ünnepély a díszes templomban d. e. 10 órakor kezdődött, ahol is az esperesség kiküldöttjei az aradi egyház hívei s az iskolák — ifőgymnasiumi, főreáliskolai, tanítóképzői, polgári és elemi iskolai — növendékei Luther diadalmas énekének eléneklése után Csep- regi György esperes az oltár elé ment, imádkozott s textus felolvasása után áldást osztott. Ezután kezdődött a tuiajdonképeni gyűlés Institoris Kálmán kir. tanácsos, hivatal szerint legidősebb egyh felügyelő s az esperes elnöklése mellett. Ezen először is inegállapíttatott, hogy az összes egyházak képviseltették magukat, valamint a békéscsabai Rudolf főgymnasiutn is, csak a szarvasi főgym- nasium kiküldöttjei nem jelentek meg. Miért? nem tudhatni? hisz e tanári kar is ő Méltóságára szavazott s jelenleg e fögytnnasiumnak is felügyelője. Fájdalommal, nem láttuk ott az esperesség több lelkészét, kik közül az egyiket, az esperesség főjegyzőjét Liffa Jánost súlyos betegsége, Jeszenszky Károly mezőberényi II. kér. lelkészt szintén betegsége, Dr. Szeberényi Lajos Zs. lelkészt, zsinati bizottsági elfoglaltsága akadályozott meg abban, hogy a lelketemelő ünnepélyen részt vehessenek. Szavazatszedő bizottság jelentésének tudomásvétele után az esperes felhívta az új felügyelőt: hajlandó-e a tisztséget elvállalni s annak kötelességeit teljesíteni? Igenlő válasz után az új felügyelő letette a hivatalos esküt s elnöki székét elfoglalta s elmondta székfoglaló beszédjét. Ebben első sorban köszönetét mondott a bizalomért, másodszor felhívta a közgyűlés összes tagjait, hogy a hitélet ápolását vegyék szivükre, hisz hit nélkül nincs erkölcs, e nélkül pedig elvész a haza. Végül Ígéretet -tett, hogy az 1848. XX. t.-c. becsületes végrehajtását tőle telhe- tőleg, úgy is mint országgyűlési képviselő sürgetni fogja s rajta lesz, hogy a vallásegyenlőség s viszonyosság teljességében végrehajtassék s a mostani segélyek törvényileg biztosíttassanak. A Báró Úr felügyelővé történt megválasztása folytán megüresedett helyeket a közgyűlés következő- képen töltötte be: törvényszéki biró lett Purghly László földbirtokos, szarvasi főgymn. fel. biz. tag Körösi László békéscsabai főjegyző s egyh. felügyelő. Délben a Központi Vendéglő nagy termében ebéden a Báró Úr a közgyűlés s más hitfelekezetek és küldöttségek tagjait vendégekül látta, mikor számos felköszöntő hangzott el az új felügyelőre, a felekezetek közti egyetértésre, Istennek, a szeretetnek s a békességnek szent lelke vezérelje s támogassa az új felügyelőt, hogy vezetése mellett anyaszentegyházunk virulásnak s gyarapodásnak örvendjen. —k—«. irodai.on. Fichte halálának századik évfordulója alkalmából természetesen sokan foglalkoznak Fichtével, munkáival és jelentőségével, A jubileum által felköltött érdeklődés kielégítésére igen alkalmas az a kötet, mely E. Diede- richs kiadásában, Jenában jelent meg s amely Fichtének Max Ricss által Írott rövid életrajzát s Fichte munkáiból ügyesen csoportosított, Fichte egyéniségét, jellemét kidomborító s gondolkodására jellemző szemelvényeket tartalmaz: I. Gottlieb Fichte: „Ein Evangelium der Freiheit" címen. A csinos és olcsó könyvből (ára fűzve 3, kötve 4 mk) már a 3—4. ezer van a könyvpiacon. Ugyancsak E. Diederichsnél Jénában jelent meg 1910-ben Fichte: „Die Anweisung zum seligen Leben“ c. munkájának a kiadása. (Ára fűzve 4, kötve 5 Mk.) Ezt Erich Frank rendezte sajtó alá, azonkívül lenyomatott egy egykorú kritikát és irt utószóul egy bevezetést hozzá. A kötet stilszerii kiállítása mellett modern is. Ma a vallásos elégiiletlenség e korszakában Fichtének kanti alapokon nyugvó vallásos világnézete még mindég figyelemre és tanulmányozásra méltó. Kortársának, Friesnek a vallásos filozófiáját mostanában aktuálissá a göttingeni „neufrisianusok“, közöttük Otto és Bousset theol. tanárok tették. Fichte ugyanannak a szellemnek a hatása alatt áll, amely Fries gondolkodását dominált». Ez a kiadás nemcsak aktualitása, hanem belső értéke miatt is figyelemre méltó. Friedrich Gogarten „Fichte als religiöser Denkcru c. munkája Diederichsnél Jenában 1914, jelent meg. (Ára fűzve M 2*50, kötve M. 3*50). A könyv Fichte miszticismusával foglalkozik. Nem keresi, hogy az összefüggést megállapítsa azzal a miszticismussal, a mely Fichte előtt volt, hanem ráutal arra, hogy az a gondolkodó, kinek számára minden a „cselekvés“ volt, a miszticismus felé nagy mértékben hajlott. Szól az er- kölcsiségröl, az egyéniségről és a történetről összevetve mindegyiket a miszticismussal. Abban látja Fichtének, mint vallásos gondolkozónak a legkiválóbb oldalát, hogy nála a történet (ami cselekvés) a miszticismussal eggyé lett. (L)
