Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-05 / 49. szám

1914 december 5. Evangélikus Lap. 49 sz. korona segéllyel 4000 koronára emelkedett a fizetése ? Méltóztassék elhinni, olyan szülő akinek bejáró tanuló fia van, csak a lakáspénzt takaríthatja meg esetleg, de azt se egészen, mert kiadja a vasuti utazásra, mást nem. Aggályom van a d) po. t alatt foglaltak kirekesztése ellen is. A nyilvános iskolákat bojkottálni, legyenek azok mind­járt r. kath., nem ajánlatos, de nem egyeztethető össze ismert türelmességünk és liberális elveinkkel sem. Nem tartanám sujtandónak tehát a segély megvonásával az olyan lelkészt, kinek megfelelő ev iskola a közelben nem állván rendelkezésére, a kath. iskolában járatja, csak vallásos neveléséről legyen gondoskodva. Ez meg nem hűtlenség vagy árulás. Vagy ha igen, ez törvénybe iktatandó s csak azután lehessen felette pálcát törni. Ezek volnának szerény megjegyzéseim $z igen tisztelt bizottság ülésének jegyzőkönyvére Ha Ntü szerkesztő ur az ügy érdekében levőnek tartja felszó­lalásomat, kérem azt b. lapjában közzétenni. ligy lelkész juujjtj-arr- -rju\n«j"L*rr*—*■ ‘ * "■ " " i *,*‘ IRODALOM. A háború zajában még olvasni is olyan köny­vet keresünk, amelyből ennek a képe tüzrözödik elő írójának tragikus sorsa miatt szomorúan aktuális most Hermann Löns: Der Wehrwolf c. parasztkróni­kája* a harminc éves háb >rú idejéről. Az akkori had­viselés minden borzalmát rajzolja ez a gyászos kró­nika egy félreeső vidék Önvédelmi harcának és véde­kezésének a leírásában, önvédelemből a vidékre csa­tangoló harcosok és cigányok, rablók százait teszi el egy parasztszövetkezet láb alól. Nincs aki védje, oltalmazza őket, ők maguk gondoskodnak hát övéik és vagyonuk védelméről. A krónika egyszerű és meg­ragadó leírások egész sorát foglalja magában. írója a legreményteljesebb német Írók és lírikusok egyike volt. A háború őt is csatasorba szólította. A reimsi sikon ott érte a gyilkos go'yó a német irodalom nagy szo­morúságára, mely Lőnstöl még sokat várt. A modern háború borzalmai egy részének a leírását Frenssen: Deter Moors Fuhrt nach Süd west c. gyönyörű könyvében találjuk meg. A legújabb né­met történelem egy epizódját, a herero-lázadás leve­rését írja meg benne Frenssen. A piszok, a szomjúság, az emberfeletti fáradalmak eposza ez az — ifjúsági iratnak is kedvelt — (persze csak az érettebb ifjúság számára való) könyv. Ez a regény is szomorú vonat­kozásban áll a mostani háborúval. Az, aki a regény megírásához Frenssennek az anyagot szolgáltatta, szin­tén áldozata lett a mostani gigászi viaskodásnak. * Megjelent E. Diederichsnéi Jénában (6 ezer). Ára fűzve 3, kötve 4 márka. 5. oldal. Egy harmadik halott könyvéről is meg kell em­lékeznünk. Ki ne emlékeznék, még a mostani véres hekatombákboz hozzászokott világban is— az „utolsó eretnekre“ Jatho, volt kölni papra, aki szintén tragikus véget élt. A porosz Spruchkollégium első áldozata történeti ’nevezetességű ember. Nem csak pőre, tragi­kus sorsa, hanem egyéni értéké is felülemeli őt a közönséges mértéken. Az eddig ismert dokumentumok csak a nyilvános és a papi szereplését ismertetik és helyezik hol baráti, hol pedig ellenséges megvilágításba. Most azonban hogy Jénában, E. Diederichs kiadásá­ban a fia összegyűjtötte és kiadta apjának a leveleit (Curl Jatho: Briefe. Herausgeg. von Carl 0. Jatho. Mit Sechs Portrat u. 3. Faksimiles. 1914. Ára tűzve 7 kötve 850 márka) magunk elölt látjuk Jathot fejlődé­sében, az emberekkel, barátaival, híveivel való levél- beli érintkezésben s sokkal elevenebb, életteljesebb és egyben rokonszenvesebb képet nyerünk róla, mint pőrének az aktáiból. Most nem áll módunkban, iiogy ezt a sok nagyon értékes dokumentumot tartalmazó kötetet részletesen ismertessük. Aki korunk egy kima­gasló intelligenciájú, népszerű de modern gondolko­zása és önállósága miatt hivatalos körökben nem ked­velt papjának a fejlődését, egyéniségét, jellemét ismerni akarja, az úgysem elégszik meg azzal, amit erről a kötetről és Jathóról X vagy Y ir, hanem elolvassa magukat e leveleket. Végül nem kis szivfájdaiomma!, Írnom kell a Diederichsnéi Jénában megjelent tábori könyvtár első három füzetéről is.** Mindegyik füzet értékes megnyilatkozások gyűj­teménye. Az egyikben a nagy háború költészetéből kerül egy csokor a német katona torniszterébe, a má­sik a német nemzeti öntudat ébresztésére szólaltatja meg a nemzeti gondolat régi és újabb képviselőit. Walther von der Vogehveidet, Hutten Ulrikot, Fichtét, Arndtot, Treitschket, Jahnt, Bismarckot, Lagardeot és Langbehnt. A harmadikban Eckehart mester, Luther, Lessing, Fichte, Schleiermacher, Goethe, Lagarde, Jatho és Bonus Artur jutnak szóhoz. Mindegyik a modern vallásosság fundamentális tényeire mutat rá: a vallá­sos individualizmus és bensőség jogát prédikálja. Szívfájdalommal nézek ezekre a szép kiállítású és már a nevekről Ítélve is tartalmas könyvecskékre. Arra gondolok, hogy mi ugyanabban a legendás kor­ban élünk, ugyanabban az áldozatokkal teljes hábo­rúban vagyunk részesek, ugyanabban a méhben va­gyunk, melyből a németek jövendője születik ! És mégis milyen más látvány a mi háborúnk, a mi lelkesedésünk, ** Tat. Bücher fúr Heldpost. Heft I. Der Heilige Krieg. Gedichte aus dem Beginn des Kampfes. Heit 2. Deutsches Volkstum. Bekentnisse deutscher Helden und Denker. Heft 3. Deutscher Glaube. Religiöse Bekentnisse aus Ver­gangenheit und Gegenwart. Ara mindegyiknek 60 Pf.

Next

/
Thumbnails
Contents