Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-24 / 43. szám

1914. október 24.

Evangélikus Lap. 43. sz.

5. oldal.

lelkipásztori ténykedéseim felett, valóban a megszégyenítés czélzatával, a nagy nyilvánosság előtt bírálatot mondott.

Tudva azt, hogy a harctérre vonuló sátoraljaújhelyi honvédgyalogzászlóaljban van néhány evang- vallásu katona, egy ugyancsak evang. vallásu százados utján arra kértem a már azóta hősi halált halt zászlóaljparancsnokot, hogy bocsássa evang. honvédeinket istentiszteletre s az úrvacsorához. Kérésemnek eleget tett s kívánsága értelmében augusztus 15-én meg is jelent templomunkban a nyolc főnyi evang. legénységből öt s rajtuk kívül még az evang. vallásu százados. Ezek tehát éltek az úrvacsorával a mi templomunkban, a mi rítusunk szerint. Hogy az elmaradt három katona miért nem jelent meg, nem tudom; lehet, hogy ezek a kapott „parancs“ félreértéséből, hiszen a zászlóaljparancsnok is átiratában d&. cv. re/. legénységről beszél, elmentek a református templomba s ott éltek az úrvacsorával. De az is lehet, hogy valamelyik, későbben alakított menetszázadban akadt 1—2 ev. katona, aki a nagyobb tömegű ref. katonákkal együtt élt az úrvacsorájával a ref. templomban. R. M. ur azonban kiszámíthatja magának, hogy ha egy hadilétszámú, tehát majdnem 1 ICO embert számláló zászlóaljban 8 ev. katona találtatik, egy században körülbelül mennyi lehet!

íme itt az a botrány, amelyet fel kellett tálalnia R. M. urnák az egyetemes egyház közönségének! Ezért kötelez engem behatóbb lelki gondozásra.

A tényállás ismertetése után R. M. úrral közölni óhajtom a nyilvánosság előtt, a kérkedés minden szándéka nélkül, az alábbi dolgokat is; Én nemcsak a magyar katonáknak osztottam ki az úrvacsoráját, hanem az itt időző idegen ezred német nyelvű katonáinak is, sőt még külön német nyelvű istentiszteletet is tartottam velük. Gondozásom nemcsak az egészségesekre terjedt ki, hanem a sebesült katonákra is, kiket kütelességszeriileg rendesen látogatok, sőt levelezését is én intézem, már t. i. annak, aki arra rászorul. írhatnék egyebet is, de minek a nyilvánosság elé vinni mindent, amit kötelességszerüleg mint lelki- pásztorok cselekszünk? Láthatja azonban R. M. ur a közlőitekből, hogy azok is teljesitik erejükhöz, képességükhöz és idejükhöz képest kötelességeiket, akik a nyilvánosság elé nem kívánkoznak s egyházmentő és vallásbiztositó ideáikkal megmaradnak oly körökben, hol a tapasztalatok, gondolatok, tervek kicserélése, meghányása-vetése csakugyan termékenyitöleg hat elhatározásainkra s pásztori munkáink utján az egyház benső életére.

Nem mondom ezzel s távol legyen tőlem az, hogy a nyilvánosság elé helytelen menni, hisz ez a közélet követelménye; magam is irtani régebben eleget; de mindenesetre, a ki a nyilvánosság elé lép s kiváltképen a bíráló szerepét ölti magára, vessen számot, a mikor tollat fog, bíráló ténykedéseinek az eredményével is, mert ha avatatlannak mutatja magát, a visszautasítást megkapja olyan formában, a minőben nem óhajtotta. Mindenesetre, ha R. M. betűk alatt valamelyik lelkésztársam rejtőzik, a saját egyházában hasznosabb munkát végezhetett volna addig, a mig a sátoraljaújhelyi lelkész botrányát megírta s a lelki gondozásra vonatkozó tanácsai felett gondolkozott.*

Dómján lilék,

lelkész

KÜLÖNFÉLE.

Legfelsőbb adomány. Ö cs. és ap. kir. Felsége a kölesei ág. h. ev. egyházközség részére árvíz által elpusztult templomának újjáépítési költségeihez magánpénztárából 200 korona segélyt adományozott.

Gyászrovat. Kissé elkésve kaptuk azt az értesítést, hogy Mojzsik Lajos takarékpénztári igazgató, a szentesi egyház hithü, áldozatra kész felügyelője, ki a szentesi egyházat és közegyh »zunkat szivvel-lélekkel szolgálta, hosszabb szenvedés után elhalt. Emlékét egyházunk hálás kegyelettel fogja megőrizni.

Lelkészválasztás. Németjárfalura (Moson m.) egyhangúlag Hildebrand Keresztély petőfalvi lelkész választatott meg. Szemlakra szintén egyhangú választás utján Fröhlich Győző lieblingi s. lelkész került.

A losonci ev. Nőegylet e nehéz, harcos időkben becsületes munkával igyekszik megfelelni nemes hivatásának. A Nőegylet tagjai, édes anyák és ifjú leányok, a rendszeresen megtartott kézimunka összejöveteleken szép számmal egybegyülve, az elnökség vezetése mellett szorgalmasan kötik és várják a meleg ruhákat harcosaink számára. A Nöegylet már eddig is nagy mennyiségű fehérneműt, seb és haskötőt, kapcát, térdmelegitőt, csuklóvédöt és hósapkát ajándékozott részint a Központi Vörös-kereszt Egyletnek, részint pedig a helybeli katonaságnak, valamint a helybeli kórházakban és kaszárnyákban elhelyezett sebesülteknek. E munka serényen fog folyni mindaddig, mig a harc füzében küzdő katonáinknak szükségük van női kezek jótékony segítségére.

• A lapunk 41. számában közölt cikknek nem az volt a célja, hogy a sátoraljaújhelyi lelkész urat kötelességmulasztással stb. vádolja. Sajnáljuk, hogy ilyen é't tulajdonított neki. Irtunk a dologról, mert ref. egyházi lapok dicsekedtek vele, hogy ők milyen liberálisak .. . hogy ők Sátoraljaújhelyen, ahol ev lelkész is van, evang. katonáknak is kiszolgáltatták az úrvacsorát. Mi ezt az esetet példának használtuk fel s azt akartuk vele mondani, hogy ime, még ahol ev. lelkész és egyház van, még ott sem vesznek rólunk tudomást s ref. templomba dirigálják az evang. katonákat! Mennyivel több okunk volna tehát nekünk a memorandumozásra, behatóbb lelki gondozásról való gondoskodásra, mint a ref egyháznak! A fenti sorokból látjuk, hogy az újsághírektől vett példa, mint példa sem állja meg teljesen a 1 c’yét, mert a három evang. katona ref. templomban való ur- vacsoravétele félreértésből származott. Ez tehát rendjén \oina. Most csak arra vagyunk kiváncsiak, miért kovácsoltak ebből ref. laptársaink maguknak tőkét? (Szerk.)