Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-15 / 33. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 33. sz. 1914. augusztus 15. felügyeletet gyakorolni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e rendeletét egyházi hatóságaink is magukévá tették, igy a felekezeti tanároknak sem szabad ezentúl a saját iskolájukba járó gyermeket magánoktatásban részesíteni, más gyermeket pedig csak abban az esetben, ha arra engedélyt kap. Még nem középiskolai tárgyakra (nyelvek, zene) sem oktathat, csak engedéllyel. A katona-tanítók fizetése. A hadsereghez bevonult tanitók családja körében a tanítók fizetésének a kérdése érthető nyugtalanságot okozott. Ezért a Tanitók Országos Szövetségének az elnöksége a kultuszminiszterhez fordult azzal a sürgős kéréssel, hogy a hadba vonult tanitók fizetése feleségük avagy szüleik által aláirt nyugtára is folyósitassék. Dr Jankovich Béla vallás és közokt. miniszter sürgősen intézkedett is és elrendelte, hogy a háborúba hivott tanitók helyett a tanító felesége, avagy a tanító szülei is aláírhatják az esedékes fizetési nyugtát s hogy az állami iskolai gondnokságok által aláirt nyugtákat az adóhivatalok kötelesek kifizetni. Ugyanilyen intézkedés alapján kiutalvány oztatnak az államsegélyek is természetesen a felekezeti iskolaszéki elnökség láttamozására. Azt mondanunk sem kell, hogy az egyházunk iskoláiban alkalmazott, katonai kötelezettségüket teljesítő tanitók fizetését egyházainknak is hiány nélkül kell folyósitaniok. Ezt követeli a legelemibb belátás és a legminimálisabb jóindulat. Hisszük, hogy ezen a téren senkinek semmi panasza nem lesz a sokat ócsárolt egyház ellen. Ahol a tanítóval együtt a lelkész is bevonult, ott az esperesek kötelessége lehetne a nyugták láttamozása és a fizetések pontos kifizetésének az ellenőrzése. Ezek oly maguktól értetődő dolgok, hogy külön intézkedés nélkül sem lehet másként eljárnunk. Ha intézkedésre szükség volna, reméljük, hogy egyházi hatóságaink azt hamarosan megteszik. A bácsi evang. egyházmegye julius 23-án megtartott közgyűlésén Wagner G. Adolf főesperes sok s nagy munkáról tanúskodó évi jelentésén s az ezzel kapcsolatban — az egyház reformálását célzó — fontos határozatokon kívül különös figyelmet keltett Dr. Lelbach László felügyelő megnyitó beszéde, melyben a magyar ev. egyház állapotára vonatkozó általános felfogását adta elő. Rámutatott arra, hogy a tudományos sociologiai és politikai irodalomban állandó a harc az egyház hatáskörének létjogosultsága ellen. Az egyházellenes küzdelemnek két táborból, a positivis- mus és radikalismus ellentáborából indulnak ki. Amaz hallgatással mellőzi az egyház álláspontját, emez azt mondja, hogy az egyház káros s nemcsak mellőzi, de egyenesen támadja. A kérdés veleje az, hogy a vallás tartalma aprioristikus-e s igy a haladással ellentétben áll-e? Ha csak dogmatörténetileg tekintjük, tényleg minden az egy parancsoló akaraton alapszik. De ha mélyebbre tekintünk s a tapasztalat tanúságait levonjuk, azt látjuk, hogy a valláserkölcsi elvek a kultúrával párhuzamosan haladnak s eredeti fölényüket az emberiség tökéletességre való törekvésében fenntartják. Az evang. vallás főelve az, hogy az emberi társadalom minden tagja közreműködjék abban, hogy mindenek jobbak és boldogabbak legyenek s e tekintetben a sociologia sem ismer sem magasabb, sem áthatóbb, sem praktikusabb elveket. Csak az a szomorú és panaszolni való, hogy a magyar evang. egyház nagyon passzív és néma, mig az ellenség nagyon is aktiv. Ha az egyházi lapokból a lelkészi és tanítói fizetésrendezésről szóló cikkeket levonjuk, alig marad bennük valami. A magyar theologiai irodalom elvesztette bátorságát, vagy legalább annak jelentékenyebb részét. A német és angol a közélet minden tárgyába beleavatkozik s követeli az őt megillető helyét. Mivel a magyar hallgatás nem alapszik tárgyi indokokon, hanem subjectiv okokon, nem menthető. Elszomorító a panasz a számbeli degeneráció miatt is s hogy itt is, ott is elkapkodják tőlünk a jövendő lelkeket. Mind e bajokon odaadóbb munkásság, bensőbb társadalmi összetartás, együttműködés és egészségesebb közszellem teremtése által a jelenben segítenünk kell. Papavatás. Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök Szántó Róbert lelkészjelöltet augusztus hó 1-én pappá avatta. Szántó a budapesti deáktéri magyar egyházban fog segédlelkészi szolgálatot teljesíteni. Sebesült-ápoló helyek. A pozsonyi theol. akad. és a Theologusok Otthona helyiségeiben hetven ágy áll a sebesült ketonák számára készen. A tanévet valószínűleg aligha lehet a rendes időben elkezdeni. Katonalelkészi minőségben a katonasághoz bevonultak: Kardos Béla nagykürtösi, Zoltán Emil nagyszénást Baráth Károly várgedei, Rátz Vilmos pozsonyi és Bőhm Richárd gálosi lelkész. Ezek azok, akikről tudomásunk van. A többiek nevét is szivesen közöljük, ha tudomásunkra hozzák őket. Reméljük, hogy roppant fontos állásukban nagy segítségére lesznek hitsorsosainknak. Munkájukon legyen Isten áldása, kisérje őket Isten segedelme. Elmaradó gyűlések. A tiszai egyházkerület elnöksége körlevélben tudatja, hogy az augusztus 25-re tervezett szepesváraljai jubileumi ünnepségeket és egyházkerületi közgyűlést bizonytalan időre elhalasztani szükségesnek tartotta. A gyűlés idejét annak idején körlevél utján fogják közhírré tenni. A dunáninneni egyházkerületi tanitóegylet sem tartja meg a hirdetett időben közgyűlését. Elmarad a Lutter-Társaságnak augusztus 22—23. napjain Dobsinára kitűzött közgyűlése is. Remélhetőleg novemberben, az egyet, gyűlés alkalmával lesz. megtartható. Elhalasztott kerületi gyűlés. D. Baltik Frigyes püspök és Beniczky Árpád kér. felügyelő aláírásával
