Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-20 / 25. szám

1914. junuis 20

Evangélikus Lap. 25. sz.

7. oldal.

KÜLÖNFÉLE.

A °ozsonyba hirdetett theologiai szünidei tanfolyam közbejött akadályok miatt a jövő nyárra halasztatik.

A prot. püspökök javadalmazásának állami hozzájárulással való emelése érdekében indítani szándékolt mozgalomra a Prot. egyház és iskolai lap 23. száma a köv. találó megjegyzéseket teszi: „Szó sincs róla: amikor százezerkoronás nyugdijat tud az állam adni egy elaggott főpapnak és 40—50 ezer korona javadalommal uj püspökséget tud alapítani, méltányos és jogos lenne, ha a mi püspökeink is részesednének fokozottabb fizetésben. De távolról sem helyeselhetjük, hogy püspökeink helyzetét olyan szánalomraméltó színben tüntesse föl bárki is, mint az „Evang. Órálló“ teszi. Nagymértékű túlzás azt állítani, hogy „amit püspökeink az egyházkerületektől javadalmazási* ép kapnak, azt túlnyomórészt kénytelenek egyházi hivatalos ténykedéseikkel kapcsolatosan ki is adni. Köztudomású, hogy örökös ide-oda utazásaik, az egyház és világi társadalomban való szereplésük költségeire elköltik busásan épen nem mondható jövedelmüket . . . „Megboldogult Antal Gabor püspökünk egymaga többet utazott, mint összes püspöktár. ai együttvéve, mégse hallottunk tőle ilyesmit.“ — Még nagyobb tű zás olyasmit állítani, hogy „ez a félszeg helyzet igen sokszor megalázó összehasonlításokra ad alkalmat, nagyon érzékeny kérdésekben pedig — az egyház szempontjából — még szégyenérzetet, restelkedést is vált ki.“ Azt meg egyenesen kételkedéssel kell hallanunk, amit a cikk írója állít, hogy „amint érdekelt körökből tudjuk, maguk a püspök urak a mai drágaság melleit hovatovább tűrhetetlennek kezdik érezni ezt a helyzetet, úgy hogy ez a kérdés kezd már egyházunk égető rendezésre váró kérdései sorába emelkedni. “Ez ellen úgy véljük, magunk püspökeink tiltakoznának a leghangosabban. Épen ezért nem vagyunk hajlandók aláírni azt sem, hogy „lehetetlen be nem látni, hogy elérkezett, most már az egész egyházat erkölcsien kötelező- leg a legutolsó órája a rendezés szükségének,“ Hogyan, hát egyházaink boldogságának, virágzásának semmi más akadálya nincsen immáron, csak püspökeink mérsékelt tiszteletdijai ?! — Azt meg egyenesen rosz- szul teszi cikkiró, mikor a „gavallér felfogásukról ism rt“ kerületi és egyetemes felügyelőkre, meg fögond- nokokra apellál, hogy azok fogják „gavallér úri kötelességüknek tartani, hogy elnöktársaik ezen égető anyagi érdekét fölkarolják és már a legközelebbi állami költségvetéssel kapcsolatban érvényre juttassák.“ Ez a kérdés nem „úri gavalléria“ kérdése és föl kell emelnünk mindenkor szavunkat az ellen, hogy bármely kérdésünket-a jogon és méltányosságon kivül más szempontból mérlegelje bárki is ! Végezetül megjegyezzük, hogy szerintünk nem a legjobb szolgálatot teszik

egyházaink ügyének azok, akik a mosdani nehéz időkben, amikor a mind merészebben előtérbe nyomuló vallásellenes irányzat a vallástanításnak az iskolákból való kizáratása érdekében bont már zászlót, püspökeinknek állami kiegészítéssel való fizetésemelését emlegetik. Nem gondolják, hogy ezzel csak ellenségeink alá adnak lovat ? . ..

Szak sztott a mi véleményünk!

Sulze Emil *j*. A német egyházi életnek egy jellegzetes egyénisége hunyta le a szemét május 29-én egy kis német fürdőhelyen. Nem theologiai és egyház- politikai harcokban vezérszerepet játszó pártember, hanem olyan pap, ki egész életében a gyülekezetért, a „szentek közössége“ egyesítő eszményéért élt és fáradott. Sulze azt a feladatot tűzte ki maga elé. hogy a gyülekezetek intenzív vallásos életének a szükségére hívja fel a közfigyelmet. Nem theologiai harcok és szörszálhasogatások, nem is az egyházi hatalomért valő versenyfutás a pozitív munka, hanem az evangéliumi vallásosság ápolása, Mint intelligens, felvilágosodott fő nem a törvény szigora által megtámogatott és fenntartott régi hitben látta egyházunk boldogulásának a titkát, hanem önálló, öntudatos egyházközségek k alakulásában, ahol nemcsak a lelkész foglalkozik az építés munkájával, az is azért, mert kötelessége, hanem a hivek is tudatában vannak annak, hogy az egyetemes papság egyházának tagjai. Ezekért a gondolatokért élt Sulze. Sok fontos könyvet és cikket irt eszméinek terjesztése érdekében s törekvéseit siker koronázta. Ezek az eszmék és gondolatok közkinccsé váltak, melyeknek a megvalósításáért sokan lelkes munkát végeznek, mint Sulze hálás tanítványai. Az agg mester legyen áldott haló poraiban is.

Felügyelő választás. A hartai evang. egyház Kralovánszky László dr budapesti ügyvédet a pestmegyei ev. esp. törvényszék biráját választotta meg felügyelőjének s junius 14-én iktatta be hivatalába.

Ébredjünk! SzervezkedjünkI Ezzel a felhívással fordul a nógrádi esperesség több buzgó és nemes világi tagja, felügyelők és presbyterek — Okolicsányi Gyula felügyelővel és Rákóczy István II. felügyelővel az élükön világi urainkhoz, a „laikusokhoz,“ hogy tartsanak szorosabban egyházunkkal, érdeklődjenek jobban egyházunk élete, intézményei iránt s vegye ki mindenki az egyházi munkából az öt megillető részt. „Szakítsunk egyszer már a sajnálatosan tapasztalható közönnyel! Mi protestáns világiak hárítsuk el vállaink- ról a nem minden alap nélkül odavetett szemrehányásnak elhangzó szavait, mely egyházunkkal való nemtörődömséggel vádol bennünket.“ A teendők megbeszélése, szervezkedés első lépéseinek a megtétele • végett Balassagyarmaton julius 1-én értekezlet tartatik melyre egyházunk minden tagja hivatalos. A jelentős kezdeményezést a legnagyobb örömmel üdvözöljük. Vajha új életre ébrednének az aluvók és a közönyösek