Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-15 / 33. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 33. sz. 1914. augusztus 15. Isten irgalmasságából jön a vigasz, segítség és lelkibéke! Ennek következtében intézkedem, hogy a lelkész urak vasárnapi délelőtti istentiszteleten a szent beszéd utáni imában „a háború idején elmondandó imában“ a királyért, a hazáért, hadseregünk győzelméért, a harci szolgálatban állók isteni oltalmáért, a magokra hagyott családok fenntartásáért és a minél előbb be- állandó békéért fohászban forduljanak a gyülekezettel a kegyelem Istenének szent trónjához Megváltónk és Üdvözítőnk szent nevében. Isten áldja a királyt, óvja a hazát, vezesse győzelemre vitézeinket, oltalmazza családjaikat.“ Ugyanilyen tartalmú rendelkezéseket küldöttek szét a többi püspök urak is. Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök a következő körlevelet intézte egyházkerületi lelkészeihez: „Hazánk népei nyelv- és valláskülömbség nélkül lelkesedéssel fogadták Királyunk Ő Felsége legfelsőbb elhatározását, mellyel harcba szólítja a haza véderejét. A harc célja nem a gyengébb nép meghódítása, vagy lealázása, hanem a monarchia mindkét állama létérdekének, békés továbbfejlődésének megvédelmezése, biztosítása s ennek folytán az ezt évek hosszú során át veszélyeztető s hazánk ellen elkövetet bűnök során gálád gyilkosságtól sem visszarettenő rossz szomszédállamnak igazságos megfenyitése és ártalmatlanná tétele. Az ebből támadó óriási harci készülődés, mely Európa majdnem valamennyi államának népeit fegyverbe szólítja, azon hatalmak bűne, melyek átkos politikájukkal örökösen fejünk felett tartották Damokles kardjaként, a háború veszélyét. Az örök igazság itélőszéke előtt ügyünk szent és igaz. Ezért vagyunk bizalommal a nemzetek sorsát intéző Istenünk iránt, ezért kérjük segítségét harcunkban és győzelmet fegyvereinknek. A nemzet színe virága, fiaink, testvéreink, fiatal családapák százezrei a csatatéren teljesitik polgári kötelességüket. Alig van egy is az otthon maradottak közt, kinek nem volna valakije ott, hol a halál dúsan arat s kit talán naponként megsirat. Kedves Testvérek az Úrban! Ezen nagy történelmi nevezetességű napokban a mi kiválóan fontos kötelességünk, hogy híveinket a mi beszédeinkkel minden adandó alkalommal, különösen vasárnapi közös isteni tiszteleteinken vigasztaljuk, bátorítsuk, megnyugtassuk és minden áldozatra kész hazaszeretetre buzdítsuk, úgy azonban, hogy beszédünk mindenben méltó legyen a helyhez és ne legyen alkalmas az alacsony bosszúvágy és embergyülölet felkeltésére. A hazaszeretet erénye szép és nagy, hogy a legnagyobb íekesitésre alkalmas a nélkül, hogy a nemtelen indulatokat segítségül kellene hívni. És mert a nemzetek sorsát az Isten intézi, közös buzgó könyörgéseinkben esedezünk a minden földi hatalmasságok Urához, Istenünkhöz, hogy segítse diadalra harcoló nemzetünket. Végül pedig szivetek teljes részvételével gondoljatok azokra, kik a harctéren megsebesülve figyelmes ápolást és gondozást igényelnek, valamint azon sok szegény családra, kik családfentartó nélkül maradván, a társadalom szerető támogatására szorulnak. Irányítsátok feléjük híveitek figyelmét azzal, hogy kiki tehetségéhez képest támogassa filléreivel azon intézményeket, melyek e célból az Isten és haza nevében hozzáfordulnak. Vegyük ki részünket kiki a neki juttatott képessége szerint a haza védelmének szent munkájából. Az Úr áldjon és őrizzen meg Bernieket/“ Ugyancsak lelkeshangu szózattal fordult Geduly Henrik tiszakerületi püspök is a főesperesekhez és lelkészekhez. Ebből is közlünk egy fontos és megszívlelendő részt: „Kisérje mindannyiunk áldása a hadba távozókat! Imádkozzunk érettök, imádkozzunk hazánk jövendő boldogságáért. Imádkozzunk ősz apostoli királyunkért, fegyvereink diadaláért. Imádkozzunk a vesztesek, a gyászolók, az árvák vigaszáért! És cselekedjünk önáldozattal is. Most van itt a kívánatos alkalom, most a varázslatos idő, amikor a Krisztus evangéliumának szeretetparancsa egy táborba tömörít zsidót és görögöt, urat és szolgát szegényt és gazdagot. Akik nem áldozhatnak vért és életet, áldozzunk — ki-ki tehetsége szerint — aranyat, ezüstöt, munkát, kényelmet, nyugalmat, szórakozásokat, igényeket és gyönyörűségeket! Mérsékeljük igényeinket, hogy e nehéz időkben legyen miből támogatnunk azokat, akik nálunk elhagyottabbak. Mondjunk le minden költséges szórakozásról, a lelket rabságba, a ház táját ínségbe döntő szenvedélyeinkről Látogassuk meg szegényeinket, betegeinket, még pedig az irgalmas samaritánus olajával és borával kezünkben. Vigasztaljuk meg a sírokat, a veszteseket annak a nagy szellemi kincsnek ragyogtatásával, amely a múlandó dolgok értékét az örökkévalók tükröződése szerint vizsgálja — és ez: a világtörténelem menetében szemmel látható isteni gondviselésben való hit és remény kincse. Vegyünk részt lelkesen, példaadóan mindazon szervezetek munkájában, amelyek e súlyos napokban községek-, városok-, vár- megyékszert megalakulva a keresztyén irgalom nagy müvének szolgálatába állottak.“ Gyurátz Ferencz dunántúli püspök is lelkes hangú körlevéllel kereste fel kerülete lelkészeit. íme egy pár részlet belőle: „Ellenség fegyverkezik ellenünk délen, északon és mint az acél csapására a kemény kő szikra villanásával tanúskodik a benne rejlő életerőről: a nemzet életében is a hadvész hire a lelkesedés lángját lobban-
