Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-29 / 35. szám
1914. augusztus 29. Evangélikus Lap. 35. sz. 7. oldal. Lelki fegyvert a katonáknak! Mindenki tudja, mi’y fontos az, hogy a katonának nehéz küzdelmes időkben módjában legyen Isten igéjéből erőt, bátorítást, vigasztalást meríteni. A „Brit és Külföldi Biblia Társulat“ mindazoknak, kik Szentirásokat a katonák közt ingyen terjeszteni óhajtanak, feláron engedi át azokat. Tehát Ujtestamentomok 30 fillér helyett csak 15 fillér, egyes evangéliumok vagy a zsoltár Ö fillér helyett csak 3 fUlér. Megrendelések a „Brit és Külföldi Biblia Társulatihoz (Budapest, IV., Deák-tér 4.) intézendök. Gyerlyaóriás. A kegyelet és hála néha bizarr ötleteket vált valóra. Morgan amerikai milliárdos emlékét például egy olasz kongregáció olyanformán akarja megörökíteni, hogy egy Long Islandi gyertyagyárban 7200 koronáért egyetlenegy gyertyaóriást öntetett. Ez a viasz emlék majdnem öt méter magas, 300 font nehéz, elkészítése ötödfél hónapig tartott. A gyertya alsó átmérője 45. cm. felfelé vékonyodik, felül csak 15. cm. Az egész tiszta viaszból készült. A hozzávaló kanócot Münchenben csinálták. A gyertyán reliefek és kis arany lapocskák vannak, melyek 1500 koronába kerültek. Ezenkívül Paolo Restivo nevű művész olajfestékkel a gyertyára festette Morgan kedves virágját, egy amerikai rózsát. Ezt a szörnyű gyertyát a — Vatikánban fogják felállítani s az adományozók kívánsága szerint minden évben csak Mindenszentek napján fogják meggyujtani. Ilyenformán elég lesz a gyertya háromezer évig. Mert ha folyton égne, csak kilenc évig tartana .. . SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. A lelkészek katonai kötelezettsegéről nem szándékom többet írni, sem lób'» cikke: közölni Szívesen megengedem, hogy egyeseknek jó szolgálatot te.t Raífiy Sindor lelkész ur, a lelkeszegylet aielnöke, azonbin ezen közbenjárásáról telt hírlapi közlései nem esik Lennem, hanem másokban u visszatetszést kelletlek. Fnn.k kifejezett ad'am cikkemben s mintha sejtettem volna, hogy az F mg. Órát ló védekezéssel lesz tele. megszereztem magamna.* azt az elégtéte t is, hogy egy cikkem tendenciájává' magát azonosító közleményt lenyomassak Ezenkívül több levél is bizonyítja, hoyv a cikkek és a nyílt levél megítélésében nem ál; W egyeoul. Éz azonban néni lényeges, a lényeges az, hogy ilyen ügyeket jobb in camera cantatis elintézni, mint nvilváno;an pertraklá'ni. /V.kor nem támadhat belőlük sem „félreértéssem „gyanúsítás“ sem „személyeskedés “ Még arra se lesz alkalma senkinek, hogy ilyen nem épen szerencsés ténykedéseiéi megb ráljon és tolta begyére vegven. amint azt én cselekedtem. Lapunknak egy buzgó olvasónője közlés végett egy pár megindító sort küldött. Ott ahol cgyliazpoüt:^át csinálunk és az egyházi közigazgatást buzditgaiiuk, nem közölhetjük a kedves sorokat, hátha valaki, akinek nincs érzéke a szív beszéde iránt, megszólna b.nniinket E/en a helyen azonban, ahol úgyszólván egymáskozt vagyunk, ahol szabad arra ;s gondolnunk, hogy neküt.k gyermekeink is vannak, kiknek szükségük van arra, hogy magukat ne csak a háborúsdiban és katonásdiban, hanem a jóságban is gyakorol,ák, itt meghallgathatjuk, feleségünknek, gyermekeinknek tovább adhatják a következő sorokat: Kérés a kicsinyekhez. Naey, történelmi időket élünk, mindenki ezt vallja. Szeretteinket a csatatéren minden percben leteritheti egy ellenséges golyó tr. otthon maradottak úgy érezzük, hogy dolgozni, term kell értük, övéinkért. Szerény remeteségembe mindenfe'ől jönnek a kedves levélkék: „Tenni akarok, a hazáért doly ózni, a hol annyian s> nvednek nem tudok tétlenül é..ii. Ugyan gondolkozzunk, hogyan lehessen e hatalmas felbu .dul'ist a közjó érdekében kiaknázni s az eddig sokszor olv kényelmes, szén kezeket komoly munkának megnyerni és megtartani. Hányán, de mennyien jelentkeznek betegápolásra, kik komoly munkát soha nem vé 'Cztek s nem is sejtik, hogy amire vállalkozni akaranak, milyen önfegyelmezési, önmegtagadást kivan. S ez a mostani tettrevágyás öntudatlanul izgatja a a kicsiny kedélyeket is. Elevenek, é énkek, energiájukat nem tucíj'k hováforditani. Én mondanék nekik egy komoly játékot, mely a milyen semmisnek látszik első pilhnatban — áldozatot kíván Még az ovodásbaba is megteheti s igy részt vehet a nagyok komolv törekvésében Manapság már a legtöbb ember iszik kávét, teát, megkívánja hozza a két-három koczka ezukrot. A man.a dédelgetett kedveneze 4-et, 5 öt is kikönyörög magának. Mire mind belerakta, már meg is unta. Kuni már nem érdemes. A csésze vagy bögre fiibe marad. A szép cukor kárba vesz. Pedig milyen jól esnék egy-egy szegény gyermeknek! Nekem az a kérésem: kísértse meg minden gyermek 4 évestől mondjuk 50 évesig, hogy kávéjába vagy teájába minden alkalommal 1 darab cukorral kevesebbet tegyen, min! amennyit szokott Nem könnyű dolog, magamról tudom Én már régebben próbálom s még mindig megtörténik, hogy nem tudok lemondani. De próbáljátok meg kedves gyermekek milyen öröm, ha legyőztük nyalánkságunkat. Bizony mondom néktek: egy kicsikével jobbak lettünk általa. Későbben fogiátok csak igazán megérteni, hogy miért Ezeket a fel nem használt darabkákat a családban a legkisebb, akinek nincs más dolga, összegyűjti, tisztán cgv dobozban ta tja ; <ztán több kis ftu vagy leányka összehozza egy kis baratn >höz a gyűjtés eredményét. Kiki meg is mérheti a magáét a mamánál s a'tán az egészet, ezt meg egy könyvecskében az egyik esténként fel is jegyzi, hadd süljön ki az év végén a teljes eredmény. Minden cgve. alkalommal, tilán hetenként, azután elhatározzál jk ki kapja a cukrot; melyik szegény család, k:.,ek keresője a háborúban van s uic.iny gyermekei bedogok lesznek, ha igy majd ők is kaphatnak egy kis kávét, mig a kapott cukor tart. Persze !'*•»* 'm tisztán kell elbánni azzal cukorral, mert ha előbb ósszemászatoüátok, akkor már senkinek sem kell. Aztán csalni sem s/dOad, Csak azt adhatjuk oda. amit igazán magunktól vontuk meg! Hí az én városomban is lenne egv ilyen kis gvüjtöcs.pat, én is hozzáadnám a részemet, miután nek« m nincs kicsike lanyom aki összegyűjtse. H it kicsinyke emberek hallgassátok meg kérésemet — olyan boldog lennék, ha \ e'na hatása. Majd ha aztán, r.karnitudó, önuralommal biró emberekké lesztek, mindannyian az országig hasznos tagjai — estetekbe jut majd az a kir. cl nem lögyasztott cukordarab, mely m ir o’.y korán t. «ütött meg akarni benneteket I Pozsony, 1914 VÜI 2I. Gizella néni. Halig ssákj meg minél többen ezt a kérést, nemc$2k a mi lapuik szükebb körű közönségét érdekli, hanem megérdemelné a legnagyobb nyilvánosságot is! Még egv szói a gyermekekről Vigyázzunk minden szavunkra, amit előttük beszélünk. A háború nem játék, hanem borzalmak tömege. Izgatottságunk reájuk -'gad, amit előttük beszelünk, az elkíséri őket álmaikba; Mi magunk oltjuk beléjük vigyáza'lanságunkkal a félelem csiráit. Pedig most és a jövőben kicsinek, nagynak erőre, lelkierőre és bátorsága vun szükség.! A lapokban olvassuk hadvezetóségünknek a magyar nőkhöz intézeti felhívását, hogy az oroszok ellen küzdő csapatok számára kézvédőkét és hósapkdkat készítsen. E '* ~,ek a mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztálya készséggel megmutatja. A kész munkát a III. ügyosztály főnöke veszi at. Nekem fogalmam sincs arról, hogy e sk a kézvédők és húsapkák milyenek ? Ha azonban gyapjuszemü fonálból között vagy horgolt dolgok, akkor, úgy hiszem, nem sokára megnyíló iskoláinkban a leánykáknak ez lenne a legszebb foglalkozásuk. Az iskolaszék és presbyterium pedig beszerezhetné számukra az anyagot. Hogy honnan és minő árban, annak utána jár s azt ugyanitt közölni fogia a (Szerk.) Múlt számunk első cikkének első sorában Löhe neve Lőhné-nek volt szedve. Szives elnézést kérünk ! K. J. Pinkafő. Mihelyt helyünk ''»ölni fogjuk I
