Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-12 / 50. szám
IV. évfolyam. 50. szám Aranyosmarót, 1914. december 12. EVANGÉLIKUS LAP EGY HÁZI, ISKOLAI ÉSTÁkSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények. az előfizetési es hirdetési dijak a lap szerkesztősébe elmére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelős szerkesztő n kiadó: SZinONIOHS/. LAJOS Pómunkatáiuk: HOHN V A NS/.K Y AI.AIiAh LIC. l'IZHLY ÓI>ÖN e« 8ZHL&NYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K . Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdető* dijat Efttz oldal 28 K.t léloldal 4 K., ncgycdoldal 7 K. KLebb hirdetések (pályázatok) minden szava ti Illi. 1 óbbszór megjelenő hirdetésnél árengedes. Tartalom: Sz. G Az írás. — EndrcJJy János: Istenek — Sas» János: Hitoktatás az iskolában, désére — Különféle. — Szerkesztő közléséi — Hirdetések Gyiirky Pál: Felelet X. Y kérAz írás. (Jes. 60 1—2. Kelj fel, világosodjál, mert eljött a te világosságod és az Ur dicsősége rajtad feltámadt. Mert ime sötétség borítja a földet es éjszaka a népeket, de rajtad feltárnád az Ur és dicsősége rajtad meg- láttatik.) Máskor, ha megjött az adventi várakozás szép ideje, nyugodtan fe'ütöttük a próphéta könyvét s a/ elközelgő Megváltóra gondolva oly végtelen természetesnek találtuk, hogy a babyloni sötét vizeknél gubbasztó számkivetettekbe lelket öntő szavai nekünk szólnak: Kelj fel, világosodjál, mert eljött a te világosságod és az Ur dicsősége rajtad feltámadt. Ma akaratlanul is odább siklik tekintetünk és sóhajtva mondjuk, hogy nehéz nekünk világosodni, mert sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket. Most amikor a legszebb, legbensőségesebb ünnep meleg fényének kellene derengeni már, koromsötét, rideg éjszaka nehezedik rá az egész világra, most, amikor a karácsonyi öröm első sugarainak kellene derűssé varázsolni a sziveket, csak a gyermekek gondtalan ajkán van vidám kacagás s csak a boldog könnyelműek, a mával s holnappal nem törődök lelkében van világos, derűs hangulat, de különben sötét gondok ülnek ott is, ahol esténkint száz villámos lámpának fénye gyullad fel, meg ott is, ahol a homállyal kicsi olajos mécses lángja küzködik. Sötétség borítja a földet, északon, délen, keleten, nyugaton egyaránt: ifjú hösök százezreinek csillogó szemére borul sötét fátyol, kisgyermekek ártatlan tekintetét az idegen földben porló édes apáért hulló könnyek homályositják el és aztán akiknek szivét százszorosán járja át az éles tör, akik örömet, de bánatot is százszorosán tudnak érezni, az édes anyák ... oh igen az édes anyák a magyar föld nádfedeles házikóiban, a végtelen orosz puszták havas hajlékaiban, a kietlen szerb hegyek között s ott, ahova máskor kisérteni sem járt a nyomorúság, a Champagne gazdag mezőin, a kincses Albionban, csak sirnak-sir- nak s hulló könnyeik záporán át csak sötétet látnak s ha van gyötrődő szivükben egy kis világosság, a reménység halavány derengése az, hogy én csak várlak, visszavárlak. Sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket s ebben a reménységoltó, szívverést elfogó éjszakában, mit kezdjek a próphétai szóval én szegény téreg, hogyan világosodjam, holott körülöttem bünnek- bajnak tengere zajlik ?! Hozzám hasonló emberi lények százezrei váltak egy ik napról a másikra földönfutókká, békés, virágzó országokra befolyásolhatatlan, kemény akaratok zúdítottak hihetetlen megpróbáltatásokat s számomra, aki nem vagyok jobb, érdemesebb amazoknál, ki tudja micsoda sorsot rejt magában a jövendő?! Óh de más is az élet, mint ahogy azt a béke idején, szép napsugaras nyári reggeleken, virágos mezőkön tovarobogó vonatunkon, vagy a hullámok hátán sikló hajón elgondoltuk magunknak. Micsoda semmi, milyen jelentéktelen parány az ember, mennyire nem számit a reménye, akarata, munkája s hogyan ráillik ma az erősekre, a hatalmasakra, a gazdagokra is az a melancholikus igazság: Szegény ember szándékát, boldog Isten bírja, ember tervez, Isten végez. Most bizonyára azt búgják a strassburgi harangok: »Kincs, pompa, fény, rend, munka, rang, köd s pára mind fent és alant." * Akkor is sötét éjszaka volt s mégis azt mondta a próphéta: Kelj fel világosodjál. Ö csak várta, sejtette, de mi tudjuk már, hogy a koromsötét éjszakán, az alvilág sötétségén át jön felénk a világ világossága. Olyan biztatóan hangzik a szava: „Ne félj, csak higyj“ s úgy megszégyenít, de fel is emel a beszédje: „Ne aggódjatok a ti életetekről . . . mert hát kicsoda az tiközületek, aki akármilyen aggodalmaskodással testének hosszát egy arasszal megnövelhetné." Mi haszna volna annak, ha busongó lélekkel várnánk az ünnepet, ha belevesznénk a szorongás sötét éjszakájába
