Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-12 / 50. szám
5. oldal. 1914. december 12. Evangélikus Lap. 50. sz. temes egyházunknak s ebben nyugdíjintézetünknek is a háztartása, hogy a folyó évi államsegély mindig tartalékba helyeztetik s csak a jövő évi szükségleteknek szolgál fedezetül. Ennélfogva most, az 1914. évben, a múlt 1913. évi államsegélyből élünk s a folyó évben befolyt államsegélyt csak 1915-ben fogjuk elkölteni. Még legalább egy évig tehát ne féljen X. Y. A baj csak akkor fenyegetne valóban és teljes nagyságban, ha az lenne feltételezhető, hogy az államsegély végkép elmarad. E sötéten látó föltételezést azonban szinte kizárja azon körülmény, hogy az államsegélyen nyugszanak nemcsak a mi evangélikus egyházunknak, hanem a testvér református egyháznak is összes kulturális közintézményei. Alig képzelhető tehát a jövőben is olyan kormány, amely minden egyébtől eltekintve, már csak az önfentartását célzó politikai tekintetek miatt is, a hazai két protestáns egyház összes közintézményeit létalapjukban összerombolni akarná s ez által a hazai protestantizmusnak ellenálló erejéve\ szembehelyezkednék. Rimaszombat, 1914. december 3. Üyürky Pál e. nyugdljint ügyvivő. * A megnyugtató választ örömmel közli a (Szerk.) KÜLÖNFÉLE. HORVÁTH DEZSŐ *j* 1852-1914. Az élet és halál Ura újból elszólitotta evang. egyházunknak egyik munkás tagját, Horváth Dezső veszprémi lelkészt. Halála előtt egy héttel még jó egészségnek örvendett s az őrlő tüdőgyuladás egy hét alatt sírba döntötte december 3-án éjjel 12 órakor, életének 63-ik, boldog házasságának 29-ik. veszprémi apostoli buzgóságú lelkészkedésének 31-ik esztendejében. Horváth Dezső azok közé a lelkészek közé tartozott, kik sokat munkálkodnak — csendesen. Harminc esztendeig nemcsak lelkipásztora, hanem tanítója is volt a veszprémi egyházközségnek. 12 növendékkel kizdte meg az iskolát, melynek hamar 50 növendéke lett. 1906-ban kibővítette az iskolát s egy évvel ezelőtt rendes tanítói állást szervezett számára. Ekkor köszönt le a tanítóságról. Fáradhatatlan szorgalommal gyűjtött fillérekből 1912-ben tornyot építtetett három haranggal. Aranybetüs márványtáblában rótta le a gyülekezet háláját lelkésze iránt. Mikor a gyülekezetbe került, 2000 korona adóssággal kezdte a számadásokat, most 35,000 korona vagyona van a veszprémi gyülekezetnek. Elsőrendű szervező és gyűjtő tehetség volt Horváth Dezső. A tengődő veszprémi gyülekezet szervezése és talpraállitása az ő nevéhez fűződik. A legnehezebb munkát végezte, amiről a cura pastoralis tud. Utolsó törekvése az volt, hogy a régi orgona helyett újat vegyen a gyülekezet. Az orgona alapra hangyaszorgalommal gyűjtött. Mégis úgy akarta az isteni gondviselés, hogy régi bajtársa, a régi orgona hangjai rezdüljenek meg koporsója fölött. Az egyházmegyének számos tisztségét számos esztendőkön hü- séggel és teljes odaadással töltötte be. Pozitív teológus volt és nagy lutheránus. Őszinte és nyílt ember volt, ki az igazságot minden érzékenykedés dacára is megmondotta. Neve a veszprémi ág. hitv. evang. egyház életébe örökre be van vésve. Született 1852. április 27-én. Középiskoláit Sopronban végezte. Teológiai éveiből kettőt Sopronban, egyet Bécsben töltött. Három évig nevelősködött Karádon a Fekete családnál, majd a Mesterházy családnál Potypusztán. Segédlelkészi éveit Hidasdon és Pakson {töltötte. 37 évig lelkészkedett. Gyászolják neje és gyermekei: Dr. Horváth Dezső cs. és kir. ezredorvos, ki jelenleg Avtovác-on (montenegrói határtól 7 kilométer) teljesíti a haza iránti kötelességét, leánya Blanka és fia Imre másodéves erdőmérnök hallgató Selmecbányán; valamint testvére Nagy Gyuláné, szül. Horváth Zsúzsánna. Hült tetemeit folyó hó 5-én délután fél 3-kor kísérte ki a gyülekezet és nagyszámú gyászoló közönség az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra. Koporsója fölött, mely a templom oltára előtt volt elhelyezve, Horváth Sándor várpalotai lelkész mondott magasszárnyalású, szép búcsúbeszédet. (Alapige: Kévésén • hiv voltál, máskor többet bízok rád, menj be a te uradnak örömébe.) A sírnál Endreffy János lajoskomáromi léikész mondott imát. Gyászoló hozzátartozóit és árván maradt gyülekezetét (melynek még tanítója is bevonult) a minden vigasztalások Istene vigasztalja meg szent Lelke által, megboldogult testvérünket pedig fogadja magához és adjon neki apostoli buzgóságú élete után örök nyugodalmat. A mi halottunk. A sokat emelegetett és kifogásolt katonai lelkigondozásért mi is meghoztuk a magunk áldozatát a haza oltárára. Őszinte megillető- déssel vettük és közöljük azt a megrendítő hirt, hogy Lukdcsik Mihály ránki lelkész, a 39. honvédliadosz- tály tábori lelkésze papi kötelességének teljesítése közben halálos nyavalyát szerzett s december 4-én Kassán betegségébe belehalt. Harminc éves korában, házasságának hatodik évében érte a halál. Atyja, felesége, nővére és nagy rokonság gyászolja az élete legszebb korában elköltözöttet. Temetése e hó 7-én volt Kassán. Hű kötelességteljesités következtében meghalt lelkipásztorunk emléke legyen áldott közöttünk!
