Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-24 / 43. szám

1914. október 24.

Evangélikus Lap. 43. sz.

3. oldal.

TÁRCA.

Innsbrucki emlék.

Ma: Kollci' István.

Ha idegenben megfordulunk, oly jól esik a léleknek, meglelni egy helyet, ahol úgy érezzük magunkat akár csak olthon. S ha egy idegenszerii környezetben egy kis csoportot, egy lelkes közösséget találunk, amely eszméinket szolgálja: lelkünk öröme majdnem határtalanná válik. Egy-egy nemzetiségi vidéken működő magyar kör vagy idegen országban talált magyarok oly jóleső érzést váltanak ki lelkűnkből. A mi evangéliumi egyhazunk is olyan oázis, amelyet akárhol megtalálni lelkűnknek jól esik. Elsősorban ott, ahol igazi missziót végez, fontos feladatot teljesít. Mily jól esik lelkűnknek tudni, mily otthonias érzelmet szül az a tudat, az átutazó protestáns keresz'ényben, hogy evangélikus templom van Jeruzsálemben, Rómában és — Innsbruckban is.

Magam az utóbbiról akarok Írni.

Innsbruck fekvése festői szép. Láttam Rómát, Nápolyt, Bécset, Dresden!, nos és Budapestet — amely oly annyira szivemhez nőtt — de Isten tudja, azt a hatást, amit Innsbruck, egyik sem tette reám. A ki Innsbruckot, különösen aki a Tauernbahn Marburgtól induló vonalán közelíti meg. annak még a gyönyörű szép Svájc vierwaldstätti ta a és Interlakenc is közömbössé válik. A hatás kimondhatatlan. Utóvégre is a lélek érzelmei sohasem adhatók vissza híven szavakkal. S ez a hatte végigkísér bennünket mindenhova, bárhova vezet utunk Innsbruck után. Üdeség és fenségesség. Tán e két szó fejezi ki leghívebben s mégis csak gyarlón egyúttal azt, ami szivünkön Innsbruckot látva átvonul. A város mögött mint egy hatalmas, merőleges védőbástya emelkedik a házakat s a felhőket egyaránt túlszárnyalva fenségesen egy hatalmas hegyóriás. Ez a hegy uralkodik a városon: ott áll mereven, mozdulatlanul, mint az elkerülhetetlen sors, állandó egyformasággal.

A hatalmas hegy alatt terül el a város: Innsbruck. E nagy kathotikus város, amelynek hires theologiája a jezsuiták vezetése alatt áll. És előttem az evangélikus templom, az Evangelische Christuskirche képe. Fekvése gyönyörüszép. Mögötte emelkedik a hegy, amely a Hungerburggal festői hátteret ad. A templom téglavörös épületkövekből épült kedves modern slylusban a város villás negyedében Svájcba vezető utunk éppen egy vasárnapon vezetett Innsbruckba s igy részt vehettünk a 10 órakor kezdődő istentiszteleten. A katlio- likus város evangélikus híveinek szárna 2000-et tesz ki, élükön nagy buzgalmu, lelkes fiatal papjukkal. Az istentisztelet mély benyomást gyakorolt reánk. Ami alatt szivünk áhítattal telve emelkedett Istenhez, részesei voltunk egyúttal oly prédikációnak, amely ritkítja párját. Megtudtuk, hogy mikép terjesztik Tirolban az

evangéliumot s most már nem is csodálkoztunk azon, hogy a templom tömve volt hívekkel, elsősorban intelligens férfiakkal, akiket sajnos nálunk nem igen leltet a templomban látni. Megtudtuk, mily hévvel, mily szent fanatizmussal s lelkesedéssel terjesztik e klerikális városban az evangélikus hitet. S mily helyes alapon, mily igazán mutatnak reá az evangélikus s a katholikus hit között való különbségre, a katli. és evang. világfelfogás és vallásosság óriási ellentétére s azjgazl vallásosság lényegére, amidőn a fösulyt nem a dogmákra fektetik, hanem az evangéliumi érzületre s arra, hogy rámutassanak e tényre mit hozott nekünk Luther, mi az, ami veszendőbe ment a kath. egyházban. Nem a dogma a lényeg, hanem az. Istennel való teljes életközösség, amely semmi olyanról nem tud, ami n szív s az Isten közé éket verhetne.

A szép ének után következett az oltári istentisztelet. A liturgia olyan, mint Németországban. A lelkész az apostoli hitvallást is elmondja a hivek nevében.

Újra csak ének és a lelkész a szószékre lép. Beszédjének t Tgya a vallásosság lényege és a katho- likus s protestáns lélek közötti különbség. Azzal kezdi, hogy a protestantizmusnak Tirolban, mily nagy küzdelmet kellett és kell folytatnia. A katholicizmus újabban is nyomást igyekszik gyakorolni az evangélikus hitfelekre s megnehezíteni azok helyzetét. Ezen politikai katholicizmus ellen minden erőnket latba kell vetnünk. A katholicizmussal, mint vallással békében lehetünk meg, de nem a politikai katholicizmussal. Az utóbbi években különösen a Kath. Schulverein törekszik a protestantizmus terjedését meggátolni. A katholicizmus lényegesen különbözik a protestantizmustól. A különb- ség ugyanaz, mint amely különbség van vállás és egyházi tan között. Sokan vannak, akik mélyen váltásosak és nem járnak a templomba. Ök tudják, hogy miért és mi is tudjuk. A kath. hit, illetve egyház egy hatalmas Universalkirche, (egyetemes egyház), az evang. hit s egyház persönliches Verhällnisst személyes hitet s személyes viszonyt kivan. A kath. egyházban a pápa diktál, a hívőnek csak hinni kell, Isten és a hivő közé sok jelenség furakodik, amit a protestáns ember nem tűr és nem ismer. A' evang. ember közvetlen érintkezik Istenével, nincs szüksége arra, hogy Isten és szivünk közé idegen elemek tolakodjanak. S ha sok evang. hívőt tán fájdalmasan is érintene az, hogy sok külsőséget s pompát, színes miseruhát, processziót stb. elveszitet, boldogsággal tölti el az, hogy saját lábain jár, hogy hitét ő építi fel, hogy öntudatos vallást van, hogy közvetlenül érintkezik Istenével. Ez az a szikla, amelyre épit. S ez a vallás. Ezek azok a pillanatok, midőn megéljük az Istent, midőn lelkünk telve van az Isten iránti hálával, tisztelettel s bizalommal s midőn hatalmát érezzük. Igy élte meg Istent Krisztus, igy élte meg P;1 apostol, Augustinus és Luther. Mindezeket saját, személyes vallásosságuk jel-