Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-12 / 50. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 50. sz. 1914. december 12. a megzavart erkölcsi rendet nem külső beavatkozás, hanem lélektani szükségszerűséggel bekövetkezett fordulat egyenliti ki. V. László esküszegését például nem bosszúló kéz, hanem saját lelkiismerete bünteti. A halál reá nézve már nem büntetés, hanem megváltás. A gondviselés bölcsessége, igazságszeretete s végtelen jósága iránti hitet talán semmi sem rendíti meg oly veszedelmesen, mintha a gyermekben azt a hitet neveljük, miszerint kötelességteljesítésse! a szerencse forgandóságát is meg lehet akadályozni. A bibliának ama valóban gyönyörű szavait: Akik az Istent félik, azoknak mindenek javukra szolgálnak, nagyon tévesen magyarázza az, aki azt bizonyítgatja a gyermekek előtt, hogy az istenfélő munkáját mindig fényes anyagi eredmény koronázza. Szem előtt kell tartani mindig az emberi életet, amint azt a bölcs gondviselés elrendezte. A legjámborabb, legszorgalmasabb földmíves vetését is elveri a jég, mig számtalan esetben a leg- elvetemedettebb gonoszság fényes sikereket ér el. Leghelyesebb e tekintetben Kölcseynk felfogása, midőn azt mondja : „Az embert gyakran éri szerencsétlenség, jót és gonoszt egyformán és a különbség csak az, hogy a gonosz csak úgy nézheti azt, mint büntetést, mely őt leveri; a jó pedig, mint történetesen keresztöl futó szélvészt, melynek az ő lelkén hatalma nincs.“ Kiváló gondot fordítson a tanító arra, hogy az életbölcseség azon szabályai, amelyek az ember testi épségét, egészségét, lelkének békés nyugodalmát minden kellemes és kellemetlen körülmények közt biztosítják, a gyermekének vérévé váljanak. A nagy min- denség tömérdek behatásai, valamint a társadalmi élet viszonyainak változatos szövevényei között az az ember képes szilárdul megállani, kinek lelkületét Istenben vetett hiten alapuló vezérelvek szövétneke vezeti. A vallásos hangulat ébresztésére s fokozására rendkívül nagy hatást gyakorol az ének. Az iskolai előadást tehát mindig és mindenféle iskolában énekkel és imával kell kezdeni s végezni. Vannak rnagas- szárnyalású dallamaink és általában vallásos tartalmú énekszövegeink, melyeket bármely felekezet tagjai, a felekezeti érzék minden sérelme nélkül elénekelhetnek. Keresztyénhez nem illő szűkkeblüség és az Istenfíúságot, a testvériséget bűnösen megtagadó féltékenység idegenkedni valamely dallamtól vagy énekszövegtől épen csak azért, mivel az az ének ennek vagy amannak a felekezetnek énekeskönyvében foglal helyet. Nem lehet célja e soroknak, hogy e vallásoktatásnak — már csak nevezzük így — egész kimerítő tantervét adja elő a tanítás minden fokozatán. Csak az alapelveket, némi tájékoztató vezéreszméket szándékoztam felvetni, amelyek követésével vallásos embereket nevelni lehet. A vallásoktatás ne legyen oktatás, hanem nevelés, akaratjobbítás, szívnemesítés. És ezt szem előtt kell tartani a tanítónak minden órában, minden tantárgy előadása mellett, főképen pedig fegyelmezés gyakorlásánál. De erre nézve múlhatatlanul szükséges, hogy a tanítót vallásos lelkűiét hassa át. Akinek aranya nincs, az nem adhat aranyat. Vallásos emberekre nemcsak a felekezeteknek van szüksége, hanem a községnek és az államnak is. A társadalom békés nyugalma, az egyesek anyagi s szellemi békéje, az emberiség boldogsága csak akkor indulhat virágzásnak, ha az egész társadalom gondolkodásmódját a legmagasb rétegtől a legalacsonyabbig vallásos lelkűiét koronázza. Annálfogva azt a tanítót, ki szavaiban, cselekedeteiben vallástalanságot tanúsít, vagy sőt vallástalannak vallja magát — hangsúlyozom, hogy a felekezetnélküliség nem azonos a vallás- talansággal — azt a tanítót ép úgy nem lehet megtűrni a tanszéken, valamint nem tűrjük meg azt, aki államellenes tanokat hirdet és követ. A gyermeknek jól kinevelt vallásos lelkületére kell azutan alapítani a felekezeti hitoktatást. Itt már a nevelés mellett, — de nem e helyett — kétségkívül van tere a szoros értelemben vett tanításnak is. És ez a felekezetnélküli iskolában már a hitoktató feladata. A nagyobb gyermekekkel meg kell ismertetni a viszonyt, mely hitünk szerint Isten és ember között fennáll. Meg kell nekik magyarázni, mily alakban hisszük (nem képzeljük, de nem is tudjuk, mivel az Isten égő nap, melynek fényét, melegét érezzük, de szemünk bele nem tekinthet) a mindenek Alkotóját és szerető Atyját. Meg kell ismertetni velük a keresztyén- ségnek és egyházunknak történetét és jelenlegi szervezetét. Sass János. Felelet X. Y. kérdésére. Az Evang. Lap 48. számában X. Y. azon kérdést intézi hozzám, hogy ha az államsegély 1915-ben elmarad, aminthogy szerinte nem is fog kiutaltatni, vájjon a nyugdíjintézet tud-e megfelelni kötelezettségeinek s nem kell-e tartani összeroppanástól ? Ami az 1915. évi államsegély elmaradását illeti, ámbár X. Y. feltétlen bizonyossággal véli tudni, hogy az nem fog kiutaltatni, én a vonatkozó bizalmas leiratban azt olvastam, hogy a miniszter csak előkészíteni kívánta főhatóságunkat azon eshetőségre, ha netán a jövő évi államsegélyt elkellene, vonni; de egyszersmind biztosította is, hogy abban az esetben, az államsegély elmaradt részleteit, mihelyt az állam békés rendje visszaáll, ki fogja utólag pótolni. — Nem oly végzetes tehát a veszedelem, ahogy azt X. Y. véli. De ha az 1915. évi államsegély tényleg el is vonatnék, a nyugdíjintézet abban az esetben is zavar és akadály nélkül fogja a dijakat kiszolgáltatni azért, mert egyetemes felügyelőnknek okosan gondoskodó előrelátása következtében, úgy van berendezve egye-
