Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-07 / 45. szám

1914. november 7

Evangélikus Lap. 45. sz.

5. oldal.

enyhitő balzsamot, hány elhagyatott lélek támaszt és vigasztalást, hány szerencsétlen árva gyámot és gondozót, hány nyomorék csonka hős segítséget és lelki vigasztalást.

Oh, nagyszerű az a munkatér, mely mindenkire vár, aki Isten jóvoltából ép testtel és egészséges idegzettel éli túl napjaink borzalmait. Az annyira óhajtott és epedve várt béke nyugalmas napjaiban a hazának és társadalomnak egyaránt szüksége lesz minden dolgos kézre, minden gondolkodó főre, mert óriási, emberfeletti lesz az a munka, melyet a társadalmi nyomor enyhítése és a hazának újbóli felvirágoztatása fog követelni.

Azért mindenkinek kötelessége lesz félrevetni minden önző érdeket, minden kicsinyes felfogást; mindenkinek meg kell becsülnie majd az életet, ha másért nem, azért a munkáért, melyet tőle megkövetelni a hazának és társadalomnak joga lesz. Senkiscm rendelkezhetik önkényesen az életével, senkisem dobhatja azt könnyelműen magától, mert életével a hazának tartozik, annak pedig minden élet drága, minden, még oly szerény segítségre is szüksége lesz.

S ha másnak nagyobb nyomora, bánata, szomorúsága, kétségbeesése elfeledteti a saját nyomorúságát, ha valaki megtanulja a saját életét megbecsülni csak azért, hogy azt magánál szerencsétlenebbeknek szentelje, akkor talán megdrágul az élet, s bizony ez sem lenne az utolsó haszon, ami a csatamező vérrózsái nyomán teremne.

Kinztlcrné Solcz Inez.

A Luther Társaság és a háború.

— Felhívás az egyházakhoz. —

Vettük és közöljük a következő felhívást:

Nemcsak egyesek támasztanak nagy igényeket a Luther Társasággal szemben, de a közegyház is sokat vár tőle. Ez magában véve is arra vall, hogy a L. T. fontos tényezővé vált egyházunk hívei lelki szükségletének és vallási érdekeinek szolgálatában.

Tisztán áll, hogy nagy fontosságú feladatok teljesítésére vállalkozott ; de — bár tagadhatatlan, hogy eddig is értékes munkát végzett, melyet kicsinylenünk igaztalanság lenne — kétségtelen mégis, hogy a vele szemben támasztott igényeket minden irányban kielégíteni nem volt képes; jobban mondva: nem állt módjában. Ennek oka főleg abban keresendő, hogy huszonnyolc évi fennállása után is még mindig oly szerény anyagi eszközökkel rendelkezik, melyek nem engedik meg, hogy az egyházi vallásos irodalom céljaira nagyobb összegeket fordíthasson s főleg, hogy a váratlanul felmerülő szükségletek kielégítéséről azonnal gondoskodjék; mert költségelőirányzata korlátozó határok közé szorítja produktivitását.

A legutóbbi időben is sokan a L. T.-tól várták, hogy a bekövetkezett háborús állapotban úgy a hadba vonuló katonák, mint a családok részére megfelelő asketikus iratokat nyújtson. Ilyenekről előre gondoskodni nem volt aktuális szükség; mert még a nyár elején háborúra senki sem gondolt. Csak mikor úgy szólván váratlanul bekövetkezett a háborús állapot, akkor éreztük meg, mi az, amit a helyzet követel. S bár intézkedésre hivatott administrativ szerveink is kénytelenek voltak gyűléseiket bizonytalan időre elhalasztani, a L. T. ügybuzgó elnöksége, éppen a jelentkező szükséget látva, összehívta a közgyűlést, hogy a Társaság a lehetőség szerint módot találjon a hívek jelen helyzetben tapasztalt lelki szükségletének ellátására.

Mikor a közgyűlésen tárgyalás alá került a költségvetés, akkor láttuk, mily szegények vagyunk, mily kevés az, amit a felmerült igények kielégítésére áldozhatunk. Még folyóirataink eddigi terjedelmének korlátozása mellett is csak 3000 korona állt rendelkezésünkre ; de amit lehetett a követelt célra felajánlani, azt mind erre szántuk.

Szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy a hadba vonuló katonák kezébe adható imakönyv már rendelkezésre állt: a „Lelki fegyver“, melyet Stráner Vilmos soproni theol. akad. tanár lélektől ihletett szívvel irt meg s hogy ezzel milyen égető hiányt pótolt, bizonyítja az, hogy imakönyve — úgy tudom — már a harmadik kiadás alá kerül. Ezzel a L. T.-ot felmentette azon feladattól, hogy katona híveink kezébe adható alkalmas imakönyvről gondoskodjék s a Társaságnak csak azt a kötelességet kellett vállalnia, hogy a Lelki fegyver ingyen terjesztését előmozdítsa, mely célra 2000 koronát szavazott meg a közgyűlés.

E mellett azonban a családok részére megnyugtató, vigasztaló, hiterösitő és lelki épülésre alkalmas iratról is kellett gondoskodni. Ennek elkészítését a L. T. Kapi Béla körmendi lelkészre bizta, ki rövid idő alatt megbízatásának eleget tett s munkája: „Erős várunk az Isten! elmélkedések és vigasztalások a háború idejére“ elkészült, melyben feladatát a helyzet oly megértésével és átérzésével oldotta meg, hogy ez a kis könyvecske teljes mértékben fogja szolgálni azt a missziót, melyet maga elé tűzött. „Erős várunk az Isten“ és a „Lelki fegyver“ belső értékük szerint méltón társul egymáshoz. Csak az sajnálatos, hogy a Társaság a Kapi munkájának három nyelven való ingyen terjesztésére csak 1000 koronát irányozhatott elő.

Az előre látható, hogy a L. T.-tól sokan fogják kívánni úgy a „Lelki fegyver“, mint az „Erős várunk az Isten“ ingyen példányait, de e célra sokkal szűkösebb anyagi eszközökkel rendelkezik, sem hogy a szükségletet kielégíthetné. Azért segítsük a Luther Társaságot áldásos munkájában, támogassuk adományainkkal, minden egyház nyújtson segédkezet, hogy Tár