Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-01 / 31-32. szám

1914. augusztus 8.

Evangélikus Lap. 31 — 32 sz.

3. old«;!.

egyes hatalmi körök érzékenységét azzal, hogy eddig igazságoknak tartott tantételeket tévedésekké kell lefokoznunk, — ez nem lesz baj, — ez haszo: lesz magának a protestantismusnak is, amely elmulasztotta a „gnoti se autón“ elvét érvényre juttatni.

Épen egy protestáns iró írja a „Magyar Protestantismus története“ cimü munkában ezt hogy: „a vallásos viták s üldöztetések korában a kritikát magukkal szemben nem gyakorolták, pedig helyesebb lett volna saját hitelveiket fejleszteni.“

A mai orthodox protestánsok feledik, hogy Luther s Calvin reformatioja sem született Pallasként, hanem tán ezer évre is visszanyúlt a gyökere. A reformatio embriója már akkor meg volt, amikor a keresztény vallás a pogányt kiszorítván, vele a hatalom szövetkezett s amikor e szövetkezés tényét s ennek belátható következményeit azok a nagy szellemek felismerték, akiket ősreformátoroknak lehetne neveznünk. — Már a negyedik században tiltakozott Pelágius az eredendő bűn felfoghatatlan tantétele ellen, — tiltakozott az ellen, hogy az ember más bűnért felelőssé legyen tehet«"), mert hisz az embert az Isten szabadnak teremtette. Vájjon előbbre vagyunk-e ma? Kiküszöbölte-e a Protestantismus az eredendő bűnnek felfoghatatlan tanát ? Pedig, vájjon tett-e bármelyik nagy reformátor oly kijelentést, hogy saját művet örökérvényűnek s a tovább fejlődéstől elzártnak kívánja tekinteni? Sztehlo Kornél, egyike hazánk kevés modern protestánsainak, „a jövő vallása“ cimü müvében mondja, hogy: „amit a nagy vallásalapitók u. m. egy Buddha, egy Zoroaster, egy Konfucse,* egy Mózes, egy Jézus kifejezésre hoztak, az a koruk művelődési fokának megfelelő világ felfogás volt.“ Teljesen osztom az illustris szerző nézetét. Jó volt tehát ez a világ felfogás akkor, de következes- képen ismét más, a fejlődő szellemi élettel összhangba hozandó hitelvek által kell kiszorittatnia.

Buddha alakja mellett azonban nem haladhatok el szótlanul, mert róla az a véleményem, hogy az ö világ felfogása messze meghaladta azt a kort, melyben élt. Egy tekintet a buddhista kátéba, azonnal tudatára juttat bennünket, hogy azt a világosságot, azt a böl- cseséget, ami onnét sugárzik ki, ma más vallás tantételeiben nem találhatjuk fel. A Buddha vallás erkölcsi magaslatára a ma uralkodó vallásoknak egyike sem birt felemelkedni.

Ez a vallás alapitóját nem tette meg Istennek, ez a vallás nem bajlódik az istenség fogalmának meghatározásával, — jól tudva, hogy Istent még a bölcs lángesze sem éri fel, — tehát nyugodtan kell hagyni, hadd alkossa meg kiki saját képzetében az istenség fogalmát úgy, ahogyan a lélek működésétől kitelik. Tagadja a csodákat, nem kecsegtet tulvilági élettel, testnek feltámadásával, — adja helyette a Nirvánát, — nem a megsemmisülést, mint a hogy a Buddha vallás ellenségei feltüntetni szeretik, — hanem az örök

nyugalom, az örök béke felfogható állapotát. Jellemző nomentumként tűnik elő az is, hogy Fáiisban hatvan- ezeren vall iái. magukat Buddha híveinek s a Buddha vallás Angliában is, az Indiával érintkezés hatásaképen — erősen terjedőben van.

Hogy pedig a XVI. századbeli reformátió tökéletes alkotás nem volt, arra nézve elég érvet lehet felhozni.

Ott van pl. Spinosa, a pantheistikus bölcseleti irány megalapítója, akit a zsidó hitközség tagjai sorából kizárt és ö még sem választott magának más vallást, mert mint Renan Írja, „bár a legnagyobb rokonszen- vet érezte a keresztyén vallás iránt, de félt minden bilincstől s nem lépett annak kötelékébe. Bilincsként bizonyára a biblia hitforásai kizárólagosságát tekintette, bizonyára azt látta, hogy a biblia csalhatatlan- ságának elismerése fogja a protestantizmust elposvá- nyositani.

Vájjon a protestáns Schiller a felvilágosodás vallásának látja-e a protestáns vallást, amikor Don Carlos cimü drámájában Posa marquis szájába a következő szavakat adja a protestantizmusról: „Die lächerliche Wuth der Neueiung, die nur der Ketten L.'iSt, die sie nicht ganz zerbrechen kann, vergrössert, wird mein Blut nie erhitzen. Das Jahrhundert ist meinem Ideái nicht reif.“

Vájjon nem az a körülmeny-e az oka annak, hogy a protestantismus terjedéséről nem beszélhetünk, hogy amit benne láthat' nk, az még nem a világosság; amit ott láthatunk az csak a félhomály derengése.

A protestáns egyház gyengülésének okát a vezető férfiak az egyház politikai törvényekben vélik feltalálni. Ez részben igaz, részben nem.

Az egyházpolitikai törvények a házasssági elválás jogát felekezeti külömbségre tekintet nélkül megadták minden állampolgárnak s ezzel megszűntek a protestáns egyházoa áttérések az elválás céljából. A gyermekek vallásáról szóló törvény megengedte a reverzálisokat, melyek a gyakorlatban aztán többnyire a protestáns egyházak kárára váltak.

Ez a törvény azonban csak a numerusra birt befolyással amennyiben a protestáns vallást követők számát kevesbítette.

Én azonban azt vélem, hogy a reverzalisok eltiltása nem mentené meg a protestantizmust. Ez már csak oly verbuválás lenne kötéllel.

Mennyivel magasztosnbb a buddhisták felfogása, akik büszkén mutatnak rá arra, hogy vallásuk terjesztése érdekében soha vér nem folyt, vallásuk terjesztéséért soha semmiféle kényszereszközt nem alkalmaztak, amikor pedig vallásukat üldözni kezdték, nem tettek egyebet, mint hogy tanaikat nyilvánosságra hozták. Semmi mással nem kívántak hatni, mint igazságaik erejével. A Buddha vallás nem hirdeti magát a szeretet vallásának, — de mindig ilyenként cselekszik. És ime ez a legnagyobbfoku türelem vájjon tespedést