Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-14 / 46. szám
Evangélikus Lap. 46. sz. 1914. november 14. 4. oldal. a nyelvi kérdést feszegetjük ott, ahol minden szabad, akkor mindent elrontunk. Bizonyosra venném, hogy még azok közül az egyházak közül is, melyek a Missouri Synodus alá rendelt Slovak Synod kötelékébe tartoznak, több csatlakoznék idővel. Mert a nép ellensége a Missouri Synodus uj tanainak, a kath. izü gyónást nem tudja bevenni és magam is tanúja voltam annak a harcnak, melyet a hívek papjaikkal folytattak. Egy tót lap a „Slovenská Evanjelická Jednota“ hivatalos lapja volt az, mely legjobban harcolt a missouristákkal, akik még most is csak nagy erőszakoskodással tartják magukat, legtöbbnyire csak tűrik a missouristák papjait, mert más nincs, hát az is jó. Példa erre az amerikai legnagyobb ev gyülekezet Chicágoban, ahol magának a Slovak Synod elnökének is kiadták az útját. De hogy ezeket a gyülekezeteket is megnyerjük, olyan embernek kell közéjök mennie, aki hozzájuk tud férkőzni, belát szivükbe. Ha az amerikai viszonyokat mérlegeljük és figyelembe vesszük a sok visszásságot, feltétlen hozzájárulunk a javaslathoz és az amerikai egyházmegye szükségét elismerjük. Áldozatokat is kell érte hoznunk, hiszen hitsorsosainkról van szó, akiknek egy része itt, másrésze ott lett hajótörötté. Ev. egyházunk vezető körei bizonyára megtalálják a módját, hogy az amerikai kérdést közmegelégedésre oldják meg és elővigyázatossággal kezeljék, figyelmük bizonyára ki fog terjedni összes testvéreinkre, mert csak igy lesz teljes sikere a mozgalomnak. A mostani háború a nemzetiségek lelkületében is nagy átalakulást fog előidézni, talán majd megtanítja őket, hogy nem mostohák ők, de gyermekei e hazának, ahol az élet mégis sokkal édesebb, mint .bárhol e nagy világban. És ha majd a nagy kijózanodás uj hajnalt virraszt ránk, akkor szélesebb látókörrel, uj szívvel vethetjük meg a jövő alapját. Dunaegyháza. Schultz Aladár cv. lelkész. „Szemle.“ — Válasz K. M.-nek. — Az Evangélikus Lap 42-ik számában R. M. a Luther Társaság közgyűlési jelentésében több dolgot oly világításban tüntetett fel, ami félreértésre adhat okot, amiért alábbi hélyreigazitásunkat tesszük közzé: 1. Cikkíró kifogásolja a háborús imádságoknak a Belmissióban való közzétételét. ÍA közgyűlés egyhangú véleményé volt az.) A háborús imádságok a Belmissziónak legszorosabb értelemben vett munkamezejékez tartoznak, tehát helyük van a Belmissió lapban; — nem szólva arról, hogy más fedezet ezen imáknak külön füzetekben való kiadására nem is áll rendelkezésünkre. Háborús agendát nagyon szívesen adnánk ki külön is, ha a cikkíró akár a közgyűlés előtt, akár magán a közgyűlésen szives lett volna erre nézve fedezeti alapot megjelölni. Különben egy agenda kiadása a hivatalos egyház joga és kötelessége. 2. R. M, nagyon téved, amikor azt állítja, hogy a Belmisszió „ez évben tizenkét ivén jelenik meg s nem is túlságos nagy példányszámban.“ A Belmisszió ez évben nem 12, hanem 19 íven jelenik meg, ami nagy különbség. 16 Ívnyi terjedelemben máris megjelent, s még hátra van a novemberi és decemberi szám, másfél iv terjedelemmel. A nyomdára vonatkozó tanácsát követni fogjuk. Úgy fővárosi mint vidéki nyomdák árajánlatait bekérjük. 3. Az irói tiszteletdijakon t ikarékoskodni alig lehet. Lássuk a dijakat. Egy iv 16 nyomtatott oldal tiszteletdija 50 korona ha eredeti; ha forditás 33 korona. Kérdjük, oly nagy árak ezek, hogy ezen takarékoskodni lehetne. S amellett még „a minőségre is nagy gondunk legyen.“ Igazán lekötelezne R. M., ha tnegnevezvé azokat az írókat, kik elsőrangú müveket szállítanak olcsóbban vagy ingyen. A legnagyobb készséggel elfogadjuk őket. 4. R. M. cikkíró kifogásolja, hogy a könyvtártípusok példányai csak 100 rendelés beérkezte után küldetnek széjjel. Ez az álláspont teljesen jogosult volt, úgy egyházi, mint pénzügyi szempontból. Egyházijszem- pontból azért, mert három kerület a típusoknak kötelező beszerzését elrendelte; joggal lehetett elvárni, hogy az összes rendelések a kitűzött határidőn belül mind beérkeznek s akkor minden iskola megkapja idejében a magáét. Erre az egyházak figyelmeztetve is lettek. Hogy pénzügyi szempontból vállalatról csak tömeges rendelés és tömeges beszerzés mellett beszélhetünk, azt bővebben magyaráznunk nem kell. Az utolsó budapesti közgyűlés után azonban a fenti helyes állapotot kritika tárgyává tenni, már igazán meddő dolog. Alulírott főtitkár belefáradva a sok küzdelembe maga javasolta, hogy a társaság ne várja be a száz rendelést, hanem foganatosítsa a típus rendelést egyenként rs, habár ez nem gazdaságos eljárás. A közgyűlés eltekintett az eddigi eljárástól s a rendelések ezentúl rövid időközökben foganatosítva lesznek. tekintet nélkül a rendelők számára, tekintet nélkül a haszonra. Az eddigi rendeléseket most foganatosítjuk, mint azt a Belmisszióban közzétettük. A legközelebbi rendelési időpontot december 31-éig düztük ki, mely után uj tipusszállitás lesz. Sajátságos fátum nehezedik mindkét protestáns egyházra. A reformátusok kitűnő üzleti elveken alapuló szervezetet adtak könyvtártípus vállalatunknak. Ott az a baj, hogy a vállalat vezetését s ezzel a hasznot magán- vállalkozókra bízták, ami érthetetlen előttem. Ha a reformátusok a tipusvállalatot a Magyar Prot. Irodalmi Társaságra bízzák, akkor a társaság évi jövedelmét 20,000 koronára növelik.
