Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-13 / 24. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 24. sz. 1914. junius 13. félbeszakítását elfogadhatóan nem indokolja, az illető szülő a jövőre nézve nevelési pótlékra nem tarthat igényt és amennyiben a lelkész eljárásában fegyelmi vétség jelenségei forognának fenn, az eset az illetékes fegyelmi hatóságnak bejelentendő. 12. §. Mihelyt a lelkészalap tőkéje a 8 millió koronát eléri, annak jövedelmei a lelkészi jövedelem kiegészítésére lesznek fordítandók, amiről annak idején külön törvény fog intézkedni. 13 §. A jelen törvény annak legfelsőbb helyen történő szentesítése után azonnal életbelép, a segélyezés azonban csak a törvény életbeléptetése után következő évben veszi kezdetét. Megközelítő számítás a lelkészalap pénztári mozgalmát illetőleg. I. Szükséglet. 1. Irodaáltalány-megtérités: körülbelül 80000 korona. 2. Nevelési pótlék: A lakáson kivül iskolázó gyermekek száma kitesz Gyürky adatai szerint 376-ot. Ezek után volna 300 korona nevelési pótlék adandó ez kitenne: 376x300 = 112.800 koronát. 3. Alaptőke növelésére: 20.000 koronát, összesen 212.800 koronát. II. Fedezet. 1. A 4. §. 1. pontja értelmében 137,720'— K 2. Közalapból 2X41,860'50 83,720-— K 221,440— K Ha a fedezet kisebb lesz, a szükséglet 2. tétel alatt tervezett segélyek redukálandók lesznek. A tiszavidék lelkészei ez évben Nagykárolyban gyűltek össze a szokásos évi lelkészegyesületi gyűlésre. A közös lelkészi gyónáson Rédey Károly helyi lelkész mélyen szántó beszéd kíséretében szolgáltatta ki az úrvacsorát. A közgyűlésen ott volt az egyházmegye valamennyi lelkésze — kivéve a nagybeteg Auguszti- novics Győző nyárasdombi testvért, megjelentek a szatmári egyház felügyelői: Szlávi Dezső és Thurner Albert is. Faulik János elnöki megnyitójában rámutatott a lelkészi összejövetelekben rejlő nagy konszolidáló munkára ösztönző s nevelő erőre, majd igy folytatta: „Aki a mai napra megállapított tárgysorozaton végig tekint, észre veheti, hogy egy fájó alapgondolat képezi kiinduló pontját s hátterét. Valami csodálatos, első pillanatra érthetetlen s mélyen bántó dekadenciát tapasztalunk ugyanis a mi evang. egyházi életünkben, különösen számbeli gyarapodásunkat illetőleg. Egy idő óta szinte olyanok lettünk, mint a gazdátlan ház, melyből az egyik s a másik arramenő le-letör egy darabot. Miért van ez?,... Egy uj pünkösdre volna szükség, mely uj lelkesedést, uj bátorságot, uj életet öntene a körülöttünk sűrűn szerte heverő csontokba, élénkebb prot. öntudatot s nagyobb hűséget és kitartást keltve sorainkban. Mert nézetem szerint ez fogyatkozott meg. A másik forrás azután, amelyből szintén igen sok sorvasztó miazma árad az, hogy ami egyházunk keresztyénsége és igehirdetése nem elég gyakorlatias . . . Istentiszteleteink sok helyütt igen szárazak és hidegek; nem számolnak az emberi kedély igényeivel . . . Énekes könyveink elavultak s gyengék, nagy mulasztása egyházunknak, hogy a kedély megindítására nem használja fel az újabb kori vallásos zeneköltészet kiválóbb termékeit, melyekkel — mint látjuk — a szekták csoda hódításokat tesznek.“ Majd megszívlelendő szavakkal buzdít a vállvetett munkára: „Az igét még a háztetőkről is hirdetnünk kell!“ Értekezleteinknek figyelniük kell az időjeleit. A tárgysorozat legkimagaslóbb s egyházegyetemünket legmélyebben érintő tárgyra a Révész János által nagy gonddal, komoly készültséggel és teljesen uj mesgyéket hasító felfogással kidolgozott előadása volt a reverzális törvény (1894. XXXíl. t. c.) revíziójáról . Bevezetésül előadja, hogy a reverzális — mely az 1886. UH. t.-c. szerint — soha sem volt érvényes, tulajdonkép engedmény volt a clérusnak a polgári házasságért, mert a kisebbség létjogát veszélyezteti a többséggel szemben. Majd kimutatja azokat a veszedelmeket, melyek a törvényből reánk háramlanak, de kimutatja a jogtalanságokat is, melyek ezt a törvényt aláfalazzák. Plausibilis megállapítása:“ gyermekek határoznak a gyermekek felett“. „Kiskorú nem köthet házasságot szüleinek vagy gyámjainak beleegyezése nélkül, a 18 éven aluli férfi és a 16 éven aluli nő házasságához emellett még igazságügyminiszteri fölmentés is szükséges, de a mi a házasságból mint alapból hiányzik, a gyermek, a felett önállóan rendelkezik pl. a 14 éves éretlen gyermeklányka vagy a 17 éves gyermekfiu. Akinek testét orvosilag vizsgáltatják, lelkét nem, az már dogmák, vallások fölött áll! . . .“ „Megeshetik, hogy még konfirmálva sincs a leányka, már is pákái: tör vallása felett.“ . .. „Áttérnie nem szabad 18 éves korig, a maga vallásával nem rendelkezik, de gyermekei vallásával igen“ . . . „Kiskorú semmiféle szerződést sem köthet Magyarországon, csak reversalist“ ... „A gyermekek kezében van, a gyermekek vallásáról való intézkedés hazánkban.“ Majd rámutat egyházunk diaspori- lis helyzetére, mely lehetetlenné teszi, hogy a clérus hatalmas szervezettségével eredményesen vegyük fel a harcot. Statisztikailag mutatja ki épp e reverzális (s a kivándorlás) miatt észlelhető kedvezőtlen népesedési arányunkat. Végül három módot ajánl a törvény megváltoztatására; és pedig: l. hogy a törvénybe be kel
