Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-19 / 38. szám
Evangélikus Lap. 38. sz. 1914. szeptember 19. 6. oldal püspök urak között, mert ha alig egy pár éve az egyetemes gyámintézet elnökségét egymásután háiitot- ták el maguktól, akkor most sincs sem kevesebb dolguk, sem kevesebb felelősség nem terheli őket. Olyan elnökre pedig, aki esetleg csak reprezentálna, nincs a lelkészegyletnek szüksége s erre a szerepre a püspök urak közül is nehezen akadna vállalkozó. Nagy hátrányára van az egyesület akcióképességének az a gyakorlat, hogy minden ügyben megkérdezi az alsóbb fokú egyesületeket. Lehet, hogy ez a szabályszerű eljárás. Azonban az bizonyos, hogy ezzel minden ügy elintézése legalább egy évi késedelmet szenved. Eddig joggal kifogásolható az az eljárása is, hogy direktívák adása helyett megszavaztatta egy csomó kérdésre pl. arra vonatkozókig is az alsóbbfoku lelkészegyleteket, hogy van-e szükség Budapesten keresztyén népszállókra!? Ezeket a hiányokat mind hamar ki fogja az egylet heverni, hogyha erőteljes, vezérszerepre termett és hivatott vezető kezébe kerül. Akkor majd lesz az egyletnek vonzóereje is. Ma sokan nem látják be, miért volt szükség az egylet nagyszerű szervezetére, mikor azt a kevés munkát, amit eddig végzett, a régi lelkészi értekezletek minden különös organizáció nélkül is elvégezték. Ahhoz, hogy a nógrádi vagy a kemenes- aljai lelkészi értekezleten X. vagy Y. felolvasást tartson, nem kell semmiféle apparátus. Ennél sokkal többet pedig a lelkészegyesület kétezer koronás háztartása dacára nem produkált. Az évkönyv ugyanis egy kategóriába tartozik azzal a sok szóval, tervvel, eszmével és ötlettel, amit mi szünet nélkül produkálunk minden különösebb haszon nélkül. Hanem várjunk. Majd megtalálja a lelkészegylet is a maga Baltazárját, akkor azután lesz Lutheráneum és minden egyéb nálunk is. Addig türelemmel kell várnunk s azt kell szívből kívánnunk, hogy a mostani szerény kezdetet, a „szárnypróbálgatást“ és a „jóakaratu készséget“ — mint a titkár mondja — komoly tettek és eredmények váltsák fel minél előbb ! r. m. m ^ * -11 ™ I ■'"11‘V*1V nr r n-w^iurr i* Vi"uru^_pi_pvy>)rr> Jótékonyság tiz parancsolatja. 1. Háborús időkben adakozzál. Adjad azonban a magad pénzét és|ne nyúlj mások zsebébe. 2. Ne okozzon az neked gondot, hogy mi lesz azokkal a „rengeteg összegekkel“, ami adózásból összejön. Magadról tudhatod, hogy a pénznek mindig száz helye van. 3. A jóíékonykodók seregében is több legénynek kell lenni, mint tisztnek. Ne kívánd tehát, hogy minden felhívás alatt a te neved is ott pompázzon. Sokan tartják magukat arra hivatottaknak, hogy jótékony akciókat vezessenek azonban kevesen vannak a választottak. 4. Ne nyugtalankodj attól való féltedben, hogy a te adományod érdemtelennek kezébe kerülhet. A háború nyomorúsága nem válogat, hanem érdemteleneket is sújt. 5. Ha olyanra kérnek, amire nincs kedved adni, akkor nyugodtan utasítsd el a kérelmet. Ugyanakkor * azonban adj arra a célra, amit te helyeselsz. 6. Ne hidd azt, hogy másoknak több a pénzük és jobban adhatnak, mint te. Ha mindenki igy gondolkoznék, akkor mindenki Rotschildra tolná az adakozás kötelességét. 7. Amit a Vöröskereszt-egyletre adtál, az ne vond le munkásaid béréből. Azt se kivánd, hogy a kereskedő ingyen adja azt a portékáját, aminek a jövedelméből alkalmazottait fizeti. 8. A munkaerődet, ha azáltal másoknak a szájából a kenyeret veszed ki, ne ajándékozd el és ne légy büszke arra az első keresetedre, amivel mások szájából vetted ki az utolsó falatot. 9. Ne tagadd meg az adományodat egy egyesülettől csak azért, mert irigyled azt a kitüntetést amit az egylet — védnöknője fog kapni. A te irigységedből éhes gyermekek jól nem laknak. Ha neked is vannak gomblyukfájdalmaid, azokra az orvosságot ne mások pénzszekrényében vagy áruraktárában keresd. 10. Sokan a jótékonyságot sportnak tartják. Ha háború idején minden egyéb sport szünetel is, a nagy jótékonysági versenyt biztosan megtartják. Ebben a versenyben mindenki a porondra állhat. KÜLÖNFÉLE. Gyászrovat. A késmárki lyceum régi tanárgárdájának egyik kiváló tagja Kiszely Ervin meghalt. Ő még azon kevesek egyike, ki theologiai tanulmányai elvégzése után választotta a kathedrát a szószék helyett. 1839-ben született, korán elárvult, sok nélkülözés közepette tanult. 1862-ben lelkészjelölti vizsgát tett Eperjesen, azután három évig Beniczky Márton és Prónay Elek házában volt nevelő. A nevelősködése közben összekuporgatott pénzzel 1865-ben Jénába ment. Itt két szemeszteren át hallgatott theologiai, fizikai és mathematikai előadásokat. Hazatérve Késmárkra ment tanárnak, ahol negyven éven át fáradhatatlan buzgalommal végezte dolgát. Az ifjúságnak szigorú, de igazságos és jólelkü nevelője volt. Sokan áldják emlékét! A debreceni egyetem első rektora a theologiai fakultás tanárai közül került Kiss Ferencz személyében, ki a lelkipásztorkodástan tanára s emellett a tiszántúli ref. egyházkerület főjegyzője is. A hittudományi kar dékánjává Erdős József dr. prodékánjává Zovány Jenő dr., a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánjává pedig Pokoly József dr. neveztetett ki. Az egyetemi beiratkozások [szeptember hóban tartatnak, az előadásokat csak októberben kezdik meg. Esperes választás A vasi felsőegyházmegye egyházai egyhangúlag Beyer Theophil kőszegi lelkészt választották meg a lemondott Stettner Gyula helyébe esperessé. A csatatérről. Perjéssy Károly ócsai ref. lelkész, aki mint tartalékos tábori lelkész teljesitett szolgálatot, az orosz határon egy ütközet alkalmával megsebesült. Ez a sors érte a késmárki lyceum tanárát,. Gotthardt Kornélt is ki Tomasov mellett kapott sebet.
