Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-07 / 6. szám
1914. február 7. Evangélikus Lap. fi. sz. 3. oldal. szór ezeknek tartott egyének alapjában hivő, vallásos emberek. Voltakép véve nincs hát okunk arra, hogy a vallás jövőjét kétségbe vonó hypermodern gondolatoktól félnünk kelljen Más kérdés azonban, ugyanígy áll-e a dolog a vallás időnkénti megjelenési formáival: magukkal az egyes vallásokkal, egyes egyházakkal is ? Mert az kétséget nem szenved, hogy vallás és egyház két egészen különböző dolog s inig a vallás örök, legalább is eddig nem élt nép vallás nélkül, addig egy sereg vallásforma és egyház letűnt a múlandóság tengerén. Vájjon ez fog-e bekövetkezni a keresztyénség, közelebb az evangélikus vallással is? Köteteket lehetne imi e kérdésről. De mi ezúttal csak néhány gondolatot akarunk e kérdéssel kapcsolatban megvilágositani. Felfogásunk szerint csak az a vallás tarthat számot örök életre, mely a szó nemes, valódi értelmében egy pillanatig sem feledkezik meg igazi lényegéről s nem akar pontosan megfoi nullázott szabályokba merevülve az emberekre oly lelki kényszert gyakorolni, mely bizonyos dolgok el vagy el nem hivésén alapul. Vagyis csak annak a vallásnak lehet jövője, amely nem zárja el a haladás és az egyéniség útját s amelynek emellett a belső tartalmi értéke s igazsága kétségen ielülálló S ha ez megáll, ügy Jézus vallása nem csak a múlt s jelené, hanem a jövőé is. Ki merjük ezt mondani azon támadókkal szemben is, kik nemcsak neki, hanem általán a vallásnak is mint „önámitás“-nak közeli kimultát jósolták; ki azokkal szemben, akika buddhis- musban látják a jövő vallását; ki a napjainkban is erősen kisértő hanggal szemben, hogy a kér. vallás túlélte önmagát. Ki, mert tisztán szemünk előtt áll lényege, értéke, becse, anélkül, hogy azt bármi tekintetben is apolo- getikai szempontból védeni s túlbecsülni akarnánk. Goethe szavait idézzük: „Bármennyire előrehaladjon is a szellemi művelődés, bármily széles körre terjedjen is az emberi szellem, a keresztyénség fenségét és erkölcsi kultúráját, amint az evangéliumokban előttünk csillog és világol, soha nem fogja túlhaladni." Hát mi Jézus vallásának a lényege? Szivünk szeretetteljes odaadása Istennek, kiről érezzük, hogy nekünk jóságos Atyánk, aki tőlünk tiszta szivet kíván Ez volt Jézus vallása és semmi más. Nem formulába öntött szabály, hanem oly érzés, oly erő, mely az egész életet áthatja. Jézus nem bizonyos intellectu- ális képzeteket, hanem hiten — igaz bizodalmon alapuló életet kiváti, hogy mi Istenben s az Isten mi- bennünk éljen. S éppen ezzel adja meg a vallás igazi lényegét, mely soha sem lehet ismeretlen dolog, mely ma megfelel, holnap már elavúlt. S ezzel avatja fel az általa hirdetett vallást a jövő s minden idők vallásainak. Mert nem lép fel az ember értelmével szemben semmiféle kényszerrel, nem akar elhivést, de életet! így nem tesz különbséget művelt, műveletlen, szegény, gazdag, nemzet s nemzet között, hanem kitűzi az ember számára a legfenségesebb életcélt: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes! De Jézus vallása nem maga a mai keresztyénség, még kevésbbé e keresztyénség számos egyháza. Hiszen kétségen felűlállónak tartom, hogy már magukban ez evangéliumokban is, — amelyek pedig legjobban tükrözik vissza Jézus vallási felfogását, határozottan különbséget kell tennünk, gondosan el kell választanunk Jézus szavait attól, amit róla írtak. Szerencse e tekintetben, hogy három evangéliumra is támaszkodhatunk (János evang. itt mint filozofáló mű, számba alig jöhet) melyek nagyon jó ellenőrzőknek bizonyulnak a tekintetben: mit mondott mit mondhatott Jézus és mit mondtak róla, hogy gondolkoztak, mit tartottak róla mások, nevezetesen az evangéliumok irói. Jézus vallása s az evangéliumok sem fedik tökéletesen egymást. Mennyivel inkább áll ez aztán a többi újtestamentomi iratról, melyek alapján a hitvallási iratok készültek s melyek általán a keresztyénség lényegének megállapításánál alapnak szolgálnak. Úgy any- nyira, hogy bátran feltehető a kérdés: Jézus vallása, vagy a keresztyénség? De a különbözőség felvétele mellett azért korántsem akarjuk azt állítani, hogy a kettő most már egymást kizárja, még kevésbé pedig azt, hogy a keresztyénség jézus vallása nélkül is létezhet. Ellenkezőleg: Jézus vallásának lényege — amely, mint már kifejeztük, örökkévalóságra predestinált — benne van a keresztyén vallásban is, csakhogy ez nem csupán e lényeget tartja szem előtt, hanem sokszor e lényegnek mellőzésével más intellectualis képzeteket. Hogy csak egy rövid illusztrációval szolgáljak e tekintetben: a keresztyén vallás egyik jellemző tana a szentháromság tan. Jézus mit se tud róla, de meg az első 3 század keresztyénéi sem. E tan el- vagy el nem ismerése dönti el mégis, hogy mi az igaz hit és mi az eretnekség s egyetlenegy betűért kigyúlnak a máglyák. Jézus vallásának lényege hová lett?! Történeti szükségszerűség, hogy idővel minden vallás a maga képzeteit formákba önti. Ez történt a keresztyénséggel is. Csakhogy a formákba öntés már bizonyos korok, bizonyos embereinek a müve. Ez magával hozza, hogy más korok más emberei e formulákat nem fogják megfelelőeknek találni gondolataik kifejezésére, bár azoknak igazi lényegét el is ismerik. Szükségkép beáll tehát a formulák módosításának a szüksége. „S ez a folyamat — mint Harnack helyesen jegyzi meg — soha sem fog megszűnni." Ha a keresztyénség ezt belátja s lényegét nem formulázott tantételei állandóságában fogja keresni, hanem abban, amit alapítójától, mesterétől tanult a
