Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-10 / 41. szám

8. oldal.

1914. október 10.

Evangélikus Lap. 41. sz.

ne történhessék, a miniszter elrendelte, hogy az elhalálozás vagy nyugdíjazás következtében megüresedett tanári állásokat sem az állami, sem nem állami felsőbb fiú vagy leány tanintézetekben nem szabad tanárjelöltekkel betölteni. Amennyiben ez az intézkedés egyes esetekben nagy méltánytalansággal járna — arról a miniszternek jelentés teendő. — Ez a szimpathikus és igazságos rendelet másutt is követőkre találhatna. A harcban állók, értünk vérzők minden jogát féltve kellene óvni.

Háborús krónikák. Itt is ott is hallunk hangokat, milyen fontos és szükséges, a jövőben minő megbecsülhetetlen értékű munka volna az, hogyha lelkészeink a háború eseményeit az anyakönyvekben vagy másutt az egyházi irattár számára megörökítenék. Ennek a kiván Ságnak nálunk Gyenge János dr. volt *a Debreceni Prot, Lap hasábjain a legelső szószólója, külföldön pedig a Hildburghäuser Darfzeitung egy cikke hívja fel rá a figyelmet, mely Lüpke Dorfkirchéjében került szemünk elé. Ezt a kívánságot mi is időszerűnek és meghallgatásra, teljesítésre érdemesnek tartjuk. Persze, nem a háború történetének a megírására, eseményeinek a feljegyzéseire gondolunk. Ez a történelem dolga. Nekünk ezekben a világtörtént ti időkben csupán a magunk közvetlen környezetében, egyházunkban történő dolgok fejegyzésére kell időt szakitanunk. A mi kis világunkban is mennyi feljegyzésre méltó esemény akad most! ... Az első behívók, a bucsuistentiszte- let, a bevoulás, az otthonmaradottakról való gondoskodás, a sebesültek ápolása, s sok jókedvvel nyújtott adomány, az első halálhír, az első gyászistentisztelet s a többi fontos és jellemző történés, mind megérdemli, hogy megörökítsük őket késő nemzedékeknek okulásul. Ezek az általunk megrögzitett apró adatok majdan a történelem kimeríthetetlen kincsesbányái lesznek, azért ne sajnáljuk a fáradságot és Írjunk egyházközségi háborús krónikákat!

Tábori lelkészek szaporítása. Németországban a treuga Dei dacára hangosan panaszkodnak a — protestánsok, hogy prot. tábori tábori lelkészeket heteken át nem lehet látni. Kath. lelkészt ellenben minden garnisonban feles számmal lehet találni. A hadvezetőség megnyugtatásul kilátásba is helyezte a tábori lelkészek számának a növelését. Természetesen létszámfeletti állásokat szerveznek a katonalelkészek számára is. — Megemlítjük még, hogy a rendes katonai szolgálatot tebesitő német evang. lelkészek közül huszonegyen haltak már hősi halált a különböző csatatereken.

Kimutatás a katholikusok akciójáról. Minden kommentár nélkül közöljük a kath. Egyházi Közlöny nyomán, [hogy „a monarchia főpásztorai“ körlevelet bocsájtottak ki, melyben a papoktól pontos kimutatást leérnek a háborúban katholikus szellemben végzett működésükről, hogy ily módon a katholikusok egész tevékenysége számszerű adatokban legyen meg. Minden lelkész kérdőívet kapott, melyen a következő kérdések vannak; „Hány kath. hivő teljesített a háborúban katonai szolgálatot? Hányán járultak a hadbavonulás előtt a szentségekhez? Mit tettek a hívek, a kath. egyesületek a hadbavonultak érdekében ? Hogyan gondoskodtak otthon maradt családjaikról? Mit tettek a munkaerők hiányának a pótlása végett? Merre küzdöttek katonáink? Hányán estek el? Hányán és kik haltak meg? Hányán sebesültek, hányán betegedtek meg? Minő ájtatosságokat tartottak a háború folyamán ? Hányán járultak a szentségekhez ? Milyen hatással volt a háború >a bivek hitéletére? Természetben és készpénzben mily adományok folytak be a háború céljaira? Hányán, minő munkát végeztek? Kath. tanítóink, tanítónőink iskoláink, szerzetesházaink, kath. egyesületeink és intézményeink mit tettek a háború bajainak az enyhítésére ?“ A kérdésekre adott válaszok a háború végével az egyházmegyei irodákba küldendők, hogy ily módon is megörökítve maradjon az; egyházmegyéknek és a kath. egyháznak a háborúban való részvétele és a vonatkozó hiteles adatok mindig rendelkezésére álljanak.

A halotíhamvasztás. (Lásd lapunk 37. és 38. számait) Budapest még 1912-ben kimondotta, hogy a fakultatív halotthamvasztást helyesnek tartja s annak megengedését kívánja. A belügyminiszter sürgetés dacára sem döntött még a felterjesztés ügyében. A városi tanács most újból sürgető felterjesztést intézett a bel- ügyministerhez, melyben kifejtette, hogy a halotíhamvasztás kérdését a jelenlegi viszonyok újra aktuálissá tették. A háború halottainak sz ma napról-napra nagy mértékben növekszik és ezzel együtt nő a fertőző és járványos betegségek behurcolásának veszélye. A ham- vasztás folytán közegészségi szempontból várható előnyök fölsorolásában és megokolásában úgymond a fölterjesztés — nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni. Ezúttal csak azt emeljük ki, hogy a monarchiában, a Balkán-államoknál és Oroszországon kívül Európa minden államában meg van engedve a ham- vasztás, de még Oroszországban is külön rendelkezések vannak járványok és háború esetére, amely esetekben nemcsak, hogy meg van engedve a halott- hamvasztás hanem egyenesen kötelező is. Ismételten kérjük tehát Nagy méltóságodat, hogy a közgyűlés említett határozatához hozzájárulni s minthogy a temetkezés e módjának megengedése és szabályozása a közegészségügyi törvény értelmében Nagyméltóságod hatáskörébe tartozik, ebben a kérdésben most már sürgősen dönteni és a temetkezésnek ezt a rendjét a a közegészségügyi törvény* I. rész. XV. fejezetének rendelkezési keretében lehetővé tenni és kormányhatósági intézkedéssel mielőbb szabályozni méltóz- tassék.